Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1874
A természeti seítési törvényei között létező viszony. (Bölcsészeti értekezés.) Ha a világon körültekintünk a lények véghetetlen sorában, mindenfelől a legpontosabb berendezés, a legszebb rend tűnik elénk ; az óriási föld évezredek óta változatlanul futja meg a Teremtőtől kijelölt pályát ; évezredek óta ugyanazon rend szerint, ugyanazon czélszerűség s törvényszerűséggel változnak az évszakok ; elmúlik a tél, a hegyoldalakon száz patakban dörög le az elolvadt hótömeg ; megszűnik a süvöltő éjszaki szél lármája s suttogó zephirré olvad a fák zöldellő lombjai között ; az élő természet újra s újra győzedelmeskedik a tél rombolása felett s a növények megmerevült gyökereiben a nedv újra forrni kezd. Egészen új és üde a fák éke. Felbuzog a forrás, csörgedezése dallá válik ; megszólamlik a liget dalos kara, balzsamos illat árad ki a rózsák kelyheiből ; minden teremtmény újong örömében, mindenütt mozgás, mindenütt pezsgés, — a kikelet első mosolya minden levélen látható. — A nap tovább kezd időzni az ég azúrján s évezredek óta nem változott jótékony melegével árasztja el az öreg földet, mig a természet ismét eljut azon időponthoz, melyben újólag lehullnak a fák lombsátrai, elhal a madarak zenéje s a ligetnek kedvesen összhangzó zengése ; köd borong a vidéken , az öröm helyét néma csend váltja fel, a föld újra nyugalomba lép, a rövid nappalt nem előzi meg ékes hajnal s csillagtalan vak és követi. — Évezredek óta ugyanezen rend, czél s törvényszerűséggel éled, gyarapodik, hanyatlik s meghal az egész természet. Mindezek a fölületes viszgálónak is szemébe ötlenek, de mily meglepetés várja a mélyebben kutatót ! ? — Helyesen mondjuk a világot kosmosnak vagyis jól rendezett egésznek, mely egységet s és ezért szépséget tüntet fel; e világban minden mérték és szám szerint van elrendezve ; az élettelen lények országában a természettudósok benmaradó és átmenő vagyis kosmicus erőket fedeztek fel, mely utóbbiak eddig csak feltevéseken nyugszanak. — A benmaradó erők szerintök visszavihetők két alaperőre, u. m. a vonzás és taszítás alaperőire. — A vonzás alapereje nyilvánul részint mint nehézkedési erő, melynél fogva a testek egymást kölcsönösen vonzzák a tömeggel egyenes, a távolságok négyzeteivel pedig forditott arányban, — részint mint összetartó erő, mely ugyanazon test egynemű részeit összetartja, — részint mint tapadó erő, mely-