Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1884
Alig kezde hegedni a seb, melyet felejthetetlen kortársunk Möller Ede elhunyta szivünkön ejtett, máris újabb csapás okozta fájdalom : Köpe Dezső tragikus sorsa facsarja szivünket. Erdélyi fiú volt ő, ki Bécsen át jött Sopronyba, hogy sorsát, a czinfalvai temetőt ki ne kerülje! Egy kis ólomdarabka, mely véletlenül találta, kiolta életét, véget vetvén mind ama boldogító reményeknek, melyeknek teljesültét a közel jövőtől várta. Alig-alig, hogy az élet tavaszát éldelni kezdé, midőn a kérlelhetlen halál rá tette csontkezét, melynek érintésére lezárulnak a pillák, kiapad a szív patakja, s kiszabadul földi hüvelyéből a lélek. Az a gyászlobogó ott az állami főreáliskolán azt jelenté, hogy Köpe Dezső nincs többé! Akik ismerték, tudják, hogy mit jelentenek e szavak, mert Köpe Dezső fiatal kora , huszonnégy éve daczára nem tartozott azon közönséges fiatal emberek közé, akiknek elhunytét közömbösen veszszük. Éles ész, kiapadhatlan tudásvágy s kitartó szorgalom vezérelte őt a tudományok forrásához, melyből annyi igazat, szépet merített, hogy tudományos képzettségéért nemcsak tanártársai és növendékei, hanem ismerősei is elhalmozták dicséretekkel. Ámbár szakját, a chemiát és természetrajzot kitünően értette s abból tanári oklevelet is nyert, hogy tudományszomját kielégítse, oly buzgósággal látott hozzá a mathematikai tudományok elsajátításához, hogy május havában ebből is szándékozott oklevelet szerezni s bizonyára szerzett volna is a kolozsvári egyetemen, melynek jeles növendéke volt. Szorgalmának gyümölcse : az örök nyugalom. Minden fiatal embernek vannak álmai, ábrándjai. Képe sem volt ment azoktól. Mit álmodhatott volna magának egyebet egy tudományo s..Zöpe Dezső. 1861—1885. 1 '