Somogyvármegye, 1908. július-szeptember (4. évfolyam, 148/916-223/991. szám)

1908-07-07 / 153. (921.) szám

annyi a tény, hogy 120 kisgazda bőrét vit­­­ték itt a vásárra. A fölsőbüi parcellázási spekuláció egyik kis elágazása az a rágalmazási per, amelyet ma tárgyalt a kaposvári járásbíró­ság. Ladányi Miklós rágalmazás miatt tett följelentést Bogyay Emil gazdasági egye­sületi titkár, a pörös fölsőbüi birtok zár­gondnoka ellen. Az ügy részletei a követ­kezők : Múlt hó 17-én a fölsőbüi birtok vá­sárlói közül küldöttség jött Kaposvárra Bogyay Emilhez, a gazdasági egyesület titkárához, a fölsőbüi birtok zárgondnoká­hoz, hogy segítsen a bajukon. Bogyay Emil megígérte, hogy másnap kimegy Felsőbüre s tőle telhetőleg mindent elkövet, hogy a kisgazdákat minél kevesebb kár érje. Ugyanaz­nap estéjén Bogyay Emil fölkereste Bosnyák László vármegyei árva­széki elnököt, a parcellázó Ladányi Miklós sógorát, hogy az ügy rendezése körül az ő közbejárását és támogatását is kikérje. Másnap Bogyay Emil, ahogy meg­ígérte, kiment Felsőbüre, hogy a forrongó kisgazdákat megnyugtassa. A kétségbe­esett gazdák keserűen panaszkodtak Bogyay előtt, hogy őket most a bíróság ki fogja dobni a már megvásárolt parcellákból, dacára, hogy közülök egyik-másik kész­pénzben kifizette a birtok árát Ladányi Miklósnak, másik részük pedig a vásárolt birtok 30—40 százalékát fizette ki kész­pénzben. Bogyay figyelmeztette a kisgazdákat, hogy a bíróság kötelességszerűen jár csak el, ők követtek el nagy hibát, hogy La­dányi Miklósnak kifizették a birtokrészek árát, anélkül, hogy a tulajdonjogot nevükre íratták volna. — Bogyay Emil, aki nyo­morba hajszolt gazdák helyzetén föl­háborodott, a kétségbeesett emberek előtt igy fakadt ki. — Akinek a kezén a szegény embe­rek pénze igy elveszhet, az nem úri ember, az csak az úri osztály szemétje, köpnivaló! Az olyan ember, aki fölveszi a szegény emberektől a pénzt, de a tulajdonjogot ne­vükre nem íratja át, am­ilyen ember huncut gazember, köpnivaló! Mondják meg Ladá­nyi Miklósnak, hogy én mondtam ezt és senki előtt vissza nem vonom. Ezekért a kitételekért Ladányi Miklós rágalmazásért följelentette Bogyay Emilt és ez ügyben Nelky Elek dr. járásbiró előtt ma folyt le a tárgyalás. Ladányi Miklós Grünwald József dr. budapesti ügyvéd képviseletében jelent meg a tárgyaláson, Bogyay Em­ll, Haidecker Károly dr. ügy­véd képviseletében Hegyi Árpád dr. védte. Bogyay Emil vádlott hosszan ismer­tette az ügy előzményeit. Kifejtette, hogy a nyomorba kergetett kisgazdák érdekében a somogymegyei gazdasági egyesületnél, sőt a földművelésügyi minisztériumnál is minden lehetőt elkövetett. A fent említett kifejezéseket tényleg használta, de bűnös­nek nem érzi magát. Hegyi Árpád dr. védő, tekintettel arra, hogy a felsőbbi parcellázásra speku­lációból kifolyólag a kaposvári kir. ügyész­ség hivatalból elrendelte az eljárást Ladá­nyi Miklós ellen, kéri ennek a tárgyalás­nak fölfüggesztését mindaddig, míg az ügyészség által megindított eljárás befe­jezve nincs. Nelky Elek dr. járásbiró előbb a ta­nukat hallgatta ki és csak aztán határozott a védő előterjesztése fölött. Szalavári Imre, Ivanics György és Tálos József tanuk azt vallották, hogy ők a­­méltóságos grófi urat szeretik, biza­lommal vannak vele szemben s hogy Úr­napján, amikor a zárgondnok künn járt Fölsőbün, a­­méltóságos grófi urat akasz­tani való gazembernek nevezte, akinek a hátából szíjat kellene hasítani. Bosnyák László árvaszéki elnök, mint tanú azt vallotta, hogy nála június hó 18-án megjelent Bogyay Emil és arra kérte közbenjárását, hogy sógora, Ladányi Miklós adja át a felsőbbi birtokot a kecs­keméti banknak, mert megtörténhetik, hogy kétszer huszonnégy órán belül a csend­őrök letartóztatják. Bogyay Emil vádlott tagadja, hogy így mondta volna ezt, ő csupán figyel­meztette Bosnyák Lászlót, hogy ha a ká­rosult kisgazdák bűnvádi följelentést tesz­nek sógora, Ladányi Miklós ellen, úgy könnyen megtörténhetik, hogy letartóz­tatják őt. A tanukat vallomásaikra megeskették és utána Hegyi Árpád dr. védő kérelmére úgy határozott Nelky Elek dr. járásbíró, hogy a tárgyalást felfüggeszti mindaddig, amíg Ladányi Miklós ellen az ügyészség által hivatalból megindított eljárás befeje­zést nem nyer. HÍREK. Kaposvár, július 6. A tömeg. Úgy látszott már, hogy a nemze­tek sorsát ezután csakis a fejedelmek fogják elintézni egymás között. A vé­res háborúk helyett ünnepélyes és vi­dám bankettek közé szorított tanácsko­zások fognak dönteni afölött milyen viszonyban legyen ez vagy az a nép szomszédaival, barátaival. Mondom, a látszat hosszú ideig ilyennek mutatta a helyzetet. Konferen­ciák, fejedelmek találkozása, tanácsko­zások — mind azt a szint nyerték, mintha örök időkre szóló határozat lenne eredmények. Mürzsteg, Reval, Algesirac, — mindenikkel hasábokon át foglalkozott a világ sajtója, a részt­vevők pedig annyira kidüllesztették mellüket, mintha immár ők lennének azok a Herkulesek, Atlasok, kiknek mindkét félteke vállaikon nyugszik. És ime, az események milyen ret­tenetes erővel és hatalommal döntik halomra ezeket a balhiedelmeket. A fejedelmi önhittség, mint vak,mi lenge nádszál, megalázóban hajladozik a porba és a szépen kicirkalmazott egyez­mények egyszerre nevetségesekké vál­nak. Vagy talán Marokkóban Perzsiá­ban valami nagyon respektálja a nép a fejedelmek, pláne az idegen fejedel­mek megállapodásait? Muley Hafid és barnabőrű társai, tiszteletlenül mondva, fütyülnek a szé­pen ápolt bajuszú reklámcsászárra és fehérbőrű kollégáira és egyezmény ide, egyezmény oda, azt teszik, ami nekik tetszik. Az úgynevezett nagyhatalmak pedig dúlnak-futnak magukban és nem tehetnek semmit, mert a népek akara­tával szemben tehetetlenek. Meg kell ugyanis jegyeznünk, hogy mindezek a konferenciák a né­pek tudta, akarata és beleegyezése el­lenére létesülnek. Édeskeveset törődünk vele, hogy mit határoz a magas diplo­mácia és nincs az a nép, amelyik ma­gára nézve kötelezőnek ismerni el ve­zetőik határozatát. Játékszer a vezetők tanácskozása, komédia minden megállapodásuk. Csakis abban a pillanatban válik komollyá valamely ige, amikor annak a nép ad erőt. Amikor megindulnak a fekete, nyugtalan tömegek és maguk­kal ragadják, magukkal sodorják a mes­terségesen vont gátakat. Ne higyjük, hogy a világbéke biztosítva van, csak azért, mert egy pár hosszúszakállú diplomata erre vonat­kozólag kezet nyújtott egymásnak. Aminthogy az események is azt bizo­nyítják, hogy folytonos villongás van a népek között. Benne vagyunk egy alakuló, forrongó káoszban és körülöt­tünk egy új világ képe van kialakuló­ban. A keleten egymást követő me­rényletek, a bár-angol villongások, a japánok mozgolódása, Németország harca Középafrikában, mind azt bizo­nyítják, hogy a népek elhelyezése még távolról sem érte el nyugvópontját. És nem csak a gyarmati háborúk bizonyítják ezt, hanem Európa kellő közepében is jelentkeznek olyan áram­lások, melyek egy a mélyben forrongó mozgalomnak bizonyságai. A norvég kormányválság, a portugál király elleni merénylet, Potocky halála, a német szocializmus diadalmas előrenyomulása, a francia hadseregellenes mozgalom igen gyenge alapon nyugvónak mutat­ják a fejedelmi hatalmat. Nem intézi más a népek sorsát, csak maga a nép és ha ideig-óráig úgy is látszik, mintha a hatalom ve­zetné a milliókat gyeplőn, az csak ab­ban leli magyarázatát, hogy sok kor­bácsütés kell hozzá, míg ez a nép föl­ébred tunya tétlenségéből ... — Olay Lajos mégis közjegyző lesz. Amióta a Nagy György halálával megüresedett a szigetvári közjegyzőség, azóta folynak a kombinációk, kilincselések és apró politikai akarnokok igyekeztek ma­gukat előtérbe tolni, hogy politikai szolgá­lataikért megkaparítsák a kormánytól ezt a kövér falatot. Az igazságügyminiszter ke­gyelmes tekintete Olay Lajoson, a sziget­vári kerület országgyűlési képviselőjén akadt meg és kinevezése már befejezett

Next