Somogyvármegye, 1907. április-június (3. évfolyam, 76/547-147/618. szám)

1907-04-18 / 89. (560.) szám

1907. április 18. SOMOGY VÁRMEGYE 3 sült brit királyság képviselőit nem kény­­szerítették ilyen kellemetlen módon az ülések szorgalmasabb látogatására. A XVII. században azonban sokkal nehezebb volt a távolmaradás. Előfordult, hogy házhatá­­rozatot hoztak, mellyel kimondták, hogy a parlamenti tag a ház engedélye nélkül nem hagyhatja el Londont. Aki engedély nélkül távolmaradt, 5—10 font sterling bírságot fizetett. Mindenesetre súlyos bün­tetés ekkora összeg abban az időben. Sőt tovább is mentek. Néhány évtizeddel ké­sőbb fogsággal rendelték büntetni az iga­zolatlanul távollevő képviselőt. De mikor már ez sem használt, még súlyosabb pénz­bírságot alkalmaztak, fogságbüntetéssel kapcsolatban. 40 fontot kellett fizetni az igazolatlanul távollevőnek és azonkívül a Towerbe zárták s ott tartották addig, mig a bírságot ki nem fizette. 40 font sterling (közel 1000 korona) még ma is óriási bün­tetés, hát még 250 évvel ezelőtt, mikor a pénznek sokkal nagyobb volt az értéke. Ez a kis áttekintés eléggé mutatja, hogy az üléseken való pontos részvételre mekkora súlyt fektetett az angol. De ná­lunk is fontos ez. És ámbár persze a mai viszonyok közt túlhaladott álláspont volna az, hogy szabadságvesztés büntetéssel sújtsák az ok nélkül elmaradó képviselőt, de hogy a politikai kötelességek teljesíté­sére ma is találnak kényszerítő módozato­kat, arra elég bizonyítékul szolgálhat a Belgiumban fönnálló kötelező szavazási rendszer. Aki ok nélkül nem vesz részt az országgyűlési képviselőválasztásokon, azt előbb pénzbírsággal sújtják, majd, ha ez sem használ, törlik a választók névjegyzé­kéből, mert a közjog egyszersmind köz­kötelesség is és nem lehet tűrni, hogy valaki egy, az alkotmány által reá ruházott ilyen szép jogosítvánnyal egyszerűen ne törődjék. Nos, amint a választót meg lehet büntetni, fokozottabb mértékben alkalma­zást nyerhet az ilyen büntetési rendszer a választópolgárok bizalmának a letétemé­nyesénél, a képviselőnél. Bizony, nem helyes dolog ez, ha annyira nem törődnek az ülések látogatásával. A napidíjak elvo­nása az igazolatlan távollétt miatt egy módja a hanyagság megbüntetésének. Mindezzel azonban távolról sincs kimondva az, mintha egyéb megtorlási módozat lehe­tetlen volna. Azt hiszem különben, nem lesz és nem is lehet erre szükség nálunk. Az üléseknek föltűnően való elhanyagolása csak elszórtan jelentkezik. Képviselőink nagy többségének egyéb foglalkozása is van ilyenkor, mikor tudják, hogy egyhamar úgy sincs szavazás, önkéntes szabadságot vesznek. Kétségtelen azonban, hogy nem volna kár, ha beosztanák magukat ilyenkor turnusokra és egy bizonyos hányaduk, aki éppen soros, mindig jelen volna. Ezt per­sze csak a pártkörök bizalmas megállapo­dásaira lehetne alapítani, mert hivatalosan nemcsak a turnus köteles az ülésen meg­jelenni, hanem mindenki, így történt ez a múltban is. És a szabadelvű párt e tekin­tetben jó ekszpedienst alkalmazott a turnus­­rendszerrel. Mozgolódik a néppárt. Bizalmatlan a kormány iránt. De a koalícióból még nem lép ki.­­ Saját tudósáitónk távirata. — Kaposvár, április 18. Koalíciós körökben érthető föltünést kelt Molnár János apátnak tegnapi képvi­selőházi beszéde, amelyben élesen kritizálta a kormány működését, helyesebben tétlen­ségét. Amint a beavatottak mondják, az apát a néppárt legnagyobb részének véle­ményét tükröztette vissza s igy érthető, hogy Apponyi Albert gróf közoktatási mi­niszter érzékenykedő válaszát a párt most gondos megbeszélés tárgyává tette. Tegnap este konferenciára is össze­gyűltek a néppárti képviselők, s a tanács­kozást, amely belső ügyekkel foglalkozott, a távollevő Zichy Aladár gróf miniszter helyett Rakovszky István alelnök vezette. A párt tökéletesen azonosította magát Molnár apát fölszólalásával, s nyomatékosan hangoztatták, hogy a kormányt most már a legerélyesebben rá kell szorítani vállalt pro­­grammja teljesítésére. Ezenkívül sok szó esett a választási harcokról és a vidéki szervezkedésekről. A képviselők arról panaszkodtak, hogy a füg­getlenségi párt az időközi választásokon és a néppárt vidéki szervezkedésével szem­ben a leghallatlanabb terrorizmust és köz­­igazgatási pressziót veszi igénybe, holott a néppárt is tagja a koalíciónak, s így leg­alább is a kormány pártatlanságra számít­hatna. Henc Károly referált a szakcsi válasz­táson történt erőszakoskodásokról s kije­lentette, hogy interpellációjában, amelyet eddig családi okokból volt kénytelen elha­lasztani, meg fogja támadni a 48-as pártot. A bizalmas diskurzus során némelyek ama nézetüket fejezték ki, hogy a leghe­lyesebb volna, ha a néppárt kiválnék a koa­lícióból, amelynek semmi hasznát sem látta. A párt egy alárendelt miniszterséget kapott, főispánságot egyet sem, országos terjeszkedésének pedig egyenesen útját állják s egyházi érdekeit sem méltányolják kellően. De e tárgyban nem hoztak hatá­­­rozatot. A helyzetet egyébként a néppár egy tagja igy jellemezte: — A néppártban az ősz Zichy Ferdi­nand grófon kívül csak hárman koalíciósak: Zichy, a miniszter, Csernoch János és Si­­monyi-Semadam Sándor. Mi többiek a leg­szívesebben otthagynék már is a többsé­get, de nem akarjuk a politikai zavart nö­velni. Egyelőre csak pakolunk, készülődünk a hurcolkodásra s várjuk a módot és al­kalmat arra, hogy nyugodtan átköltözhes­sünk a kormánytámogatásból — az ellen­zékbe. A liberális közvéleménynek természe­tesen egészen mindegy, mit tesz a marok­nyi néppárt, mert nagyon jól tudja, hogy a koalíció a néppárt nélkül sem lesz ke­vésbé reakciós, mint amilyen most. Petőfi-társaság Kaposvárhoz. A Petőfi-múzeum létesítése. Segélyt kérnek a várostól.­­ Saját tudósítónktól. — Kaposvár, április 17. Herczeg Ferenc és Endrődi Sándor, a Petőfi-társaság elnökei az alábbi érdekes átiratot intézték ma Kaposvár városához: Mély tisztelettel alulírott irodalmi tár­saság Petőfi Sándor nevével ajkán, mint kérelmező járul a nemes város színe elé. Kérjük, hogy méltóztassék minket magyar írókat, a Petőfi-múzeum létesítésében segí­teni. Harminc esztendő óta gyűjtjük a nem­zet legnagyobb lantosának, Petőfi Sándor­nak tüneményes pályafutására emlékeztető ereklyéket. Fáradozásunk oly sikeres volt, hogy ma a Petőfi kezétől eredő kéziratok, versek és levelek, a Petőfire vonatkozó egykorú följegyzések és okmányok, a Petőfi használatában volt bútorok, ruhák és egyéb emléktárgyak, a Petőfit ábrázoló képek és szobrok egész tömege van birtokunkban. Ezekhez járul páratlan gazdagságú Petőfi­­könyvtárunk, mely magában egyesiti mind­azokat a nyomtatványokat, melyek Petőfiről honi és idegen nyelven megjelentek és melyek a magyar költészet világraszóló dicsőségének bizonyítékai. Mind e kincse­ket alkalmas hely hiányában évtizedeken át a magyar közönségtől elzártan, ládákban kellett megőriznünk. Szívbeli vágya minden magyar írónak, hogy a méltatlan állapot véget érjen egy Petőfi-múzeum alapításával és hogy a hálás nemzet ugyanabban a megtiszteltetésben részesítse legnagyobb lantosának géniuszát, melyet más nemzetek Petőfinél későbbi költőiknek is meg tudtak adni. Hogy megvalósítsa a Petőfi-múzeum Meghívó­ modell m­i- és gyermekkalapjaim 1180 Tisztelettel meghívom az igen tisztelt hölgyközön­séget óriási választéko­k megtekintésére, amelyeket bevásárlási utamon a legelőkelőbb cégeknél szereztem be. Blusokban és napernyőkben különlegességek megérke­ztek FEKETE LAJO divatáruháza Kaposvár, Fő utca (Kemény-palota).

Next