Somogyvármegye, 1906. július-szeptember (2. évfolyam, 149/323-200/374. szám)

1906-07-03 / 149. (323.) szám

A Szerkesztőiség és kiadóhivatal: Kantrissy-utca 4. sz.,­Bolteni-udvar. Interurbán-telefon : 128. szám. • HIRDETÉSEK: kizárólagos felvétele milliméter-árszabás szerint (Somogy­­vármecsye területén kívül) LEOPOLD GYULA Vidéki Lapok Központi Hirdetés Osztályában Budapest, VII., Erzsébet­ körút 41. szám. POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Helyben egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed évre 4 K. — Vidéken egész évre 20 K, fél évre 10 K, negyed évre 5 K. .— Egyes szám ára helyben 6 fillér, vidéken 8 fillér. ---­’ Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. t­anárkongresszus. Kaposvár, július 2. A szeretet melegével üdvözöljük azokat, kik mint az országos polgári iskolai egyesület tagjai ma eljöttek városunkba, hogy tíz hónapi fárasztó munka pihenése helyett újból dolgoz­zanak a közjóért, a jövő polgári isko­lájának megteremtéséért. Nálunk az ipar és kereskedelem még mindig mostoha gyermekei a hazának. S elég helytelenül, maguk az intéző körök sem törődnek azzal, hogy ez az állapot megváltozzék. Néha napján egy-két hónapra amolyan magyaros szalmalánggal fölbuzdulunk ugyan, s hirdetjük a nagyvilágnak, hogy — ha törik, ha szakad — meg­teremt­ük a magyar ipart s egy fa­batkát érőt sem veszünk idegentől... z­.linyi "Mit"sm­ikttt) csak a régiben marad. Miért nem áll még iparunk és kereskedelmünk az őt méltán megillető magaslaton ? A szülők manapság is azzal fe­nyegetik hanyagul tanuló fiaikat: »Ha nem tanulsz, oda adlak — inasnak.« Hát a bukott diákok vállára ne­hezedik a haza ipara és kereske­delme ? Szüksége van a társadalomnak egy oly iskolára, mely művelt iparo­sokat és kereskedőket szolgáltasson a hazának. Mert a mezőgazdaság és ipar karöltve fejlődhetik­ legjobban. Példa rá Anglia, mely, mint nagy ipa­ros állam, saját terményeinek egyúttal legjobb fogyasztója is. Talán nem is oly nagyon messze az az idő, midőn kereskedő és iparos pályára csak a polgári iskola négy osztályának elvégzése után léphet az ifjú. Akkor majd képesek leszünk itt­­honn is foglalkoztatni a munkás kezet s nem fognak véreink­ idegenbe ván­dorolni.­­ Ez lenne a négy osztályú polgári iskola feladata, de a társadalom eny­­nyiel nem ver­ meg. A p.ol-V,... ib.vUí, ICjlCC-í.. it, hagCji., teni kell. A közigazgatási pályán működők igen nagy récének például nincsen szükségük a főiskolai képzettségre, s ennek folytán a latin és görög nyelvre. Szükségük van ellenben gyakorlati ismeretekre, melyeket foglalkozásuk közben értékesíthetnek. Ezen ismeret Badin: Értem, főnök úr, hogy gú­nyolódni méltóztatik velem. Az irodafőnök: Ugyan, hogy gondol­hat ilyet? Badin: Ó, igen, főnök úr, ön gúnyo­lódik. Ön csak műkedvelő hivatalnoknak tart, aki tréfára veszi a dolgát... (Az égre néz.) Az isten óvja önt pedig attól, hogy csak negyedórát is átéljen az én életemből. Az irodafőnök: Ön bámulatba ejt ékesszólásával! Badin (rövid hallgatás után): Gon­dolkodott-e ön valaha a kishivatalnok sor­sáról, aki semmiképen sem akar hivatalba menni, de aztán mégis kénytelen ezzel s azontúl folyton retteg, hogy egy szép napon kiteszik a szűrét ? Ugy­e, hogy mond­hatom, főnök úr, hogy ez rettenetes dolog és lássa — én mégis élek! (Sóhajt.) Min­den reggel igy szólok magamhoz: — Az istenem menj a minisztériumba, hiszen egy hete már, hogy felé sem néztél! — Erre fölöltözködöm s a minisztérium felé balla­gok. De közben betérek a sörcsarnokba s megiszom egy pohár sört. Azután é­é­tek nyújtását tűzte ki a hét osztályú polgári iskola céljául. Ennek az iskolának megteremté­­sét óhajtja a városunkban megtar­tandó közgyűlés. Kaposvár polgársága örömmel és igaz magyar vendégszeretettel fo­gadja e kedves vendégeket. Érzi és méltányolja azon hivatás fontosságát, melyet az ország polgári iskolai tanár­sága betölt. E közgyűlés nem a közgyűlések megszokott menetében akar lefolyni, hogy azután a feledés homályába tűnjön, hanem reformokat akar létre­­hozni, mely a közoktatás történetében örökéletűek.­­Vajha siker koronázná azon ne­mes törekvést, mely a közgyűlés tag­jait áthatja. Vajha megvalósulnának ami k­dvös reformok ,*ne­yeknek ke-. VéSfd­usvitel­t !'l?.'/.'/?. ez érteke, melyek a magyar középosztály kiépí­tését eredményezik. Kedves vendégeink! Érezzétek jól magatokat közöttünk. Mindannyian örülünk jövetele­teknek. Isten hozott benneteket . Hivatalnok. — A „Somogyvármegye" tárcája. — Irta: Georges Courtéline. (Miniszteri irodafőnök szobája.) Ajtónnálló (jelentve): Badin úr! Az irodafőnök (gúnyosan): Ah tes­sék ! Végtelen örülök, hogy ismét látha­tom. Már két hete nem volt szerencsém s ezalatt ön, Badin úr, egy kissé elhanya­golta a hivatalát. Talán beteg volt? Badin (alázattal): Nem, főnök úr. Az irodafőnök. Hál’ istennek de kü­­lömben is tudtam önről. A minisztérium orvosát ötször küldtem el önhöz, hogy tudakozódjék az ön állapota felől s mindig azt a választ kapta, hogy ön a sörcsarnok­ban van. Mondja csak, nem halt meg nagy­bátyja hirtelen gutaütésben ? Badin (szánalmasan): Nem, főnök úr. Az irodafőnök. Csodálom. De Badin úr — gondolkodjék csak rajta — talán valami családi esemény történt ezalatt? Rónai Sámuel: egyet s igy tovább ... Ránézek az órára s azt gondolom: — Ha a nagymutató a 12-esre ér, elindulok a hivatalba. — Amikor a mutató eléri a 12-es számot, nyugodtan ülve maradok s várok, mig az óra elüti a negyedet, majd a felet. S ekkor igy szólok magamhoz: — Most már késő, ma nem mehetek hivatalba. — Istenem, micsoda élet ez! Micsoda élet! (A főnök bámulva néz rá.) Badin (lágyan): Én, akinek oly jó gyomrom volt, aki oly pompásan aludtam, aki oly jókedvű voltam, — én már nem tudok örülni semminek! Amit eszem, ke­serű mint az epe. Ha utcára megyek, meg­lapulva somfordálok a falak mentén, mindig rettegek, hogy valamelyik följebbvalómmal találkozom. Ha hazamegyek, félek fölnyitni a postát, mert azt hiszem, megérkezett az elbocsátási levelem, ha alszom, akkor meg azt álmodom, hogy a miniszter kido­bott. Mindig s mindenütt az elbocsátás réme fenyeget s úgy érzem magamat, mint a halálraítélt gonosztevő, aki fölött már ott lóg a bárd. Ó, istenem! (Összerezzen.)

Next