Katolikus leánygimnázium, Sopron, 1940

Üdvözlégy Atyánk! A lenyugvó alkonyati napsugár bíborpirosra csókolja a felhőket, mielőtt az elmúlásba hanyatlanék. A hasadó hajnal égő bíbora a napkeltét jelenti. Jön a menny­bolt fejedelme, az életfakasztó napsugár és vele az új nappal, az ér­­demszerzésre szolgáló újabb idő. Alig tért meg gyászoló szívünk elhunyt jóságos Püspök Atyánk ravatalától, már az egész egyházmegyével együtt bennünket is fog­lalkoztatott a kérdés: ki lesz a nagy Elköltözöttnek méltó, szent Utódja? Soká kellett várnunk, míg a szellő szárnyán érkezett a hír. Van már Atyánk, van már kegyelmes Pásztora az elárvult győri egy­házmegyének, báró altorjai Apor Vilmos őnagyméltósága fennkölt személyében. Még nem ismertük, csak a hír előzte meg jöttét. S ha valaha, úgy ezek a hírek igen nagy megnyugvást, bizalmat, örömet és sok szép reményt keltettek bennünk. Mikor pedig április 17-én magas személyében először jelent meg intézetünkben, már muzsikáltak a szívek és úgy találtuk, hogy a hír ígérete messze mögötte marad a boldogító valóságnak. Szentéletű, végtelen atyai jóságú, a maga nemében szinte párat­lan szolgálatkészségű Kőpásztort vesztettünk dr. Brei­er István püs­pök elköltözésével. De úgy­ tapasztaljuk, hogy jó Atyánk itt hagyta Illésként az Ő szellemét, sőt talán kétszeres buzgósággal, jósággal, segíteni akarással. Ezért örvendezünk kegyes új Főpásztorunknak, ezért üdvözöl­jük () Excellenciáját nemcsak a legnagyobb szeretettel, a legmélyebb tisztelettel, a gyermeki engedelmességgel és hódolattal,­­ hanem egyszersmind a legteljesebb bizalommal, és a legmesszebbmenő kész­séggel bízzuk magunkat, intézetünket és egész leányifjúságunkat bölcs és jóságos vezetésére, irányítására. Engedje a Mindenható Isten, hogy hosszú évtizedeken át kor­mányozza báró altorjai Apor Vilmos kegyelmes Püspök Atyánk a győri egyházmegye apró és nagy báránykáit. /

Next