Somogyvármegye, 1908. július-szeptember (4. évfolyam, 148/916-223/991. szám)
1908-07-01 / 148. (916.) szám
Kaposvár, 1908. IV. évfolyam. 148.916.) szám. Szerda, julius 1. SOROGYAMVE POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kontrássy utca 4. sz.. Bohéri udvar Interurbán-telefon : 128. szám. HIRDETÉSEK kizárólagos felvétele milliméter-árszabás szerint (Somogyvármegye területén kívül) LEOPOLD GYULA Vidéki Lapok Központi Hirdetés Osztályában Budapest, VII., Erzsébet körut 41. szám. Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyedévre 4 K. — Egyes szám ára 4 fillér. — Minden előfizető ingyen kapja aSomogyvármegye Almanach-ját. A drága hús, Kaposvár, június 30. Az új szesztörvényjavaslat képviselőházi tárgyalásán elmondott dolgok sajátságosképpen a húsügyre terelik a figyelmet. A pálinkának ugyan nem sok köze van a húshoz, de annál több köze van a közönségnek, amely a húsdrágaság miatt apránként odaszorul, hogy beálljon növényevő vegetáriánusnak. Nyáron ez még megjárja, amikor tele a piac gyümölccsel s egészséges is. De már más időkben az évszázadokon át húsevéshez szokott társadalom ugyancsak nehezen bírja el azokat a húsárakat, amikkel ma szerencséltetik. Mint Wekerle mondi? ??. országgyűlésen, az ipari szeszgyárai ísés-ben gazdasági termékeket is produkáltak, mert rendszerint az ipari szeszgyárak üzeme vágójószág hizlalásával volt egybekötve. Hizlaltak marhát és sertést, szóval nemcsak spirituszt gyártottak, de szállítottak a fogyasztó közönség asztalára húst is. A szeszipar újabban arra a tapasztalatra jutott, hogy neki hasznosabb, ha a gyártásnál mllékterményül nyert moslékot eladja a vámkülföldre vagy akár Ausztriába is, mintha itthon használja állathizlalásra. Ez neki előnyös üzleti szempontból, de a közönségnek ebből semmi előnye sem származik. A mezőgazdasági szeszgyár azonban a hizlalási üzemet föntartotta hosszabb ideig s a közélelmezésre vonatkozó ezen érdeme el nem vitatható. De együttvéve sem érhetnek el sokat, mert nálunk még mindig szembe állítják egymással a gazdasági, ipari és kereskedelmi érdekeket, pedig ezek nyilvánvalóan egymásra vannak utalva. Az őstermelés nem sokat ér, ha a nyerstermékei az iparoszél nem delérnek, ha nem áll be , szájuk társul a közvetítő kereskedelem. Aminthogy a kereskedelem sem ér semmit, ha nincsen neki mit közvetítenie. Agrár-fölfogásokat és merkantilista életnézeteket ki kellene küszöbölni ebből az országból. Mindenki értékes ember, aki dolgozik s a dolgát helyes észszel csinálja. És csak csak közös egyetértéssel lehet eredményre vergődni, együttműködni a tudás és a szorgalom fegyvereivel. Az amerikai embernek van egy mondása. Azt mondja: — Az amerikai elme a tenyésztett állatnak minden legkisebb porcikáját tudja értékesíteni, csak még a bőgéséből nem tud pénzt csinálni. Az amerikai szövetkezet, hogy úgy méfiánk, mezőgazdasági gyáripar, mínt az, állati melléktermékből hasznot húz! Ebből csinálja a pepszint, a "■pankresztint, a pajzsmirigy eksztraktumot. A juhok mellékveséiből olyan gyógyszer készül, amelynek kilója huszonötezer koronát ér. A szarvakból csinálnak gombot és fésűt, a szőrből kefét, vánkostölteléket, a kőtömből, csontból, tirokból olajat, enyvet, zselatint, a zsiradékból glicerint, meg szappant. A vérből húslisztet meg trágyát, a sörtéból szőrkötelet, szóval mindent értékesítenek. Van-e Magyarországon város, amelynek a vágóhídjával hasonló munkák összeköttetésben állanak? Nincs legjobb drámai művésznőinknek. Az ő »Hedda Gabler«-ja bámulatba ejt s illúziót ébreszt a jelenlegi léha korunk legszkeptikusabb emberének lelkében is. Csodás precizitással tudja kihozni a hippermodern, hisztérikus asszony lelkében dúló érzelmi, lelki variációkat. Elveti a saját énjét s beleforrva alakjába, amit kreál, annyira magával ragadja a nézőt, hogy az vele szenved, sír, vagy ha kell nevet és örül. Igazán rózsás jövő vár erre a fiatal művésznőre, kinek kiváló talentuma, lankadatlan szorgalma már a színészeti iskolában föltűnt, ahol vele egy időben tanultam én is. Az akkor még fejletlen, jelentéktelen külsejű kolléganőnk teljesen visszavonultan élt, minden idejét a tanulmányoknak szentelve, amikben egyetlen örömét lelte. Őt nem, mint legnagyobbszámú kolléganőinket, a hiúság, a föltűnni vágyódás, hanem az igazi művészet iránti rajongás, a benne rejlett talentumnak az öntudata, az ő intelligens művészlelke késztette e pályára, amelyen még igen sok babért fognak koszorúba fonni a számára. JL..L. ___L.'A....!........_ 11. f.1 11 1 . .. !_■ ........... Az egyén a modern drámában. (Forgács Rózsiról.) — A .Somogyvármegye* eredeti tárcája. — Irta: Lajtai Károly. Az uj korszakot alkotó modern drámairodalom föltartóztathatlan léptekkel halad a legüdvösebb cél felé, maradandó utat törve magának s a modern színjátszásnak. Ezekben a D’Annunzio, Hebbel, Heyermanns, Ibsen darabjaiban talált a modern szinész alkalmas terrénumot, hogy szinészi lelkét — mely évszázadokon át az írás betűjéhez volt láncolva — fölszabadítsa, kilépjen önmagából, átömöljön lelkével egy más formába vagy hüvelybe, átérezze, sőt végigélje egy más lélek gyönyörét vagy fájdalmát és főleg megértse a tendencia miliőjében szálló hangulatot s annak megfelelően helyeződjék be a tárgyba, élje át az objektumokat, elevenítse meg az emlékeket lélekkel, hogy revelálhassa a néző előtt az író alakjának teljes lelkivilágát. Ez a színjátszás csudája s ezért függ össze miszteriózusan és elszakíthatlanul minden más művészettel. Az egyén érvényesülése egészen más formában történik a modern drámákban, mint a régiekben. Azon darabokban éppenséggel nem emberi, hanem csak a gyerekes, naiv fantáziában képelhető isteni tökéletességű tulajdonokkal fölruházott hőst állítottak ki s minden, ám szép, jó, magasztos és hatásos beszéd s cselekvés volt a darabban megírva, azt adta le s a többi szereplő csak ha ritka ivétellel nem aszszisztált a helyzetet igy könnyen dominálható hősnek. A modern darabban kivétel nélkül, érdekes, mélyen katakttizált alakok vannak beállítva s a modern mező az összjáték s a hangulatkihozásbal kulmináltatja a hatást s a forszírozatlan sor elérését. E darabok rendesében nagy mester Hevesi Sándor dr. Az fáradhatlan, ambiciózus tevékenysége a 51 szervezett Thália társaság ifjú gárdájáváért utat a »Norat, »Reménye, »Vadkacs stb. szenzációs iránydrámáknak. A tanság élén a kiváló tehetségű Forgács Rói állt, akit ez előadásokon ért sikerei edlték annyira, hogy ma az ilyen zsánerű rabokban egyike a