Somogyvármegye, 1906. július-szeptember (2. évfolyam, 149/323-200/374. szám)
1906-07-11 / 156. (330.) szám
006. július 11. »SOMOGYVÁRMEGYE« gráfékkal, de ugy látszik, nem tudott velük békésen megférni. Elment tehát a leányához, Okszenhofer Györgynéhez Vámosra. A leányával és ennek urával a minap aztán visszatért Tiki Ádámné Kaposvárra és beállított Czentgráfékhoz. Nem volt senki odahaza, csak a 13 éves Czentgráf János. A szobaajtó be volt csukva. Mivel az egyik ablakfiók ki volt törve, Tibiné benyúlt és az ablakot kinyitotta. Aztán az ablakon át bement a szobába, ahol mindent összeszedett és kiadogatott a leányának, Okszenhofernénak. Okszenhofer György a kapunál állt kocsival, amelyre mindent fölraktak. Mielőtt eltávoztak volna, akiné odaszólt az egyik lakó feleségének, aki az udvaron mosott, hogy nézze meg, elviszi a saját maga holmiját. Mikor Czentgrófné hazajött, akkor látta, hogy minden üres. Az anyós elvitt egy téli kabátot, 1 dunyhát, 1 öltözet fekete ruhát, 2 inget és több szakasztóruhát. Ezenkívül 26 korona készpénzt. Az elvitt holmik nagy része a panaszos állítása szerint nem az anyós tulajdona. Czentgráfné följelentésére a rendőrség a vizsgálatot megtartotta és a fölvett jegyzőkönyveket áttette a kir. ügyészséghez. — Megölte az apját. Nagykanizsai levelezőnk Írja: Véres gyilkosság történt vasárnap Szentliszló községben. Kálmán Pál ebédközben összeszólalkozott az apjával. Az apa vita közben megdorgálta a fiát, mire az visszafeleselt. Az öreg Kálmán erre élesebb hangon kezdte fia cselekedetét bírálni, mire a fiú iszonyú dühbe jött, kirúgta maga alól a széket s azzal úgy ütötte ejbe apját, hogy az szörnyet halt. A gyilkost letartóztatták. — Kegyetlen állatkínzás. Az emberben megmozdul a vér, ha látja, hogy olykor mily kegyetlenül bántják lovaikat a fuvarosok. Most ennél sokkal bántób állatkínzásról értesít bennünket boglári levelezőik : Kisbár község eladott egy bikát, amelyet hajóra való szállítás céljából köteles volt a boglári hajóállomásig elhajtani. A bika azonban útközben megbotlott és két lábát kificamította. A szerencsétlen állatot a hajcsár behurcolta egy boglári ház udvarára és ott is maradt, mert sem a megvevője átvenni nem akarja, sem pedig Kisbár község tulajdonának, mint már egyszer eladott jószágot, nem tekinti. A szegény állat azóta ott kínlódik, csak néha napján kap enni, inni, ha a fővárosi nyaralók arra vetődnek. — Talált tárgyak. A rendőrségen van egy talált pénztárca, feletékeny pénzösszeggel. Ezenkívül két darab lópokróc. Igazolt tulajdonosaik átvehetik a rendőrkapitányi hivatalban. — Rendőri hírek. Bozsó Antal kőmives segéd az éjjel ittas állapotban a rendőr többszörös figyelmeztetése dacára úgy kurjongatott a Fő utcán, hogy az alvók fölébredtek. Mivel a rendőrrel is szóváltást kezdett, a rendőr bekísérte és kijózanodásig lezárta. A Széchenyi-téren különösen ünnepnapok és hetivásárok alkalmával annyira elállják a gyalogjárókat, hogy a közlekedés lehetetlenné válik. A rendőr tegnap azért Németh Anna pécsi utcai napszámosnőt és társait följelentette, akik még a rendőrt is szidalmazták. — Kákai István kisbéci illetőségű 50 éves munkanélküli asztalos segédet tegnap a Zárda-teán engedély nélkül való kolduláson érték. A rendőr bekísérte. Hazatoloncolják. — Ha jó szemüveget óhajt, forduljon Kaposvár ez idő szerint legrégibb látszerészéhez Goitein Benedek és fiai cég óra- és ékszerüzletében — Fő utca 2. —, mert az üvegek pontos megválasztásánál szükséges gyakorlottságot ott találhatja fel. — Ugyanott kitűnő gramophonok kaphatók. MÁRÓL-HOLNAPRA. Egy kalauz pusztulása. A természetrajz tudósai nagyon fogyatékosan írták meg az ő állattanukat. Az emlősök csoportjából kihagytak egy speciális két lábút, amely fölötte veszedelmes. Formája hasonlít Plátó két lábú tollatlanjához, karakterre az őslények szörnyűséges fajához és ez : »Lapunk barátja«, a redakciók réme. Félemletesen nevetséges hatalom a „Lapunk barátja.“ Nem újságíró s nem kritikus, de fölötte áll mindkettőnek. Kritizálja a közönséget és örökké elégedetlen a lapokkal. Politikában, művészetben, irodalmi, gazdasági és társadalmi kérdésekben ő otthonosnak érzi magát, sőt azt hiszi, nálánál jobban ehhez nem ért senki. Kritikájában ez az egyetlen indokolás: „Én mondom !“ Tehát így van, így kell lenni. Nem tűr ellenvetést, nem fogad el jó tanácsokat, csak jó szivart és minden figyelmeztetés falrahányt borsó és ha néha a beszéddel együtt őt is kidobjuk, ezzel ő mit sem törődik, legközelebb betör megint. A kánikula, az uborkaérés ideje az ő szezonjuk. Egész váratlanul, mint valami vészmadár csap le ilyenkor. Lehetetlen elijeszteni. Ma délelőtt jelent meg nálunk először. Izgatottan, kopogtatás nélkül rontott be a redakcióba és egyenesen végigvágta magát a divánon. — Szervusztok ! Csak ennyit hörgött bele a levegőbe, fuldokolva, zihálva. Jobb kezünk megmerevedett és úgy ültünk valamennyien az asztaloknál, mint Bárczi Benő titkos szeretője Kund Abigél. — Rettenetes! Ráhagytuk, hogy igaz. — Rettenetes — mondta másodszor is. — A túlszedés a legkellemetlenebb filokszerű — kiáltotta feléje a korektor, — ne ismételj, ez nálad nem áll jól. — Nem hallottátok? Persze, honnan is hallhattátok volna ti. Hiszen ti lusták vagytok valamennyien. Épp most jöttem a vasúton. — Kár — kockáztatta meg egyikünk. De „Lapunk barátja“ semmibe se vette a megjegyzést, hanem lihegve tovább vágtatott: — Rettenetes, ha mondom. Még most is a hideg ráz tőle. Egy vasúti kalauzt kidobtak menet közben a gyorsvonatról, amelyen jöttem, darabokra szakgatták a dübörgő, zakatoló kerekek. Erre már valamennyien fülelni kezdtünk. — Épp abból a szakaszból, melyben én ültem , Dombóvár és Kaposvár között. Megtermett, vad tekintetű férfi ült velem egy szakaszban. Mogorván bámult egyre maga elé, olykor fogcsikorgatva érthetetlen szavakat mormolt. Féltem tőle, pedig csak vigéc volt. Ő az egyik sarokban ült, én a másikban. Valami foltos könyv hevert előtte és minél tovább lapozgatott benne, annál dühösebb lett. Alig hagytuk el Dombóvárt, káromkodva szakítja föl a szakasz ajtaját. És ahogy oda nézek, láttam, magasra fölemeli a kalauzt és tajtékzó haraggal odavágja a robogó vonat alá. Meghalt bennem a vér. A kerekek keresztül gázolrajta és darabokra, foszlányokra tépték. Mozdulni sem mertem, szerettem volna eltűnni. Őrült lehet, ezt gondoltam és most bizonnyal rám kerül a sor. Fogvacogva fúrtam bele magam a sarokba. Rettenetes út volt, míg Kaposvárra értünk. Még meg sem állt a vonat, én már kiugrottam, meg is ütöttem a bokámat. Ide rohantam egyenesen hozzátok. — És nem tettél jelentést, — kérdeztük tőle egyszerre valamennyien. — Miért ? Mi közöm van nekem az egész dologhoz. — A szerencsétlen kalauz miatt ? — Nevetséges. Az a vigéc frakkeren jött utánam és láttam, mikor a Korona utcában Szabó Lipót könyvkereskedése előtt megállt. Ott vásárolt magának egy ujkalauzt. Felelősünk bekiáltott a belső szobába. A következő percen már fölpattant az ajtó és „Lapunk barátja“ röpült, röpült lefelé a lépcsőházban . . . (Só.) Sportcikkek beszerzési forrása. Legjobb gyártmányú lawn-tennis labdák, rakettek, valamint más egyéb sportcikkek legjutányosabban szerezhetők be Politzer Samu koronás áruházában Kaposvár, Főutca 15. sz. x Fürdőre utazók elutazásuk előtt szerezzék be ékszerszükségleteiket Boskovitz Antal és Fia óra- és ékszerüzletében Kaposvárott. SZÍNHÁZ. * Személyi hír. Andorfi Péter színigazgató ma Kaposvárra érkezett. * Az új színkör tervei. Megírtuk volt, hogy a polgármester fölterjesztést tett a belügyminiszterhez az építendő színkör céljaira 60.000 kor. építési segély, esetleg 15 éven át 5000 kor. évi segély kiutalása iránt. Valószínű, hogy a belügyminisztérium teljesíteni fogja Kaposvár város kérelmét. Nem időszerűtlen tehát, hogy a színkör építésére már több terv beérkezett. Így Kopeczek György, aki eddig csak a vázlatos tervet készítette el és Jaulusz Gyula budapesti műépítészek már a teljesen kidolgozott részletes tervet is benyújtották a városnál. Mihelyt az államsegély kérdése megvalósul, a terveket beható tanulmányozás tárgyává teszik. Itt említjük meg, hogy a sétatéri arénát most bővítik és a munkálatokat nemsokára befejezik. 5