Somogyvármegye, 1915. július-szeptember (11. évfolyam, 147/2999-223/3075. szám)

1915-07-01 / 147. (2999.) szám

| [♦ 1915. július 1. SOMOGY VÁRMEGYE Győzünk fegyverrel,­­ győzzünk kenyérrel is! Kaposvár, június 28. Az idei termés zár alá vétele és a gabonabank megalapítása tárgyában ki­bocsátott miniszteri intézkedés óta két újabb kormányrendelet jelent meg, me­lyek mindegyike szerves összefüggésben az előbbivel annak a nagy célnak áll szolgálatában, hogy egyfelől a világtör­ténelem legnagyobb és legdicsőségesebb haditetteit soha fölül nem múlt páratlan vitézséggel végző seregeink élelemmel való ellátása biztosítva legyen, másfelől pedig az itthonmaradottak háztartási és gazdasági igényei is a hadiállapot lehe­tőségének határain belül kielégítést nyer­jenek. Nehéz és nagy feladat ez a kor­mányra. Mindent számításba venni előre­látóan egy esztendőre, mikor ellenségeink kimondott kajánsággal arra törekszenek, hogy az olasz árulással megerősödve mindjobban elzárjanak bennünket a kül­világtól s ily galád módon kiéheztesse­nek. Ennek az embertelen cudar ellensé­ges szándéknak megakadályozása és már csirájában való elfojtása nem csekély gondot okozhatna akármely kormánynak. Hála a hűséges magyar föld termő­­képességének és a mi kormányunk mesz­­szetekintő bölcs gondosságának, ellen­ségeink ádáz terve ezen a fronton sem fog sikerülni. Mi fogjuk legyőzni őket ezen a harcvonalon is! Kormányunk egymásután sorakoz­tatja a nehéz ágyukat és építi a védőmű­veket az angol kalmarésszel kitalált ki­­éheztetési álnok taktika ellen. Ezekhez az előrelátó védelmi intéz­kedésekhez tartozik a két legutóbb meg­jelent kormányrendelet is. Egyik, hogy a cséplési eredményt be kell jelenteni. Másik, amelyik megállapítja a kenyér magvaknak legmagasabb­­(makszimális) árait. Számba kell vennni pontosan az idei termést, hogy arányosan elosztható legyen. Erre szolgál az egyik rendelet. A másik meg arra, hogy­ a termelők is, meg a fogyasztók is megtalálhassák a maguk számításukat. Az utóbbi a nehezebb. Sokféle magán- és közérdek latol­gatása, kiszámítása. Ám, úgy látjuk, a kormány mégis megtalálta a helyes, bölcs középutat. A legmagasabb árakat akként álla­pította meg, hogy azzal a gazdálkodók is megelégedhetnek, viszont azokba fogyasz­tóközönség is belenyugodhatik. A makszimális árak olcsóbbak a tavalyiaknál. Ez a fogyasztóknak kedvez. Viszont meg lehet velük elégedve a gaz­daközönség is, mert mégis magasabb az árhatár, mint ahogy azt általában várták. És aztán a rendeletnek szinte meg­lepően kedvező intézkedése az, hogy aki leghamarabb tudja beszállítani a búzát és rozsot, magasabb árat kap érte, mint az, aki az értékesítést későbbre halasztja. A búzára nézve öt fokozat, a rozsra három fokozat van megállapítva. Aki július 10-ikétől július 21-ikéig szállítja a búzát négy koronával kap többet, mint aki augusztus 21-ike után szállítja. Augusz­tus 21-én túl egyforma marad az ár, akármikor történik a szállítás. A rozsárak fokozatos beosztása jú­lius 10-ikétől augusztus elseje után három időszakra terjed. Az ár minden fokozat­ban egy koronával csökken. Tehát minden gazdálkodónak érdeke, hogy mennél hamarabb szállítsa a ter­ményét. Ez azonban csak magánérdek. A nagy célra, n­agy közérdekre kell tekin­teni mindenkinek ! . . . Arra, amire alap­jában és végeredményben a kormány is gondol: hogy­­ győzzünk. Győzünk fegyverrel, hát győzzünk kenyérrel is! - í­ r trónörökös és a tizen­­hetesek. 11''! 1 ' ! ' Dicséret derék honvédeinknek. Kaposvár, junius 30. — Saját tudósítóm­tól. — A 44. gyalogezred és 19. honvéd­gyalogezred mellett fiainknak tekintjük a derék 17-es honvédeket is, akik most a délnyugati harctéren küzdenek. E hó 22-én nagy megtiszteltetés érte vitéz fia­inkat, a 17-es honvédeket. A monarchia leendő uralkodója, Károly Ferenc József trónörökös meglátogatta őket a harcté­ren, hogy az ezred kitüntettjeinek mellére tűzze a hősiesség díszes jelvényeit. E szép ünnepségről a 17-esek egyik kapos­vári tiszte a következőket írja a „So­mogy vármegyédnek: „1915. junius hó 22. Nem messze az olasz határtól egy különben csendes kis város megélénkült. A házak ablakai, az erkélyek, a pályaud­var fölvirágozva, gályákká­ földiszitve, s a piros-fehér és fekete-sárga zászló me­neti mindenütt egyforma arányban, sőt mondhatjuk túlnyomó számban van kép­viselve a magyar trikolór. Ünnepet ül a város, ma érkezik falai közé a jövendő magyar király és osztrák császár, Károly Ferenc József ő fensége, hogy az itt levő honvédcsapatokat megszemlélje. Már kora hajnalban a virágokkal földiszített zászlóval jókedvűen, lelkesül­­ten, vonultak ki a 17-es honvédek a vá­roson túl levő gyakorlótérre. Pont 8 órakor, csendben — mert az ellenség közelében tilos minden kürt­szó — megérkezett a trónörökös, kit Rohr Ferenc havassági tábornok és még több tábornok kísért. Az ezred parancsnoka tisztelgést ve­zényel, egy csattanás és háromezer em­ber keze lesiklik a szifon, a zászló mé­lyen lehajlik. A trónörökös oda megy az ezred parancsnokhoz — kinek kezét a jelentés megtétele után — szívélyesen megrázza, s utánna lassan elmegy az ezred arcvo­nala előtt. Majdnem mindenkihez van egy nyájas, leereszkedő és dicsérő szava, kü­lönösen a kitüntetett legénységgel beszél hosszasabban s megveregeti vállaikat. Az a közvetlen, szives és barátsá­gos magatartás, a kifogástalan magyar beszéd fölbátorítja a honvédeket, minden kérdésre csillogó szemmel, bátran felelnek. Midőn a szemle véget ér, előrelép­nek azok a tisztek és legények, akik a legutóbbi harcokban tanusított vitéz és bátor magatartásukért legfölsőbb kitünte­tésben részesülnek, kiknek­­feldíszítését a fönséges úr magának tartotta fel. Min­den tisztnek barátságosan megrázza ke­zét s melegen gratulál, miközben föltüzi a rendjeleket sajátkezüleg, utána pedig szintén mind a harmincnyolc honvédnek, ki kitüntetést kapott, föltüzi a vitézségi ezüstérmet. Az ezred tisztikarából ez alkalommal Paór Gyula századost a 3. osztályú vas­korona renddel, Számmer Pál, Damó Elemér századosokat, Szánthó János tart. hadnagyot a hadidiszítm­ényes 3. osztályú katonai érdemkereszttel, Varga László századost, Kacskovits Antal főhadnagyot a katonai érdem­éremmel díszítette föl. Akik ott voltak ezen az ünnepségen, soha el nem fogják felejteni ezt a szép napot, amely büszkévé tett mindenkit. Az érmek föltűzése után a trónörö­kös ismételten kifejezte az ezred derék parancsnokának Sípos Gyula alezredesnek legnagyobb elismerését és dicséretét az ezred magatartása fölött. Valóban méltó embert ért a dicséret, kit alárendelt tiszt­jei és a legénység egyaránt szeretnek és becsülnek. Távozása alkalmával mégegyszer szí­vélyesen búcsút intett a fenséges úr és ekkor leírhatatlan jelenet következett. Háromezer ember lelkesülten háromszor viharos éljenbe tört ki, amely még az ágyudörgést is — amely az egész szemle alatt folyton tartott — elnyomta. A fő­herceg autóba száll, búcsút int s megy tovább, közelebb az olasz határ felé. 3 m világháboru ARANYAT VASÉRT” arannyal, vagy ezüsttel a legjutényd­alun bélelek.esflJÁQHY emlék gyil­ fikjjfiílfili In i InuLílI latosai látcsövek* órás és ékszerész ezüst és aranyfcan. gyűrűket belül és oldalain tartós kivitelben ben nagy raktar. Kaposvár, Korona*u. 5. Telefon 122.

Next