Somogyvármegye, 1907. július-szeptember (3. évfolyam, 148/619-223/694. szám)
1907-08-29 / 196. (667.) szám
fölismerte, hogy a daktiloszkópia az egyedüli módszer, amelynek révén a cigánykérdés rendezéséhez el lehet jutni. A daktiloszkópia csalhatatlan adatai eddig mindig beváltak a bűnügyi nyomozásoknál, erre alapította tehát minden gondolatát Kulin Sándor ügyész, amikor figyelemre méltó előterjesztéseit a cigányügy rendezése körül megtette. Az ujjlenyomat rendszer alapján minden cigány személyazonossága csalhatatlanul megállapítható. Ha pedig ez meg van állapítva, úgy a cigányok könnyen rákényszeríthetők arra, hogy illetőségi helyükre legyenek szögezve. Kulin Sándor a cigányügy rendezésének kérdésében az első fölterjesztését a múlt év augusztus havában intézte Somogyvármegye főispánjához és körülbelül a következőket mondotta el benne: Somogyvármegye területén a bűncselekmények legnagyobb részét kóborló cigányok követik el, de bűnesetek vajmi ritkán derithetők ki, mert állandóan 3 — 4 nevet használnak a cigányok, ugyanennyi névre kiállított igazolvánnyal birnek s személyazonosságuk a legritkább esetben állapítható meg. Ha azonban a vármegye területén élő cigányok ujjlenyomatait beszereznék és ezeket a budapesti államrendőrség nyilvántartási osztályába beküldenék , az összes törvényhatóságokat hasonló eljárásra utasítanák, úgy az országban élő összes cigányok személyazonossága az Ujjlenyomatok alapján mindenkor megvolna állapítható, ami nemcsak a cigány bűntettesek kiderítését eredményezné, de az annyira veszélyes cigányügy rendezésére is vezetne. Ezek alapján arra kérte fölterjesztésében Kulin Sándor a főispánt, hasson oda, hogy Somogy vármegye területén a rendőrhatóságok szerezzék be a cigányok ujjlenyomatait és küldjék be azokat a budapesti államrendőrség nyilvántartási osztályába, ahol az ujjlenyomatok központi hivatala van. A kir. ügyész végül felajánlotta a főispánnak, hogy az egyes járások rendőrhatósági közegeit a saját embereivel a daktiloszkópia alkalmazásának elsajátítására betaníttatja. Hogy Kulin Sándor ezen fölterjesztéseinek mi lett a sorsa, erről igen keveset hallottunk eddig. Úgy lehet, hogy az irattárban alussza csöndes álmát. Természetesen a vármegye közigazgatási bizottsága azért rajta van, hogy a cigánykérdést tőle telhetőleg rendezni igyekszik. Úgy tudjuk, hogy hasonló szellemű átiratot intézett a múlt hónapban Kulin Sándor kir. ügyész Somogy vármegye közigazgatási bizottságához. Ha igazán rendezni akarják a cigánykérdést, úgy először is Kulin Sándor ügyésznek ezt az átiratát kell megvalósítani, oda kell hatni a közigazgatási bizottságnak, hogy a kormány ezt a célravezető tervet a magáénak vallja. A kaposvári kir. ügyész Somogy vármegye főispánján és közigazgatási bizottságán kívül még az igazságügyminiszterhez is fordult és a hozzá intézett fölterjesztésében célszerűnek véli, hogy a bűntettek miatt letartóztatott cigányok se fényképeztes-senek és a neveikkel, álneveikkel, születési évükkel és illetőségi helyükkel ellátott fény- jképek az egyes kir. ügyészségeknél, a m. kir. államrendőrség főkapitányánál és a csendőr-szárnyparancsnokságoknál albumba foglalva őriztetnének. Felhatalmazást kért tehát arra, hogy a kaposvári ügyészségi fogházban letartóztatásban levő kóbor cigányokat és más csavargókat lefényképeztethesse és ezen fényképekből a kaposvári kir. ügyészségnél albumot állíthasson össze s a fényképeket a kaposvári csendőr-szárnyparancsnokságnak, az összes csendőrkerületi parancsnokságoknak és az ujjlenyomatok kapcsán a budapesti államrendőrség főkapitányi hivatalának megküldhesse. Ezek volnának Kulin Sándor kir. ügyész tervei és ha ezeket megvalósítják, úgy a cigányügy rendezése körül az első nagyjlentőségű lépést megtették, amelynek végső eredménye az lenne, hogy a nagy cigányveszedelem megszűnnék. Levélszekrények a házakban. A postaigazgatóság a kaposvári háziurakhoz. Életrevaló újítás. Saját tudósítónktól. Kaposvár, augusztus 28. Megemlékeztünk már róla, hogy a kereskedelmi miniszter a levélkézbesítés gyorsítása érdekében érdekes újítást határozott el, amely abból áll, hogy a nagyobb városok bérházaiban levélgyűjtő szekrények állíttassanak föl. A pécsi postaigazgatóság most Kaposvár nagyobb bérházainak tulajdonosaihoz levelet intézett, amelyben megkéri őket, hogy a házukban rendezzék be a levélgyűjtő szekrényt. A postaigazgatóság levele így indokolja meg a levélszekrények fölállításának célszerűségét. Közismert tény, hogy a vidéki központok rohamos fejlődése és forgalmának folytonos emelkedése a postai kézbesítőkre napról-napra súlyosabb feladatokat ró. A kézbesítési kerületek szaporítása, illetve a levélhordók létszámának szükséges emelése által iparkodom ugyan kerületem városainak örvendetes fejlődésével lépést tartani és a felelősségteljes postakézbesítés terhes szolgáltán segíteni, de ezek a jótékony hatású intézkedésekegymagukban a célra vezető sikert nem biztosíthatják. Egy-egy levélhordónak, aki a város belső, kiépült részében kézbesít, ma is naponta átlag 3000 méternyi lécső utat kell megmásznia, ha feladatának lelkiismeretesen akar megfelelni. Ilyen munka mellett nem csoda, ha a levélhordók a sok lépcsőmászástól idő előtt megrokkannak és kidőlnek. De a mai kézbesítési rendszer mellett a kézbesítők nemcsak a saját egészségüket teszik kockára, hanem epidémiák és más kedvezőtlen egészségügyi viszonyok közepette a velük érintkező közönséget is kellemetlen helyzetbe sodorhatják azáltal, hogy sok esetben oly lakásokban is megfordulnak, hol ragályos beteg van és igy a betegség csiráit széthordva, bizonyos esetekben a közegészséget is veszélyeztethetik. Ezen a bajon csak úgy lehet segíteni, ha közös akarattal alkalmat és módot keresünk arra nézve, hogy a levélhordók a közönséggel közvetlenül csak az elkerülhetetlen szükséges esetekben érintkezzenek. E cél elérésére legalkalmasabb az a berendezés, mely Budapesten néhány újabban épült házban már is létesült, hogy a ház kapualjában a lakásjelző tábla helyébe minden egyes lakó számára zárható levélgyűjtőszekrény van fölállítva, mégpedig oly alakban, hogy az összes levélgyűjtő szekrények a szokásos jelzőtáblánál nagyobb helyet alig foglalnak el. Ha most már valamelyik lakó részére nem könyvelt levélpostai küldemény érkezik, a levélhordó ezt a küldeményt a címzett szekrényébe dobja, egyben pedig a címzettet fölcsengeti, ki a neki legalkalmasabbnak látszó időben lejön, a szekrényt a rendelkezésére bocsátott kulccsal kinyitja és a részébe érkezett küldeményt magához veszi. Ilyen kezelés mellett a levélhordó nem kénytelen az emeleteket megmászni csak azért, hogy például egy képeslevelezőlapot vagy egy nyomtatványt kézbesítsen. De ez a jelzett berendezés abból a szempontból is fontos, hogy míg a mai kézbesítési rendszer mellett, hol a kézbesített levelezés sok esetben nem magának a címzettnek, hanem más hozzátartozók hiányában a cselédeknek adatik át, e levelezés könnyen el is kallódhat, addig a levéltitok a javasolt változással jobban van megóva, mert a szekrény tartalmához a címzett tudtán és akaratán kívül más nem férhet. Fölöslegessé válik eszerint az ajtóra kifüggesztett levélszekrény is, mely kellő biztonságot amúgy sem nyújt s azonfölül az ajtót is rongálja. Spanyol csalók Somogymegyében. Szédelgés elrejtett kincsekkel. Elfogták a szédelgőket. Saját tudósitónktól. — Kaposvár, augusztus 28. Éppenséggel nem ismeretlen Magyarországon az a körmönfont csalási mód, amellyel egy spanyol szédelgőbanda már egész csomó magyar embert font be és fosztott meg vagyonától. Mindig akadnak emberek, akik fölülnek a veszedelmes társaságnak, holott a sajtó már számtalanszor fölhívta a figyelmet arra, hogy miként szereznek maguknak áldozatokat a spanyolok. Az utóbbi hetekben ez a Madridban székelő csaló-banda Somogy vármegyére vetette ki hálóját. Itt szeretett volna áldozatokat szedni. Az elmúlt héten Goitein Benedek kaposvári ékszerész a következő tartalmú levelet kapta a madridi csalóktól. Madridi fogház, 1907. aug. 14. Tisztelt Uram! Csalárd bukás miatt fogva vagyok. Kérem önt, mentse meg