Somogyvármegye, 1906. július-szeptember (2. évfolyam, 149/323-200/374. szám)

1906-08-15 / 186. (360.) szám

4 SOMOGY VÁRMEGYE, 1906. augusztus 15. h­írek: Kaposvár, augusztus 14 „Fölséged lábainál.. Tegnap volt ötvenhét éve, hogy Paskievits Iván Fedorovics, erivánszki gróf, varsói herceg és orosz marsall Világosról azt jelentette uralkodójának, Miklós cárnak: — Magyarország fölséged lábai­nál fekszik. Az orosz tábornokoknak mindig az volt a szokásuk, hogy a győzelmeik­ről szóló jelentésüket ilyen hangulatos mondásokban fejezték ki. Például Kuropatkin, amikor az orosz-japán hadjáratban egy csöpp győzelmet ví­vott ki, ezt ilyesféleképp adta tudtul Carszkoje-Szeloba: »Örömömre esik tudatni, hogy a cárnő ő felségének születésnapján az ellenségen fényes győzelmet vettünk.« Hogy Port-Artur elestére is volt Stösselnek ilyen han­gulatos, ünnepi jelentése, arról nem tudni. Igaz-e csakugyan, hogy Paskievits így jelentette a világosi fegyverletételt a cárnak, vagy csak mende-monda: a valóság mindenesetre az volt, hogy Magyarország megalázva, megtörve hajtotta le megtépett zászlóját az orosz csapatok előtt. A szabadságot gyászo­lóknak az az egy vigasztalásuk maradt meg, hogy nem az osztrák előtt kellett meghajolni, hanem az oroszokkal szemben. A fegyverletétel után való nap Damjanich az aradi várból még egy ágyút elsüttetett az osztrákok csa­pataira s azt felelte Schlickenek, aki megadásra szólította: »Egy kozáknak átadom a várat; de az osztrákok ellen halálomig védem.« S a várat csak akkor adták föl, amikor Buturlin orosz tábor­nok követe tárgyalt vele. Szomorú évfordulója ez a nem­zetnek. A hely, ahol a fegyverletétel történt, a szőllősi sik. némán gyászolja azt a nyárutói napot, amelyen a ma­gyarok szabadsága alkonyadóba ve­szett. Jelei alig vannak a visszaemlé­kezésnek, s mégis, aki tudja, megha­tottsággal gondol vissza az ötvenhét esztendő előtt való nagy jelenetekre. Amikor Világosról országgá ment a bánatteljes szó: mindennek vége! S nem sokkal több telt el egy félszázadnál Paskievics Iván Fedorovics üzenete után, amikor Oroszországra került a megaláztatás sora. Tengeren és szárazföldön darabokra tépték a hatalmas orosz sereget. Vereség után vereség zúdult a cár csapataira: mintha Európa szimpátiája lett volna segítője a japánoknak Oroszország ellen, oly győzhetetlenül vívta az ostromokat, a csatákat. A cár azt mondta, hogy az utolsó rubelig és az utolsó kozákig folytatja a küzdelmet. De azután meg­gondolta magát: az utolsó rubel és az utolsó kozák a belső háborúra kellett a cárnak. S mikor a megalázó béke után újra elkövetkezett Világos évfordulója, önként született meg a gondolat a magyar szívekben : Japán fizetett Orosz­országnak a magyarokért — Világosért. A nemezis művének látták a nagy orosz vereséget, pedig nem az volt az igazi nemezis. Az igazi nemezis, a fogat-fogért, szemet-szemért fizető nemezis csak most következett be. Oroszország 1849-ben egy szabadságáért küzdő or­szág elnyomására adott segítő kezet. S most Miklós cár unokájának a saját népe ellen kell harcolni, amely szintén szabadságokat, jogokat, egyenlőséget, alkotmányt akar. Amit Magyarország 1848-ban kivívott s amit 1849-ben az orosz nép segítségével vettek el tőle: azt követeli most vérrel, tűzzel, bom­bával, a lázadó katonák szuronyaival és hajóival a cártól — a saját népe. Ez a nemezis. Lángban áll Orosz­ország ; ha egy pillanatra lecsöndese­­dik, újra kitör a parasztok, a munká­sok, a katonák forradalma. S ötvenhét év után az uj Paskievics, Trepov tá­bornok, II. Miklósnak nem egy idegen országróll — de a saját népéről, a saját országáról, a maga hadseregéről se tudná jelenteni: »Fölséged lábainál fekszik.« — A király születésnapja. Közel háromnegyed század óta uralkodó királyunk ez évi augusztus hónap 18-án tölti be éle­tének 76. évét. Az eddiginél sokkal nagyobb fénnyel fogják megünnepelni ezt a napot országszerte. Nemcsak a hivatos világ, ha­nem az egyházak is nagy ünnepségekre készülnek. A kaposvári róm. kat. egyház ünnepi nagy misét tart 18-án, azaz szom­baton, amelyen a világi és katonai hatósá­gok részt vesznek. Az ev. ref. templomban a király születése napján délelőtt 9 órakor ünnepi istentisztelet lesz, amit­­Csertán Már­ton végez. Ezenkívül a többi egyházak templomaiban is istentisztelettel fogják I. Ferenc József királyunk születése napját megünnepelni. — Uj kamarás. A király Ottenfels- Oschwind Ferenc báró földbirtokos, 5. sz. drag.­e.-beli tartalékos hadnagynak a ka­­marási méltóságot díjmentesen adományozta. — A vármegyei főjegyző szabad­sága. Gabsovits Károly vármegyei főjegyző, aki megrongált egészségének helyreállítása céljából jelenleg Balatonfüreden üdül, újabb szabadságot kért. Az egészsége ugyan már helyreállt, de újból 6 heti szabadságot kért szeptember hónap végéig terjedőleg. Az alispán a szabadságot megadta és a fő­jegyző október hónap 1-én foglalja el ismét állását. — Utóállítás. Tegnap délelőtt volt Kaposváron a Szarvas-vendéglőben az utó­állítás, amelyen a fősorozásról elmaradt somogymegyei hadkötelesek és rokonok álltak elő. Az utóállításon, amely reggel 8 órakor kezdődött, Krieger Ödön vármegyei tb. főjegyző volt a polgári elnök. Polgári sorozó orvos Gáspár Imre dr. járásorvos, tb. vármegyei tiszti főorvos. A 44. közös gyalogezred részéről Kebek Ferenc őrnagy helyetteseként Krompatzky százados, a 19. honvéd gyalogezred részéről Vincz Sándor őrnagy volt jelen. Előállott 58 megvizsgá­landó rokon és 35 hadköteles. Ez utóbbiak közül csak nagyon kevesen váltak be, mindössze négyen. Az utóállítás délután ért véget. — A jegyzők dolga. A községi és közjegyzők szolgálati pragmatikája még mindig a jövő zenéje s a közigazgatásnak ez a nagyfontosságú missziót betöltő szerve törvényhatóságonként különféle bajokkal van túlterhelve. Ami törekvés eddig a jegyzők létének emelése szempontjából figyelemre méltó eredményt fölmutatott, az sem általánosítható s legföljebb egyik-másik törvényhatóság bölcsességére vall. Jász- Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatósá­gától indul ki az a jó szándék, hogy a községi jegyzői szolgálat tekintetében a viszonosságot az ország valamennyi tör­vényhatósága kimondja. Ez iránt intézett föliratot a törvényhozáshoz, amelyet párto­lás végett ma Somogyvármegye törvény­­hatóságának is megküldött. — A mocsoládi vasút. A mocso­­lád—tab—siófoki helyiérdekű vasút annyi viszontagság után végre a befejezéshez kö­zeledik. A vármegye a részükre megszava­zott segélyt már nagyrészben kiutalta nekik és így az építés akadály nélkül folyik.­­ Depóid Béla kir. főmérnök, a kaposvári államépítészeti hivatal főnöke a napokban vizsgálta fölül a szóbanforgó helyiérdekű vasút építési munkálatait. Megállapította, hogy az építkezés oly szépen halad előre, hogy mindössze csak 4 km, hosszú útvonal van, ahol még a vasúti vágányok nincse­nek lerakva. A vizsgálat eredményéről a főmérnök jelentést tett az alispánnak. A jelentés szerint erős kilátás van arra, hogy az építés a legrövidebb idő alatt elkészül és a helyiérdekű vasút legközelebb átad­ható lesz a forgalomnak, a következő cikkek kerülnek leszállított áron eladásra: Fekete Lajos 8 hó 20-éig á­ruházában szalmakalapok, napernyők, ingek, gallérok, nyakkendők, Kannevár Fa­rm­a , Kemény kötött harisnyák, Turul gyártmányú cipők, gyermek- Kaposvár, hó-utca 8. ,­palota trikók, fürdő_öltönyök kajánok. _

Next