Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1900
I. A clientela valószínű eredete, mivolta és fejlődése a római köztársaság korában. Horatius a költői idealismusról szólva elfogulatlanul mutat rá arra a nagy külömbségre, mely a római és görög, nép jelleme között létezett: „Gratis ingenium, Gratis deditore rotundo Musa loqui, praeter landem nullius avaris. Romani pueri longis rationibus assem Discunt in partes centum diducere.«*) S a római népjellemnek másik alapos ismerője Vergilius is hasonló külömbségre utal, midőn abban látja Róma hivatását, hogy hatalommal uralkodjék a népeken. „Tu regere imperio populos, Romane, memento.«**) Mindkét költő nemzete múltjának s jelenének egész történetéből leszűrődött igazságként hirdeti, hogy a római népet kiválóan a gyakorlati élet kérdései és feladatai érdekelték mindenkor, nem a szépet, hanem a hasznosat kereste s az életnek eszményi vonásaiért nem igen rajongott. Világra szóló nagy elhatározásai s tettei is legtöbbször az önzésből fakadtak. Annál inkább meglep s megragad bennünket minden olyan intézménye, melyben a gyakorlatiasság mellett felemelő, eszményi mozzanatokkal találkozunk. *) Hor. Ars poet. 823—326. v. **) Verg. Aeneis. VI. 851.