Somogyvármegye, 1908. április-június (4. évfolyam, 76/844-147/915. szám)

1908-06-27 / 146. (914.) szám

1908. junius 27. SOMOGYVARMEGYI 3 Nicky név, sem a grófi cím viseléséhez­­ nincs joga. Hogy mennyire igazságunk volt teg­napi cikkünkben, azt élénken bizonyítják azok a dolgok, amelyeket újabban sikerült megtudnunk és amelyekből az tűnik ki, hogy Ladányi Miklós mindent megmozga­tott, hogy viselhesse a Nicky nevet és a grófi címet, de maga a belügyminiszter is kimondotta, hogy ehhez az 1848-ban ki­adott nádori törvényesítő levél alapján nincs joga. Megírtuk tegnap, hogy Ladányi Mik­lós édesatyja, Ladányi György házasságon kívül született gyermeke volt Hannes Ma­­tildnak, egy előkelő katonai család leányá­nak és Nicky György grófnak. Ladányi Györgyöt, akinek addig Haines György volt a neve, Nicky György gróf édes­anyja, özv. Nicky Jánosné grófné született ladányi Schmiddeg Anna Mária vette ma­gához és ő járta ki, hogy István nádor 1845-ben törvényesítette a gyermeket és megengedte, hogy atyai nagyanyja és nevelő­anyja családi nevének »Ladányi« predikátumát családi névként használ­hassa. Így lett Haines Györgyből törvénye­sen Ladányi György, akit atyai nagyanyja sok szeretettel és különös gonddal nevelt és akit Nicky György gróf fiaként tisztel­tek mindenütt. A most parcellázó Ladányi Miklós atyja, Ladányi György néhány esztendővel ezelőtt a föntebb elmondottak alapján av­val a kérelemmel járult Somogy vármegye alispánjához, hogy a reá vonatkozó és a pécsi katolikus plébánia anyakönyvében foglalt följegyzéseket változtassa meg és rendelje el a Nicky névre való kiigazítást. Itt egy újabban megtudott és e bo­nyodalmaiban fölötte érdekes ügynek jelen­­tő­s részletére kell kitérnünk. Ugyanis a pécsi plébánia anyakönyvében Ladányi György nem így szerepel, hanem első nevén : Haines György néven. A későbbi törvényesítést és névváltoztatást a szabad­ságharc izgalmai és az azután jövő abszo­lutizmus zavarai között elmulasztották be­vezetni. Ladányi ennek a mulasztásnak a pót­lását kérte, de nem Ladányi, hanem Nicky névre. Ezt az akkori alispán el is rendelte és erről a Nicky-család tagjait mint érde­kelteket értesítette. Nagyon természetes, hogy ilyenforma kiigazításba a Nicky-család tagjai — ismer­vén a nádor törvényesítő levelét — nem egyeztek bele, hanem fölebbezéssel éltek. Ladányi akkor kérte, hogy a fölebbezést utasítsa vissza az alispán, mert a kiigazítás elrendelése ellen a Nickyeknek nincs joguk fölebbezni, de ezt a kérelmét Ladányinak nem teljesítette az alispán, mert a közigaz-l­gatási eljárásban minden érdekelt fél föleb­­bezhet. Nicky Pál és László gróf sopron­­megyei ligvándi nagybirtokosok, továbbá Nicky Ferenc gróf vasmegyei osdffi­ asszony­­fai nagybirtokos fölebbezését fölterjesztet­ték a vallás és közoktatásügyi miniszterhez, aki bizony megsemmisítette az alispán vég­zését több okból. Első­­sorban kimondotta a miniszter, hogy az alispáni határozat ér­demileg sem helyes, mert ebben az ügy­ben határozathozatalra az alispán nem ille­tékes. Az állami anyakönyvek életbelépte­téséig, vagyis az 1895. évig közhitelesség­gel vezetett felekezeti anyakönyvek utólagos kiigazításának elrendelésére kormányható­sági intézkedések szerint az alispán nem jogosult, mert ilyen följegyzések és kiiga­zítások iránt intézkedni — amennyiben az igazságügyminiszter megbízásából nem a kijelölt hatóság tette — a kultuszminiszter illetékes. A kultuszminiszter a pécsi püspököt hívta föl, hogy a pécsi plébánia kereszte­lési anyakönyvébe jegyeztesse föl a követ­kezőket : Haines Györgynek »Ladányi” (tehát nem Nicky) névvel való élhetését a királyi helytartótanács 1845-ben kelt rende­lete megengedte, továbbá, hogy az előbbi följegyzés szerint már Ladányi Györgyöt a nádornak 1848-ban kiadott törvényesítési levele mint Nicky György gróf törvény­telen fia Ladányi névvel törvényesítette. Mindezekből tehát kétségtelenül ki­tűnik az, hogy a most parcellázó Ladányi Miklós a Nicky nevet és a grófi címet jog­talanul használta. Azóta Ladányi Miklós egyre kérvé­nyezi, hogy megkaphassa a Nicky grófék címét és most is az igazságügyminiszternél van egy ilyen tárgyú és tenger melléklettel fölszerelt kérelme. A donnervárosi tűzoltóság. Robbantási kisérletek. A polgárság összetart. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, június 26. Ebben a városban, ahol a társadalmi élet pang, a társaságok egymástól elkülö­nített életet élnek és minden társas éle­tünk apró gyűrűkre oszlott családi össze­jövetelekből áll, ilyen körülmények között a legszívesebb örömmel láttuk a Donner­­város polgársának valóban dicséretes tö­mörülését. Ennek a városrésznek a lakói rangot és foglalkozást nem nézve fogtak egymással kezet és minden ember a leg­teljesebb odaadással kezdett hozzá a mun­kához, hogy a városrész összpolgárságá­­nak érdekeit előre mozdítsa. A városrész­­ elhanyagolt állapotban volt, az elöljárók nem törődtek vele és igazán nagy szük­ség volt a tömörülésre, hogy falusias jelle­géből kivetkőztessék ezt az öt-hatezer ember által lakott fertályt, amely Kapos­várnak egyik legkellemesebb helye. A donnervárosiak első­sorban kiesz­közölték, hogy az utcák öntözésére a város lajtot adott, azóta pedig a maguk költségén öntöztetik a Donnerváros eddig elhanya­golt, poros utcáit, amelyek most már iga­zán hűsek és kellemesek. Hamarosan megalakították a d­onner­­városi polgári kört a Szigetvári­ utca 11. szám alatti Hegyi-féle vendéglő kellemes kerthelyiségében, ahol azóta az egész város­rész megjelenik a teendők megbeszélésére. A fiatal körnek gyorsan termettek si­kerei is, mert a donnervárosi iskola fejlesz­tését rövid idő alatt kivívta és a kerületi orvosi állást is kilátásba helyeztette a kép­viselőtestület által a városrésznek. Nemrégiben elhatározták, hogy a vá­rosrészben tűzoltóságot állítanak föl, mert a tüzőrség távol esik a Donner várostól, amelyben pedig sok a tűzveszélyes hely. Az áldozatkész polgárság meg is alakította a donnervárosi önkéntes tűzoltó-testületet, amelybe úgy működőknek, mint pártolók­nak oly sokan léptek be már a megalaku­láskor, hogy azok száma is teljesen bizto­sította a testület anyagi boldogulását. Újabban a meglevő tűzoltóság részé­ről egyesek, akik nem szívesen látták a­­ donnervárosi tűzoltóság megalakulását, igye­keztek éket verni a Donnerváros tömör sorai közé és ott a békétlenkedés magvát iparkodnak elhinteni. Most a kaposvári tűzoltóság részé­ről — állítólag a polgármester beleegye­zésével — olyan ajánlatot tettek, hogy ha a Donner város megfelelő helyiséget ad, akkor a tűzoltóság ott teljes felszerelésű őrséget szervez két fizetett tűzoltóval. Tegnap este ebben a dologban érte­kezés volt, amelyen elhatározták, hogy előbb küldöttséget menesztenek a polgár­­mesterhez, hogy mit hajlandó a város a tűzoltószerekből átengedni és miféle ellen­szolgáltatások fejében. Jól tudják a donnervárosiak, hogy az ajánlat mögött mi lappang és résen lesz­nek. A donnervárosi önkéntes tűzoltóság megalakult és boldogulni is fog támoga­tás nélkül. Ha ad a város szerelvényeket, ám helyes, de két ember nem elég a tűz­oltásra. Már­pedig, ha a dornervárosi tűz­oltóságot a meglevő kaposvári tűzoltó­sággal akarják egy kalap alá venni, ak­kor bizonyos, hogy halva született idén az egész, mert a kaposvári tűzoltóság a mai rendszer mellett­­önkéntes tűzoltót nem kap. A hidontuliak szép eredményt értek­­ el eddig is komoly összetartásukkal és Zacherlin de csak üvegben, ahol plakátok láthatók.

Next