Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1887
uralomvágya és a népnek függetlenség után sóvárgó törekvése majdnem folyton az egyenetlenség szikráját ápolták Rómában. Ezen benső forrongás, ha így nevezhetjük azt, nem talán valami kölcsönös nagy gyűlölségből vagy viszálykodásból származott, hanem csak bizonyos magasabb állású hivatalnokok túlkapásaiból, így például a consulok nagyra vágyó törekvéseiből, valamint a tribunoknak mindannyiszor mozgalmakat előidéző vállalataiból. Ily rendetlenségeket gyakran igen ügyesen sikerült a senatusnak megelőznie azáltal, hogy hatalmából valamit engedett , mire a nép időközönként csakugyan megnyugodott a senatus szolgálatkészségén és engedékenységével nem élt vissza. Ily segédeszközök azonban csak rövid időre enyhíték a bajt : gyökeres orvoslást eszközölni képtelenek valának. Róma, majd benső nyugtalanságok által háborítatva, majd pedig külső háborúktól emésztetve csak változékony békét élvezhetett. És eme boldogító időközök a földművelésnek valának szentelve, a midőn rangkülömbség a rómaiak foglalkozásaira befolyást még nem gyakorolt ; mert a legelőkelőbbek ép ugy foglalkoztak a mezei munkával és osztozkodtak annak terheiben, mint a legszegényebbek : mindkét rend. patríciusok és plebeiusok, kik a városban egymástól szigorúan megkülömböztetve valának, mezei birtokaikon a földművelők diszes elnevezése alatt egymásközt teljesen egyenlők valának. A legmagasabb kormányférfiú és hadvezér ugyanazon kézzel művelték földjeiket és csépelték ki gabonájukat, melylyel ellenségeiket megverték és az államot támogatták ; a római nép pedig habozás nélkül ajánlotta fel a hadsereg vezérletét ama kitűnő földmivelőknek, kiket sokszor az eke mellől hivott el az állam legfőbb hivatalának és az evvel járó legnagyobb gondoknak a haza érdekében történendő elvállalására. Nem egy erre vonatkozó példát említ fel a történelem a köztársaság legrégibb valamint legvirágzóbb századaiból is, midőn már a rómaiak, mint egész Itália urai, nevüket a tengeren tul is félelmetessé tették. Nem emlitve egyedül Quinctius Cincinnatust, ki épen földjének művelésével volt elfoglalva és az ekeszarvát tartotta, midőn a dictatori méltóságra meghivaték . Marcus Curus a sabinok és samnitok fölött aratott győzelmei és Pyrrhus királynak Itáliából való kiűzetése után egyedüli vagyonkép csak egy kis mezei jószággal birt, melynek földjét saját kezeivel művelé. Az öregebb , a tó szünet nélkül látogatátt szerény falusi birtokán s csodálá mindannyiszor nemes egyszerűségét és nagy lelkét annak, kit mesterének, és remek példaképe gyanánt tisztelt. Nemes példája után indulva ő is a mezei életre szentelte napjait és főfoglalkozását a „Sere rustica" czimiei munkájában az utókor előtt is megörökítette. Ő nem átallotta rabszolgáival együtt dolgozni és bevégzett munka után, ugyanazon kenyérrel és borral velük együtt étkezett egy asztalnál. — Scipio Africanus, miután Hispániában a carthagóiak négy legvitézebb hadvezéreit megverte, magát Hannibált is legyőzte és Carthagót Románakalávetette, haza ment a földet ásni és gyümölcsfáit nevelni. Ahelyett, hogy akkortájt a földművelést Rómában szégyenletes dolognak tartották volna, inkább megállapított állandó szokás volt rendes lakó-