Somogyvármegye, 1915. július-szeptember (11. évfolyam, 147/2999-223/3075. szám)
1915-07-01 / 147. (2999.) szám
| [♦ 1915. július 1. SOMOGY VÁRMEGYE Győzünk fegyverrel, győzzünk kenyérrel is! Kaposvár, június 28. Az idei termés zár alá vétele és a gabonabank megalapítása tárgyában kibocsátott miniszteri intézkedés óta két újabb kormányrendelet jelent meg, melyek mindegyike szerves összefüggésben az előbbivel annak a nagy célnak áll szolgálatában, hogy egyfelől a világtörténelem legnagyobb és legdicsőségesebb haditetteit soha fölül nem múlt páratlan vitézséggel végző seregeink élelemmel való ellátása biztosítva legyen, másfelől pedig az itthonmaradottak háztartási és gazdasági igényei is a hadiállapot lehetőségének határain belül kielégítést nyerjenek. Nehéz és nagy feladat ez a kormányra. Mindent számításba venni előrelátóan egy esztendőre, mikor ellenségeink kimondott kajánsággal arra törekszenek, hogy az olasz árulással megerősödve mindjobban elzárjanak bennünket a külvilágtól s ily galád módon kiéheztessenek. Ennek az embertelen cudar ellenséges szándéknak megakadályozása és már csirájában való elfojtása nem csekély gondot okozhatna akármely kormánynak. Hála a hűséges magyar föld termőképességének és a mi kormányunk meszszetekintő bölcs gondosságának, ellenségeink ádáz terve ezen a fronton sem fog sikerülni. Mi fogjuk legyőzni őket ezen a harcvonalon is! Kormányunk egymásután sorakoztatja a nehéz ágyukat és építi a védőműveket az angol kalmarésszel kitalált kiéheztetési álnok taktika ellen. Ezekhez az előrelátó védelmi intézkedésekhez tartozik a két legutóbb megjelent kormányrendelet is. Egyik, hogy a cséplési eredményt be kell jelenteni. Másik, amelyik megállapítja a kenyér magvaknak legmagasabb(makszimális) árait. Számba kell vennni pontosan az idei termést, hogy arányosan elosztható legyen. Erre szolgál az egyik rendelet. A másik meg arra, hogy a termelők is, meg a fogyasztók is megtalálhassák a maguk számításukat. Az utóbbi a nehezebb. Sokféle magán- és közérdek latolgatása, kiszámítása. Ám, úgy látjuk, a kormány mégis megtalálta a helyes, bölcs középutat. A legmagasabb árakat akként állapította meg, hogy azzal a gazdálkodók is megelégedhetnek, viszont azokba fogyasztóközönség is belenyugodhatik. A makszimális árak olcsóbbak a tavalyiaknál. Ez a fogyasztóknak kedvez. Viszont meg lehet velük elégedve a gazdaközönség is, mert mégis magasabb az árhatár, mint ahogy azt általában várták. És aztán a rendeletnek szinte meglepően kedvező intézkedése az, hogy aki leghamarabb tudja beszállítani a búzát és rozsot, magasabb árat kap érte, mint az, aki az értékesítést későbbre halasztja. A búzára nézve öt fokozat, a rozsra három fokozat van megállapítva. Aki július 10-ikétől július 21-ikéig szállítja a búzát négy koronával kap többet, mint aki augusztus 21-ike után szállítja. Augusztus 21-én túl egyforma marad az ár, akármikor történik a szállítás. A rozsárak fokozatos beosztása július 10-ikétől augusztus elseje után három időszakra terjed. Az ár minden fokozatban egy koronával csökken. Tehát minden gazdálkodónak érdeke, hogy mennél hamarabb szállítsa a terményét. Ez azonban csak magánérdek. A nagy célra, nagy közérdekre kell tekinteni mindenkinek ! . . . Arra, amire alapjában és végeredményben a kormány is gondol: hogy győzzünk. Győzünk fegyverrel, hát győzzünk kenyérrel is! - í r trónörökös és a tizenhetesek. 11''! 1 ' ! ' Dicséret derék honvédeinknek. Kaposvár, junius 30. — Saját tudósítómtól. — A 44. gyalogezred és 19. honvédgyalogezred mellett fiainknak tekintjük a derék 17-es honvédeket is, akik most a délnyugati harctéren küzdenek. E hó 22-én nagy megtiszteltetés érte vitéz fiainkat, a 17-es honvédeket. A monarchia leendő uralkodója, Károly Ferenc József trónörökös meglátogatta őket a harctéren, hogy az ezred kitüntettjeinek mellére tűzze a hősiesség díszes jelvényeit. E szép ünnepségről a 17-esek egyik kaposvári tiszte a következőket írja a „Somogy vármegyédnek: „1915. junius hó 22. Nem messze az olasz határtól egy különben csendes kis város megélénkült. A házak ablakai, az erkélyek, a pályaudvar fölvirágozva, gályákká földiszitve, s a piros-fehér és fekete-sárga zászló meneti mindenütt egyforma arányban, sőt mondhatjuk túlnyomó számban van képviselve a magyar trikolór. Ünnepet ül a város, ma érkezik falai közé a jövendő magyar király és osztrák császár, Károly Ferenc József ő fensége, hogy az itt levő honvédcsapatokat megszemlélje. Már kora hajnalban a virágokkal földiszített zászlóval jókedvűen, lelkesülten, vonultak ki a 17-es honvédek a városon túl levő gyakorlótérre. Pont 8 órakor, csendben — mert az ellenség közelében tilos minden kürtszó — megérkezett a trónörökös, kit Rohr Ferenc havassági tábornok és még több tábornok kísért. Az ezred parancsnoka tisztelgést vezényel, egy csattanás és háromezer ember keze lesiklik a szifon, a zászló mélyen lehajlik. A trónörökös oda megy az ezred parancsnokhoz — kinek kezét a jelentés megtétele után — szívélyesen megrázza, s utánna lassan elmegy az ezred arcvonala előtt. Majdnem mindenkihez van egy nyájas, leereszkedő és dicsérő szava, különösen a kitüntetett legénységgel beszél hosszasabban s megveregeti vállaikat. Az a közvetlen, szives és barátságos magatartás, a kifogástalan magyar beszéd fölbátorítja a honvédeket, minden kérdésre csillogó szemmel, bátran felelnek. Midőn a szemle véget ér, előrelépnek azok a tisztek és legények, akik a legutóbbi harcokban tanusított vitéz és bátor magatartásukért legfölsőbb kitüntetésben részesülnek, kiknekfeldíszítését a fönséges úr magának tartotta fel. Minden tisztnek barátságosan megrázza kezét s melegen gratulál, miközben föltüzi a rendjeleket sajátkezüleg, utána pedig szintén mind a harmincnyolc honvédnek, ki kitüntetést kapott, föltüzi a vitézségi ezüstérmet. Az ezred tisztikarából ez alkalommal Paór Gyula századost a 3. osztályú vaskorona renddel, Számmer Pál, Damó Elemér századosokat, Szánthó János tart. hadnagyot a hadidiszítményes 3. osztályú katonai érdemkereszttel, Varga László századost, Kacskovits Antal főhadnagyot a katonai érdeméremmel díszítette föl. Akik ott voltak ezen az ünnepségen, soha el nem fogják felejteni ezt a szép napot, amely büszkévé tett mindenkit. Az érmek föltűzése után a trónörökös ismételten kifejezte az ezred derék parancsnokának Sípos Gyula alezredesnek legnagyobb elismerését és dicséretét az ezred magatartása fölött. Valóban méltó embert ért a dicséret, kit alárendelt tisztjei és a legénység egyaránt szeretnek és becsülnek. Távozása alkalmával mégegyszer szívélyesen búcsút intett a fenséges úr és ekkor leírhatatlan jelenet következett. Háromezer ember lelkesülten háromszor viharos éljenbe tört ki, amely még az ágyudörgést is — amely az egész szemle alatt folyton tartott — elnyomta. A főherceg autóba száll, búcsút int s megy tovább, közelebb az olasz határ felé. 3 m világháboru ARANYAT VASÉRT” arannyal, vagy ezüsttel a legjuténydalun bélelek.esflJÁQHY emlék gyil fikjjfiílfili In i InuLílI latosai látcsövek* órás és ékszerész ezüst és aranyfcan. gyűrűket belül és oldalain tartós kivitelben ben nagy raktar. Kaposvár, Korona*u. 5. Telefon 122.