Somogyvármegye, 1914. április-június (10. évfolyam, 85/2642-146/2703. szám)

1914-06-03 / 124. (2681.) szám

1/ 50MOGYVARMEGYE 1914. junius 3. ♦ Gázgyárat épít a város. Gázfőző demonstráció a Turulban. — Saját tudósitónktól. — Kaposvár, junius 2. Mint megírtuk, Kovács-Sebes­­tény Gyula dr. polgármester hónapok óta beható tárgyalásokat folytat több gázgyári vállalattal egy Kaposváron épí­tendő gázgyár dolgában. A polgármes­tert ez akciójára főként az indítja, hogy a tapasztalás szerint a villamosság ipari célokra való alkalmazása ma még nagyon drága és a közvilágítás állandóságának biztonsága végett is hasznos, ha a város­ban a villamosmű mellett gázgyár is van. Tegnap délután a polgármester meg­hívására a Turul-szálló nagytermében Kállay Sándor főmérnök azt demon­strálta nagyszámú előkelő hölgypubli­kum előtt, hogy a gáz hogyan alkalma­­zódik a háztartásban és mint fűtőanyag mennyiben felel meg olcsóság és hevü­­­tőképesség tekintetében a háziasszony igényeinek. Délután fél 5 órakor volt ez az ér­dekes r és s nem mindennapos demonstráció. A Turul-szálló nagytermének közepén egy pódiumon többrendbeli gázkészülé­ket állítottak föl: egy nagy gázkályhát, konyhakészünket, fürdőkályhát, vasalót és világító­ apparátusokat, kisebbet és na­gyobbakat. A pódiummal szemben a meghívott népes hölgyközönség foglalt helyet, közbül-köztül egy-egy unatkozó férjjel, akit neje hozott magával. Azzal kezdődött az előadás, hogy Kov­ács-Se­be­s­t­é­ny Gyula dr. pol­gármester rövid beszédben üdvözölte a megjelenteket és elmondotta, hogy mi­nő célt szolgál a mai összejövetel, hogy megismertesse az érdekelt nagyközön­séggel azt a hasznosnak ígérkező beren­dezést, amit a város legközelebb a gáz­gyár létesítésével installál. Azután átadta a szót Kállay Nándor főmérnöknek, aki ismertette a gázfőzés, fűtés és vilá­gítás olcsó és praktikus voltát és ezt nyomban példákkal illusztrálta. Egy intésére megjelent a pódiumon F­á­t­h Viktória kisasszony egy segítő­­lánnyal és egy nagy kosárból edényeket, húst, krumplit, lisztet, fűszereket, cuk­rot, és egyéb — egy nagy ebédhez való kellékeket — szedett elő. Hamarosan megpucolták a krumplit, a húst föltették a működésbe hozott gázkályhára, meg­­gyúrták a tésztákat,­­mert többféle is volt, megsütötték a pecsenyét. Ez a demonstráció több, mint másfél órán át tartott és azzal végződött, hogy a hiva­talosan lemért 1 óra és 34 perc alatt el­készült a gázrésón egy tízfogásos ebéd, amiben minden volt, amit csak egy ün­nepi ebédtől megkívánhat az ember. A mulatságos és érdekes műveletet azzal fejezték be, hogy csinosan szerví­rozott tálcákon sorba kínálták a jelenle­vőket a kész nagy ebédből és aki meg­kóstolta, nem győzte dicsérni az ételek kitűnő ízét. Ami persze elsősorban a sza­kácsnő kiválóságát bizonyítja, de egy­ben igazolja azt is, hogy a gáz szaga nem érzik meg az ételen. Végül a gáz­mérő órát mutatta be Kállay főmérnök és konstatálta, hogy a tízfogásos ebéd megfőzése összesen 18 fillér ára gázba került. Egy négyfogásos ebédhez ellen­ben elég 9 fillér ára gáz. Az előadókat és a szakácsnőt mele­gben megtapsolták és ezzel végződött az előadás. Háborúság az iparosok között. Az ipartársulat elnöke nyilatkozik. — Saját tudósítóinkról. — Kaposvár junius 2. Az egyesült ipartársulat és a kapos­vári ipartestület hetek óta tartó harca szom­baton új fordulathoz érkezett. Az ipartestü­let küldöttségileg kereste föl Kovács-Se­­bestény­­ Gyula dr. polgármestert és az ipartársulat működésének fölfüggesztését kérte. Az ügyben ma megszólalt Szarka János, az ipartársulat elnöke, aki a követ­kező sorok közlésére kért föl bennünket: Tekintetes Szerkesztő Úr! Már hetek óta a helyi lapok hasábjain cikkek jelennek meg az ipartestületek és a kaposvári ipartársulat közötti súrlódásokra vonatkozólag. Minthogy ezen körülmények nem fedik a valóságot, kérem, szíveskedjék nekem módot nyújtani ahhoz, hogy az ipar­­társulat részéről pár szóval a valódi ügy­állást ismertessem s ezzel a nagyközönség előtt is bebizonyíthassam, mennyire alap­talanul és méltatlanul éri az ipartársulatot az ipartestület fölfújt, személyeskedő el­járása. Több mint két éve, hogy a kaposvári egyesült ipartársulat a magyarországi rok­kant és nyugdíjegylettel való fúziót hatá­rozta el, mert az ipartársulat a nyugdíj­­egylettől olyan nagy ellenszolgáltatást ka­pott volna, hogy tekintve a társulat csekély vagyonát, az egybeolvadás az összes tagok egyhangú elhatározásával résszére kívána­tos volt. A társulat határozata már régebben fölterjesztetett a kereskedelemügyi minisz­terhez, aki az érdemi határozathozatalt for­mai okokból mellőzte, mert az alapszabá­lyok idevágó rendelkezése a minisztérium részéről velünk ellentétesen értelmeztetett. Ezután történt, hogy a társulat az alapszabályok módosítását határozta el, mert egyrészről az 1874-ben létsült régi alapszabályok a mai megváltozott viszo­nyok között az á alapítók által kitűzött cél­nak nem felelnek meg, másrészről pedig nyíltan és őszintén kifejezve, a miniszté­rium nézete folytán nem alkalmasak az­ egybeolvadás­­keresztülvitelére. Ez utóbbi­ra pedig éppen az egyesült ipartársulat alapítási vezérelve miatt volt szükség, amely szerint a társulat tagjai anyagi elő­nyeinek előmozdítására, temetkezési költ­ségek fedezésére, elaggott, vagy munka­­képtelenné vált tagok, azok özvegyei segé­lyezésére alakult. Ezt a fő célt vélte az­­ipartársulat az alapszabályok módosításá­val keresztülvihető egybeolvadással elérni. A nyugdíj­egylet a tízszeresét biztosította annak, amit a társulat kis vagyonából nyúj­tani képes. A társulat választmánya még ezt idő­­ben kimondotta, hogy régi alapszabályok alapján több tagot nem vesz föl. Az ipar­testület akciónk meghiúsítására, lábán, hogy törekvésünk sikerülni fog, szerette volna a társulat vagyonát az ipartestület javára megszerezni. A nyílt ellenségeskedés az április 8-iki választmányi ülésen tört ki, amikor az ipartestület vezetősége elhatározta, hogy a társulatba új tagok beléptével magának többséget szerez azért, hogy az ipartársu­lat vagyonát a maga részére megszerezhes­se. Csakugyan, be is jelentette 58 iparos belépését, akiknek fölvételét a társulat a még érvényben álló régi alapszabályok 6. §-ának 1. pontja alapján megtagadta azért, mert ez a tagfölvétel nyilvánvalóan a tár­sulat érdekei ellen, csak arra irányult, hogy az ipartestület ekként magának többséget szerezzen s a társulat érdekeivel ellentétes vezetőszerepet magához ragadva, a társu­lat vagyona fölött érdeke szerint, a maga javára döntsön anélkül, hogy a mintegy négy évtizeden keresztül tartó és a szét­húzó magyar viszonyok folytán küzdelmes munkával és egyes iparosok áldozatkészsé­gével­­ összeszerzett vagyon, minden ellen­szolgáltatás nélkül a testület tulajdonába menjen át. Hogy mennyire önző az ipartestület törekvése, mutatja az a körülmény, hogy a társulat fölajánlotta, miképp adja meg azt, amit a rokkantegylet megadna, ő azon­ban ezen fölhívást még csak tárgyalásra sem fogadta el. Ilyen helyzetben, minden igazságos és elfogulatlan ember előtt érthetővé válik, hogy az 58 jelentkező tag fölvétele tár­gyában az ipartársulat csak az elutasítás formájában határozhatott. Igaz, hogy az ipartestület, mint tör­vény által statuált hatóság nem is vállal­hatja magára azokat a feladatokat, ame­lyek az egyesült ipartársulat céljául ki­tűzve vannak, de éppen azért ne is töre­kedjék ezen célok kivitelére való ingatlan megszerzésére. Ez a valóság és azt hiszem, ez az ügy helyes fölfogása is. Soraim közzétételéért köszönetet mond­va, vagyok Kaposvár, 1914. június 1-én kiváló tisztelettel : Szarka János. Kovács-Sebestény Gyula dr. polgár­­mester szombaton a nála járt ipartestületi küldöttségnek ígéretet tett, hogy ebben az ügyben a legszigorúbb vizsgálatot indítja meg. Ez a vizsgálat fogja majd tulajdon­képpen tisztázni a helyzetet. ,,MODIONO" CUIESPECIOUTE A­ LEGDRÁGÁBB ME A A . LEGUTÓBB ! /TrantM^Aaru^cMrrjJl /nnfonuuitCam^yfle. amjrficLpMiMpGnrJp&m­e n/tr/n 'WZ/nAjorn­ó&accC /x védjem am/x/^ánéAilán­ááa Főraktár: A MAGY. KIR. DOHÁNY-NAGYÁRUDÁBAN.

Next