Somogyvármegye, 1908. július-szeptember (4. évfolyam, 148/916-223/991. szám)

1908-07-01 / 148. (916.) szám

1908. július 1. SOMOGYVÁRMEGYE A közgyűlésről alábbi tudósításunk ad számot: Vasárnap délelőtt volt a kaposvári református egyházközségnek gondnokvá­lasztó közgyűlése. A közgyűlést istentisz­telet előzte meg, majd pedig utána a hívek az uj templomban tartották meg a közgyűlésüket. Tizenegy órakor nyitotta meg a köz­gyűlést Csertán Márton lelkész, aki meg­nyitójában kérte híveit, hogy tartózkodja­nak minden személyeskedéstől és az indu­latokat a hely szentsége fékezze meg. Ismertette azután, hogy Rusa Ernő dr. gondnok és Papp Kálmán számadógond­nok beadták lemondásukat, mert a zsinati törvények szerint a gondnokok 3 évenként újból választandók. A presbitérium tizenkét tagja ajánlotta a közgyűlésnek, hogy az eddigi elnevezé­sek helyett, mivel az egyházi törvények ezt újabban megengedik, főgondnokot és gondnokot válasszon. A főgondnoki tisztre Kulin Sándort, a gondnoki tisztre Papp Kálmánt ajánlották. Poór Sándor az eddigi gondnok ér­demeit méltatta és arra kérte, hogy marad­jon meg helyén. Rusa Ernő dr. köszönettel veszi a személye iránti bizalmat, de ő már tizenöt éve viseli ezt a tisztet és igy ő eleget tett egyháza iránti kötelességének. Új ember kell már az ő helyére és ő ezután az egy­ház közkatonája kíván lenni. Csorba Ede szólalt föl azután. Magas színvonalon álló beszédében kiemelte, hogy milyen súlyos következményekkel jár az egész egyházközségre, ha benne fölüti fe­jét a pártoskodás. A mai nappal meg kell szűnni minden súrlódásnak, minden sze­mélyeskedésnek, minden érzékenykedésnek és egy táborba kell állni a protestáns hí­veknek, éppen ezért, a belső béke érdeké­ben ajánlja, hogy a választás egyhangú legyen. A beszéd mély hatást tett valamennyi jelenlevőre és a közgyűlés egyhangú lelke­sedéssel választotta meg főgondnoknak Kulin Sándor királyi ügyészt, gondnoknak Papp Kálmán árvaszéki ülnököt, mindkettő­jüket három-három évi megbízatással. A választás után Andorka Elek dr. vármegyei tiszti főügyész indítványára a közgyűlés köszönetet szavazott Rusa Ernő dr.-nak tizenöt évi gondnoki működéséért. A közgyűlés déli fél egy órakor ért véget. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal : Kontrássy­ utca 4. szám.­­ Goitein-udvar. Interurban telefon: 128. sz. Negyedszázad a katedrán. Lengyel István érdemei. Magyarrá tett község. — Saját tudósitónktól. — Kaposvár, junius 30. A kaposvári tanítótestület — mint meg­írtuk — igen szép ünneplésben részesí­tette egyik tagját, Lengyel István iskola­­igazgatót abból az alkalomból, hogy taní­tói működésének negyedszázados évfordu­lóját elérte. Méltattuk már mi, hogy milyen nagy és nehéz munka terheli a népoktatók vál­lait. Ezeket a terheket huszonöt eszten­deig becsülettel viselni nagy, igen nagy dolog, amely bizony keveseknek jut osz­tályrészül, mert a nehéz, testet is őrlő, tej­jeiket is meggyötrő munka bizony igen sok embert leterít erről a mindig mostohának nevezett pályáról. Ámde Lengyel István huszonötéves múltjában olyan szép eredmények vannak, amelyek különösen jelentőssé teszik ezt a jubileumot. Lengyel István egész vidéket tett magyarrá és pedig olyan népség kö­zött, amelynél legnehezebben megy az asszimiláció. Különösen aktuális evvel a dologgal foglalkozni nemcsak a jubileum ötletéből, de abból az alkalomból is, hogy az isko­lai év véget ért és úgy a szülők, mint a tanítók részéről fölszabadulnak a panaszok és hallunk súlyos vádakat pro és contra. Ilyen vád az is, hogy a tanítók nem él­nek, nem éreznek együtt tanítványaikkal. El kell ismernünk, hogy ez némely falusi iskolában meg is van, pedig a tanítónak faluban jut igazán nagy szerep a vezetés­hez. Hogy milyen nagy feladatok várnak igen sok helyen a tanítóra és hogy az egész nemzetnek milyen nagy szolgálato­kat tehet, arra igen szép és köve­tendő példa a most ünnepelt Lengyel István kaposvári állami elemi iskolai igazgató múltja. Lengyel István 1882. decemberben kezdte meg pályafutását Ugocsában, majd 1883-ban Aknasugatagra s innen 1800-ben a máramarosmegyei Borkutra került. ♦ Akkoriban még hite sem volt a máramarosi határszéli községekben a ma­gyar szónak. Rusznyákok lakják ezt a vi­déket, akik akkor a legnagyobb ellenszenv­vel viseltettek a magyarok iránt. Viseletük­ben, nyelvükben konokul ragaszkodtak ősi bornirtságukhoz, szokásaik és életmódjuk el­maradott, ósdi volt. Ilyen viszonyok között került oda Lengyel István tanítónak. Szomorúan látta, hogy az az egyébként jóindulatú nép mily távol van még attól, hogy együtt érezzen a magyar nemzettel és akkor komoly, nagy vállalkozásra határozta el magát ,­ma­gyarrá akarta tenni azt a népet nyelvben, érzéseiben, viseletében. És ez a nagy vál­lalkozás sikerrel járt. Alig két-három esztendő alatt Lengyel István munkája nyomán bámulatos átala­kuláson ment ez a nép keresztül. Magya­rul beszéltek nemcsak a gyermekek és if­jak, de a fölnőttek is ; addigi viseletükkel, amely ízléstelen is volt, kényelmetlen is, föl­hagytak és magyarosan öltözködtek. Szívük­ben is magyarokká lettek ezek a rusznyá­kok, akik mindenféle hazafias ünnepet meg­ültek. Ezt a nemes munkát méltányolták is és Lengyel István érdemeivel hosszan fog­lalkozott a mayar sajtó szine-java. Orszá­gos közéletünk akkori vezetői közül számosan küldtek ajándékokat Lengyel Istvánnak hazafias munkájáért és fölöt­­tes hatósága is szép kitüntetésben része­sítette. Tíz esztendeig élt közöttük Lengyel István és ezalatt az idő alatt teljesen ma­gyarrá lett nemcsak Borkút népe, de a környéken lakók is, akik derék tanítójukat megsiratták, amikor 1900-ban eljött közülök ide Kaposvárra. Ebben a szeretetben, ebben az ered­ményben sokkal több, szebb jutalmazást nyert Lengyel István igazgató, mint amit minden elismerés nyújthat neki.­ ­ A póruljárt állami tisztviselők. A letagadott lakásbérek. Kevesebb lakáspénzt kapnak.­­ Saját tudósítónktól. — Kaposvár, június 30. A kaposvári állami tisztviselők alapo­san megjárták az idei lakásbér összeírással. Annak idejében megírta a »Somogyvárme­­gye”, hogy a lakásbéradó kivetése céljából folytatott összeírásnál a fináncok mekkora túlbuzgósággal jártak el. Minden lakót kétszer is kikérdeztek, kivallattak, a szom­szédjait is elővették, hogy mennyi lakbért fizet, hogy ezen az alapon adóztassák meg a házigazdáját. A lakók az összeírásoknál rendkívül kellemetlen helyzetbe jutottak. Ha a való­dinál kevesebb lakásbért vallottak be, annak a veszélynek voltak kitéve,­ hogy a fináncok megtudják a csalafintaságot és akkor a hamis adat bevallása miatt súlyos pénzbüntetést kapnak. De a fegyver másik éle még súlyo­sabb volt. Ugyanis ha a valódi bérössze­get vallotta volna be, akkor a házigazdá­jára magasabb lakbéradót vetettek volna­­ ki és bizony ennek is a lakó itta volna Lawn-tennis fehérneműek felszerelési cikkek, utazóbő­röndök, kalapok, legjobb beszerzési forrása a a nyakkendő-királynálFarkas Berci Fő-U ^ Tennis-lapdák előnyös b­i vétel folytán rendkívül 7. , kedvező áron. ||

Next