Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1929
s sal bele-belekurjant a vérszomjas «huj, huj!». Imre, az ifjú, a szép királyi herceg, a körötte imbolygó, csábító kísértések szédítő ostromában nyugodtan, csendesen, a héroszok biztos önuralmával föllép az oltárra — szentnek, fölszáll a magyar égboltra — hívogató, védelmező, ragyogó csillagnak, a fertőzetlen harcok diadalmas harcosának! A legszebb győzelem, melyet önmagunkon aratunk, hirdeti szent Imre évszázadokon át egy, szilaj mulatságokban, harci kalandokban vérét tékozló nemzet fiainak. Hirdeti, mutatván az utat, a tisztaság útját, egyesnek és nemzetnek — az örökkévalóság felé! Ezen az úton, a fegyelmezett, szép élet útján, járt Szent László, a Bélák, Nagy Lajos, Hunyadi János és a többi hős beláthatatlan légiója, kiknek domború mellén megtört a vad keletnek minden támadása; kiknek haló élete árán zavartalanul fejlődött a művelt Nyugatnak keresztény kulturája. S kiknek országa ma a művelt Nyugat «szíves hálájából » — csak azért, mert kötelességet teljesített s mert hősiesen teljesítette — földarabolva, összetörve, kiszipolyozva a földön hever. A művelt Nyugat azonban ma — kissé elmaradva a szellemtörténet iránymutatásától — a gyakorlati materializmus elvét vallja. S nem veszi észre, hogy a vad Kelet csak ennek a sivár elvnek végső következményeit vonja le. Nem veszi észre, hogy a modern kultúrának Isten, lélek nélkül rakott Bábel-tornya repedezik, omladozik, eltemetéssel fenyeget. De te, édes magyar ifjúságunk, mely egy tekintélyes részedben a mi tanítványunk vagy, lásd meg, hogy a magyar róna, a Kárpátok völgykatlana körül, ma egy szörnyű népvándorlás boszorkány-üstje sistereg! Lásd meg, hogy a magad, hogy nemzeted életét csak a Szent Imrék tiszta, nyugodt tekintetével, csak a Szent Istvánok biztos, vaskezével vívhatod ki és védheted meg! És ti mindannyian, kiknek tehetségük és hatalmuk van hozzá, siessetek segítségére a legkeményebb küzdelmet vívó, de egyben az eljövendő harcok erőpróbáját álló magyar ifjúságnak! Ki a falusi ifjúsággal a korcsma egyedül boldogító antiparadicsomából! Magasabb színt a vidéki városok szürke, elhanyagolt ifjúsági életébe! Erőt a világvárosok enervált, korán agyonhajszolt ifjúságának! És álljatok szóba az ifjú-