Katolikus leánygimnázium, Sopron, 1917

A középiskolai tanítás terén való buzgó munkássága, kiváló tapintata, finom, előzékeny modora, szüntelen való jó kedélye, emellett meg­alkuvást nem ismerő egyénisége mintegy praedestinálta arra, hogy egy egész tankerületnek vezetője legyen. 1902. június 30-án valóban a győri tankerület főigazgatójává lesz és evvel világitó fáklyájává a tankerületi tanároknak, növendékeknek egyaránt, kik mindig szeretet­tel párosult tisztelettel, mély hódolattal nézték nagy egyéniségét. Valóban, lelkének szép vonásai mintha még jobban kidomborodtak volna magasabb méltóságában. Szép élet, mintaélet volt Városy Tivadar élete. De nem volt tövis nélkül való. A legfájóbb tövis volt, amely forrón szerető atyai szivét sebezte meg, jó kis leánykájának, kin rajongó szeretettel csün­gött, hosszú, szomorú elhervadása, gyászos elhunyta. Mélységes bánatában a munka még nagyobb szeretésében s a vallás vigaszaiban, mely egész életében lelkének egyik uralkodó vonása volt, talált eny­hülést. Igazi mintaképe volt a megboldogult a hithűségnek, a hit bátor megvallásának. Mélyen átérzett hitéletéből merítette az erőt fáradságos munkájának oly bámulatosan pontos elvégzésére, minden nehézségnek leküzdésére. Mélyen megható s az ifjúság lelkébe vésődő látvány volt, hogy a győri Oltáregyesület által minden hónap első vasárnapján tartott Adoration az ifjúság szine előtt a szentélyben részt vett. A boldogságos Szűz iránt is gyermeki szeretettel viseltetett. Mindvégiglen a győri Urak­ kongregációjá­nak tagja volt s consultera haláláig. A szomorúak Vigasztalójára való meleg gondolás meg is adta megvérzett atyai szivének a vigasztalást. Egy kis ír volt fájó szivére az is, hogy pályáján mind magasabbra emelkedett. Városy Tivadar elhúnytával egy mindenképen tartalmas, szeretetre méltó, tiszteletkeltő élet pályafutása végződött, egy stílusos életé, melynek nem voltak nagy kilengései, de szép volt és melynek össz­hangja melegséggel töltötte el környezetét, igaz becsüléssel és tisz­telettel minden ismerőjét. A soproni szentorsolyarendi kath. leány­­gimnázium pedig különös hálával és szeretettel kell, hogy adózzék kedves, felejthetetlen emlékének. Ott volt az intézet bölcsőjénél s szeretetreméltó támogatásával, megértésre talált irányításával jótékonyan befolyt az intézmény megizmosodására. Kétszeres a­ fájdalom szivünk­ben eltávozása miatt s kétszeresen meleg az imádság az ajkunkon, hogy adjon neki az Isten örök boldogságot! Matusz György.

Next