Somogyvármegye, 1915. január-március (11. évfolyam, 1/2854-73/2926. szám)

1915-03-18 / 63. (2916.) szám

1915. március 18. SOMOGYVÁRMEGYE 3 m Hit szabad lefoglalni lakbér fejében? A nélkülözhetetlen bútorok vissza nem tarthatók. — Saját tudósítőnktól. — Kaposvár, március 17. A kaposvári végrehajtói kart egyre­­m­ásra zaklatja azzal a közönség, hogy a mostani moratóriumos világban mi hát a lefoglalható és elárverezhető dolog? Kü­lönösen a bérlők és a lakók, no meg a bérbeadók kíváncsiak erre, ami érthető is, hiszen itt minden kicsi megkülönböz­tetés őket érinti. Természetesen ma is éppen a lak­­bérkövetelések miatt történik legsűrűb­ben foglalás. Mindenkit joggal érdekel az, hogy minő tutorok, ingóságok foglal­hatók le és hogy a bérbeadónak milyen ingóságokra van törvényes zálogjoga, hogy milyen ingóságokat tarthat vissza a lakásban az elmaradt bérkövetelés biz­tosítására. A közönség tájékoztatására és megnyugtatására erre vonatkozólag a ka­posvári végrehajtói kar egyik kitűnő tag­ja ezeket közli fölkérésünkre velünk: — Jó ideig teljes volt a bizonytalan­ság abban, hogy a novella megjelenése után lakbér fejében csak azok a búto­rok és ingóságok foglalhatók-e le, ame­­lyeket más követelés biztosítására is le lehetett foglalni, vagy más ingóságokat is, például a legszükségesebb bútorda­rabokat, vagy a kenyérkeresethez szüksé­ges ingóságokat is. A bérletkövetelések­ért az egyik bíró például a végrehajtást szenvedettnek összes bútorait lefoglalha­­tónak vélte, a másik bíró meg úgy dön­tött, hogy a foglalásnál nem­ lehet kül­­­­önbségeket tenni éppen a lakbérköve­­telés javára.­­ De nemcsak az első, hanem­ a föl­­jebbviteli bíróságok is többféle gyakor­­latot kezdtek követni. Egyik fölsőbírósá­­gunk például kimondta, hogy a lakbér­­követelésekre a bérbeadónak foglalási, az­az: törvényes zálogjoga van a bérbe­vevő ellen a bérlet területén található összes ingóságokra. Ezt úgy kell érte­ni, hogy valamely bútor nélkül kiadott szobában például, ha nem fizet a lakó, minden lefoglalható, még az egyetlen fehérneműs láda is. A másik tanács vi­szont ennek éppen az ellenkezőjét mon­dotta ki. — Mint szakember, a köz érdekében szívesen ismertetem ebben az ügyben a döntést. Annál könnyebben és szíveseb­ben cselekszem­ ezt, mert elejétől fogva ez volt az én álláspontom­ .is. A végrehaj­tási novella 2. szakasza világosan azo­kat az ingóságokat jelöli meg, amelyeket még akkor sem szabad lefoglalni, ha az adós azok lefoglalásába beleegyezett. Ha mégis történnék ilyen lefoglalás, azt a végrehajtást szenvedett előterjesztésére a bíróság megsemmisíti. Ennek a legegy­szerűbb elméleti magyarázata az, hogy a törvényhozás a foglalás alól való men­­tességet a legszükségesebb ingóságokra nem­ az adós magánérdekének a megvé­désére, hanem­ közérdekből szabta meg, ezt a közérdeket pedig a felek megegye­zéssel sem­ sérthetik meg, hisz ez meg­hiúsíthatná a törvényhozás célját.­­ A végrehajtási novella 2. szaka­szában foglalt holmik mindenféle végre­hajtás és foglalás alól mentesek, tehát úgy a lakásbérbeadó, mint a kincstár adó- és illetékköveteléseivel szemben sincs kivétel. A lakás bérbeadója tör­vényes zálogjog címén sem tarthatja te­hát így vissza azokat az ingóságokat, amelyeket a novella 2. szakasza a fogla­lás alól mentesített, még akkor sem, ha esetleg írásban, vagy külön szerződés­ben kötötte is le a bérbevevő záloga képpen. A közönség­­megnyugvással veheti te­hát tudomásul, hogy csak egyféle fog­lalási törvényre kell ügyelnie, amit az­ egyik követelésre le nem foglalhatnak, azt másra sem szabad lefoglalni. Élelmiszer-csarnok Kaposváron. Az alkalmi kereskedők szélhámosságai Somogyban. — Saját tudósitónktól. — Kaposvár, március 17. A kaposvárii piiac mákszimális árai­nak megállapítása csak bizonyos fokig oldott meg egy nehéz problémát, de ma­gát a piaci kérdést nem­ rendezte végle­gesen. Sajnálattal­ jegyezzük föl, hogy a­mióta Kaposváron megállapították a piac makszimális árait, az alkalmi kereskedők a leggyalázatosabb szélhámosságokkal kí­sér­leteznek a somogyi falvakban. Hogy mikből állanak ezek a visszaélések, arra az alábbi levél­ vett fényt. Ezt a levelet egy kaposvári­­állami bönítónő Intézte hoz­nánk. Szó szerint igy hangzik: Tekintetes Szerkesztőség! Azokat a sajnálatos körülményeket, melyek Kaposvár köz­élelmezését annyira megnehezítik, nem a piaci árak meg­állapítása okozza, hanem az, hogy ma mindenféle alkalmi kereskedők és vállal­kozók napról-napra bejárják a közeli fal­vakat s ott összevásárolnak mindent s közbe a leghihetetlenebb mesékkel bo­­lond­itják el a hiszékeny falusi népet. Emlékezzünk csak vissza, hogy a mozgósítás alkalmával 5 d­rb tojást ad­tak 20 fillérért, mert a lyukász nem járt s a vasút nagy katonai forgalm­a megaka­dályozta a szállítást. Nem­ kellett akkora kényszer, szívesen adták és kínálták a tojást s­im­ás egyebet. Most azonban majd kihúzzák házaikból a falusiakat az élelmi­szerekért, de ezek bizony nem. Kapos­vár közönség szükségletét elégítik ki, ha­nem­ elszállítanak mindent s bizonyára fáradságukat és élelmességüket busás ha­szon jutalmazza. Ma egy jutár tejes asszony mesélte, hogy baromfi-kereskedők jártak náluk. Összeszedték a tyúkokat és kakasokat. Azt mondták a szélhámosok, kakast nem­ szabad tartani, miivel kukorikálásukkal el­árulják a lakott helyeket s az orosz re­pülőgépek bombákat dobnak oda. A tyúkokat meg, ha most nem adják oda, úgyis elviszik ingyen, mindenkinek csak a felét hagyják meg. Sőt a vászon­­nemű­t is összeszedik karhatalommal, mért kell a menekülteknek. A főszolgabírák legerélyesebb intéz­kedésére van itt szükség. Szüntessék be ezeket az alkalmi kereskedéseket, s ahe­lyett valami árucsarnokot létesítsenek Ka­posváron. Állítsanak föl egy bizonyos körletet, ahonnan a fölösleges élelmi-­­szert méltányos árért csak Kaposvárra szállítsák. Ezek a környékbeli falvak a mi pén­zünkből gyarapodtak eddig, csak méltá­nyos, hogy a mostani nehéz viszonyok között első­sorban minket lássanak el. Ezeket a lehetetlen állapotokat már tűrni nem­ lehet s ilyen intézkedése az illetékes hatóságoknak bizonyára na­gyobb eredménnyel fog járni, mint a mákszimális árak megállapítása. Igaz, hogy a méret már keveset lehet menteni, mert az élelmes egyének már sokféle élelmiszert összevásároltak és elszállítot­tak. Most már inkább csak a tejtermék­­eket, a tojást stb. lehet esetleg beszállít­­tatni, mert szerencsére a tehenek és tyúkok csak részletekben adják oda a tartásukért járó hasznot. Vásároljon a város vágómarhát is, ne hagyja a város közönségét a közve­títő kereskedés által kiuzsorázni, mert már eddig is rettenetes gondokkal köz­ülünk, de hogy miit csinálunk ezután, azt csak a jó isten tudja. Eddig szól a panaszos levél. Hogy a fölvetett kérdés megoldása nem­ ütkö­zik nagyobb nehézségbe, ebben több vármegye példával is szolgált már. Hor­­vát-Szlavónországból mindenféle élelmi­­iszer kivitelét eltiltották. Épp igy Bihar- és Csanádmegyék alispánjai eltiltották, azt élelmiszerek kivitelét. Somogy vár­megye alispánját meg kellene kéri arra, hogy ehhez hasonló rendszabályokat léptessen életbe nálunk is. Ha a tyúkászok és a szélhámos alkalmi kereskedők kapzsisá­gát megszüntetik, nyomban megváltozik a helyzet s a kaposvári piac ellátása is­mét biztosítva lesz. Világhábom ARANiYATtfáQÉRT” AS-a eSflJriQHY ANTAL emlékgyrrfik ■ rt I VL»ll S xstonai látcsövek* órás és ékszerész ezüst és aranyban győrüktt belül is oldalain tartós kivitelben ben nagy raktár. Kaposvár, Koron­ u. 5. Telefon 122.

Next