Somogyvármegye, 1908. július-szeptember (4. évfolyam, 148/916-223/991. szám)
1908-07-07 / 153. (921.) szám
annyi a tény, hogy 120 kisgazda bőrét vitték itt a vásárra. A fölsőbüi parcellázási spekuláció egyik kis elágazása az a rágalmazási per, amelyet ma tárgyalt a kaposvári járásbíróság. Ladányi Miklós rágalmazás miatt tett följelentést Bogyay Emil gazdasági egyesületi titkár, a pörös fölsőbüi birtok zárgondnoka ellen. Az ügy részletei a következők : Múlt hó 17-én a fölsőbüi birtok vásárlói közül küldöttség jött Kaposvárra Bogyay Emilhez, a gazdasági egyesület titkárához, a fölsőbüi birtok zárgondnokához, hogy segítsen a bajukon. Bogyay Emil megígérte, hogy másnap kimegy Felsőbüre s tőle telhetőleg mindent elkövet, hogy a kisgazdákat minél kevesebb kár érje. Ugyanaznap estéjén Bogyay Emil fölkereste Bosnyák László vármegyei árvaszéki elnököt, a parcellázó Ladányi Miklós sógorát, hogy az ügy rendezése körül az ő közbejárását és támogatását is kikérje. Másnap Bogyay Emil, ahogy megígérte, kiment Felsőbüre, hogy a forrongó kisgazdákat megnyugtassa. A kétségbeesett gazdák keserűen panaszkodtak Bogyay előtt, hogy őket most a bíróság ki fogja dobni a már megvásárolt parcellákból, dacára, hogy közülök egyik-másik készpénzben kifizette a birtok árát Ladányi Miklósnak, másik részük pedig a vásárolt birtok 30—40 százalékát fizette ki készpénzben. Bogyay figyelmeztette a kisgazdákat, hogy a bíróság kötelességszerűen jár csak el, ők követtek el nagy hibát, hogy Ladányi Miklósnak kifizették a birtokrészek árát, anélkül, hogy a tulajdonjogot nevükre íratták volna. — Bogyay Emil, aki nyomorba hajszolt gazdák helyzetén fölháborodott, a kétségbeesett emberek előtt igy fakadt ki. — Akinek a kezén a szegény emberek pénze igy elveszhet, az nem úri ember, az csak az úri osztály szemétje, köpnivaló! Az olyan ember, aki fölveszi a szegény emberektől a pénzt, de a tulajdonjogot nevükre nem íratja át, amilyen ember huncut gazember, köpnivaló! Mondják meg Ladányi Miklósnak, hogy én mondtam ezt és senki előtt vissza nem vonom. Ezekért a kitételekért Ladányi Miklós rágalmazásért följelentette Bogyay Emilt és ez ügyben Nelky Elek dr. járásbiró előtt ma folyt le a tárgyalás. Ladányi Miklós Grünwald József dr. budapesti ügyvéd képviseletében jelent meg a tárgyaláson, Bogyay Emll, Haidecker Károly dr. ügyvéd képviseletében Hegyi Árpád dr. védte. Bogyay Emil vádlott hosszan ismertette az ügy előzményeit. Kifejtette, hogy a nyomorba kergetett kisgazdák érdekében a somogymegyei gazdasági egyesületnél, sőt a földművelésügyi minisztériumnál is minden lehetőt elkövetett. A fent említett kifejezéseket tényleg használta, de bűnösnek nem érzi magát. Hegyi Árpád dr. védő, tekintettel arra, hogy a felsőbbi parcellázásra spekulációból kifolyólag a kaposvári kir. ügyészség hivatalból elrendelte az eljárást Ladányi Miklós ellen, kéri ennek a tárgyalásnak fölfüggesztését mindaddig, míg az ügyészség által megindított eljárás befejezve nincs. Nelky Elek dr. járásbiró előbb a tanukat hallgatta ki és csak aztán határozott a védő előterjesztése fölött. Szalavári Imre, Ivanics György és Tálos József tanuk azt vallották, hogy ők améltóságos grófi urat szeretik, bizalommal vannak vele szemben s hogy Úrnapján, amikor a zárgondnok künn járt Fölsőbün, améltóságos grófi urat akasztani való gazembernek nevezte, akinek a hátából szíjat kellene hasítani. Bosnyák László árvaszéki elnök, mint tanú azt vallotta, hogy nála június hó 18-án megjelent Bogyay Emil és arra kérte közbenjárását, hogy sógora, Ladányi Miklós adja át a felsőbbi birtokot a kecskeméti banknak, mert megtörténhetik, hogy kétszer huszonnégy órán belül a csendőrök letartóztatják. Bogyay Emil vádlott tagadja, hogy így mondta volna ezt, ő csupán figyelmeztette Bosnyák Lászlót, hogy ha a károsult kisgazdák bűnvádi följelentést tesznek sógora, Ladányi Miklós ellen, úgy könnyen megtörténhetik, hogy letartóztatják őt. A tanukat vallomásaikra megeskették és utána Hegyi Árpád dr. védő kérelmére úgy határozott Nelky Elek dr. járásbíró, hogy a tárgyalást felfüggeszti mindaddig, amíg Ladányi Miklós ellen az ügyészség által hivatalból megindított eljárás befejezést nem nyer. HÍREK. Kaposvár, július 6. A tömeg. Úgy látszott már, hogy a nemzetek sorsát ezután csakis a fejedelmek fogják elintézni egymás között. A véres háborúk helyett ünnepélyes és vidám bankettek közé szorított tanácskozások fognak dönteni afölött milyen viszonyban legyen ez vagy az a nép szomszédaival, barátaival. Mondom, a látszat hosszú ideig ilyennek mutatta a helyzetet. Konferenciák, fejedelmek találkozása, tanácskozások — mind azt a szint nyerték, mintha örök időkre szóló határozat lenne eredmények. Mürzsteg, Reval, Algesirac, — mindenikkel hasábokon át foglalkozott a világ sajtója, a résztvevők pedig annyira kidüllesztették mellüket, mintha immár ők lennének azok a Herkulesek, Atlasok, kiknek mindkét félteke vállaikon nyugszik. És ime, az események milyen rettenetes erővel és hatalommal döntik halomra ezeket a balhiedelmeket. A fejedelmi önhittség, mint vak,mi lenge nádszál, megalázóban hajladozik a porba és a szépen kicirkalmazott egyezmények egyszerre nevetségesekké válnak. Vagy talán Marokkóban Perzsiában valami nagyon respektálja a nép a fejedelmek, pláne az idegen fejedelmek megállapodásait? Muley Hafid és barnabőrű társai, tiszteletlenül mondva, fütyülnek a szépen ápolt bajuszú reklámcsászárra és fehérbőrű kollégáira és egyezmény ide, egyezmény oda, azt teszik, ami nekik tetszik. Az úgynevezett nagyhatalmak pedig dúlnak-futnak magukban és nem tehetnek semmit, mert a népek akaratával szemben tehetetlenek. Meg kell ugyanis jegyeznünk, hogy mindezek a konferenciák a népek tudta, akarata és beleegyezése ellenére létesülnek. Édeskeveset törődünk vele, hogy mit határoz a magas diplomácia és nincs az a nép, amelyik magára nézve kötelezőnek ismerni el vezetőik határozatát. Játékszer a vezetők tanácskozása, komédia minden megállapodásuk. Csakis abban a pillanatban válik komollyá valamely ige, amikor annak a nép ad erőt. Amikor megindulnak a fekete, nyugtalan tömegek és magukkal ragadják, magukkal sodorják a mesterségesen vont gátakat. Ne higyjük, hogy a világbéke biztosítva van, csak azért, mert egy pár hosszúszakállú diplomata erre vonatkozólag kezet nyújtott egymásnak. Aminthogy az események is azt bizonyítják, hogy folytonos villongás van a népek között. Benne vagyunk egy alakuló, forrongó káoszban és körülöttünk egy új világ képe van kialakulóban. A keleten egymást követő merényletek, a bár-angol villongások, a japánok mozgolódása, Németország harca Középafrikában, mind azt bizonyítják, hogy a népek elhelyezése még távolról sem érte el nyugvópontját. És nem csak a gyarmati háborúk bizonyítják ezt, hanem Európa kellő közepében is jelentkeznek olyan áramlások, melyek egy a mélyben forrongó mozgalomnak bizonyságai. A norvég kormányválság, a portugál király elleni merénylet, Potocky halála, a német szocializmus diadalmas előrenyomulása, a francia hadseregellenes mozgalom igen gyenge alapon nyugvónak mutatják a fejedelmi hatalmat. Nem intézi más a népek sorsát, csak maga a nép és ha ideig-óráig úgy is látszik, mintha a hatalom vezetné a milliókat gyeplőn, az csak abban leli magyarázatát, hogy sok korbácsütés kell hozzá, míg ez a nép fölébred tunya tétlenségéből ... — Olay Lajos mégis közjegyző lesz. Amióta a Nagy György halálával megüresedett a szigetvári közjegyzőség, azóta folynak a kombinációk, kilincselések és apró politikai akarnokok igyekeztek magukat előtérbe tolni, hogy politikai szolgálataikért megkaparítsák a kormánytól ezt a kövér falatot. Az igazságügyminiszter kegyelmes tekintete Olay Lajoson, a szigetvári kerület országgyűlési képviselőjén akadt meg és kinevezése már befejezett