Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1871
költészete nem karolja föl a műveit világnak, távoli és fellengző tételeit : anyaga a jelen, az erkölcsi erő és emberi szenvedély által korlátolt élet, és ezen a lelki életből merített szellemi képek teszik legrégibb alakját a tragikai költészetnek, mely a nemzetiség és a kor viszonyaitól kevesbbé föltételezve maradandó értéket biztosítanak számára. Azért helyesen és szépen mondja Müller Otfried: „Alig volt költő, kinek művei oly átalános és maradandó erkölcsi jelentőségűek, mint Sophokles tragoediái". Ezen erkölcsi jelentőség mutatkozik a modor, a tisztaságban is, melylyel a családéletet teszi. Ennek egyes mozzanatait röviden ecsetelni czélja a következő értekezésnek. A Házassági élet. Sophoklesnek korunkig fennmaradt hét tragoediájában a hű és szerető hitveseknek két ragogyó példányát találjuk: Tekmessát Aiasban, és Dejanirát a trachinai nőkben. Kövessük,, először Tekmessát és ecseteljük összefüggőleg benső viszonyát Aiashoz. Aiasnak éjjeli távozásakor azonnal rostat sejt és miatta aggódva nem akarja őt elereszteni. 288—291. — Miután előérzete teljesülésbe ment, igyekszik a karral egyesülve Aiast szeretetteljes rábeszélés által komor kétségbeeséséből kiragadni. Durva visszautasíttatása daczára ismétli kéréseit és könyörgéseit: térjen más gondolatokra. Ez által mutatja szeretetének szilárdságát és fájdalmának nagyságát. 390. v. óhajt Aias boszut állani ellenségein és azután meghalni. Ekkor kijelenti Tekmessa, hogy ő sem akarja túlélni őt: Ha ezt kivánod, óhajts nékem is halált. Te nélküled mit ér e földi lét nekem ? Miután erre Aias hosszabb beszédben (430—480 v.) szándékát indokolja, iparkodik őt a dicső nő szivreható beszédben arról lebeszélni. Mindenre kéri mi előtte szent, ne tegye özvegygyé, és fiát ne juttassa árvaságra: ő egyedüli utalma, minden reménye ő benne központosul. És a durva harczos Aias, ki állhatatos akar maradni, és semmi áron sem mutatni mily forrón szereti Tekmessát, nem képes érzelmeit visszafojtani. 558 k. v. igy szól fiához Eurysakeshez : Élvezd vigan tovább, anyádnak élve te, Tavaszderűben itt a gyermek álmait. E néhány szóval „anyádnak élve te" mindent mondott. Ezek árulják el, hogy durva külseje alatt érző szivet rejt, és hogy Tekmessa iránti szerelme végtelen. Miután Tekmessa a hírnöktől Kaldhas és Teukros parancsát megtudja, Aiast el nem bocsátani sátorából, mindent elkövet az eltávozott hős megmentésére. Ő a legtevékenyebb erélyt fejti ki, de már későn keresése közben csak hulláját találja. Elveszettnek hiszi most önmagát és gyermekét, sőt kételkedik az istenekben és elnémul szerfeletti lelki fájdalmában. Néma fájdalom vola a régieknél a legmélyebb. Nem kevésbbé szép lényben mutatkozik a trachinai nőkben Dejanira aggodalmában és a távollevő Herakles utáni vágyában. 27. k. vv. ecseteli férje miatti aggodalmas gondjait, ki a csendes családéletet nem élvezheti, hanem többnyire a háztól távol időt és csak ritkán látja övéit. A férj miatti gondok megfosztják őt, a hitvest, álmától, 175—177. Az édes álomból nem egyszer ébredek