Állami leánygimnázium, Sopron, 1941
Az iskolai egészségügy. Minden állam törvényekbe foglalja azokat a legszükségesebb közegészségügyi szabályokat, amelyek szerint polgárainak élni kell. A minden embert érdeklő közegészségügyi intézkedések mellett azonban szükségesnek mutatkozik olyan rendszabályok megvalósítása is, amelyek különösen az iskolákra vonatkoznak. Egy ország lakosságának körülbelül 15%-a iskolaköteles. Ez a jelentős szám a 6—15 éves polgárokat foglalja magában. Ez a korcsoport szorul rá leginkább az egészségügyi gondozásra, mert ebben a korban alakul ki az emberi szervezet, ekkor megy végbe a testi és lelki kifejlődés legnagyobb része. A fejlődő gyermek idejének legnagyobb részét az iskolában tölti, illetőleg iskolai kötelezettségeinek teljesítésével van elfoglalva. A XX. század állama a gyermek iskoláztatását kötelezőnek tekinti. Méltányos tehát, hogy gondoskodjék az iskolába járó gyermek egészségügyi helyzetéről. Szükséges, hogy az iskola, elsősorban annak vezetője, tanítója, továbbá az orvos együttes munkával megóvja a gyermeket a testi és szellemi ártalmaktól, amelyek irányában a fejlődő gyermek iskolás korában különösen fogékony... Szükséges ezen felül még az is, hogy orvos és tanító együttes munkája irányítsa a gyermek tökéletes testi és lelki fejlődését, s ezzel elébe kanyarodjék azoknak a bajoknak, amelyeknek gyógyítása, javítása nehéz, esetleg lehetetlen. Ezen utóbbi feladat teljesítésére van hivatva az iskolaorvos. Hazánkban 1885 óta beszélhetünk iskolai egészségügyről. Jelentős fellendülés ezen a téren az 1918-ban végződő világháború után következett be. Az iskolai egészségügy feladatköre két részből áll. Egyik része az iskolába járó gyermek egészségügye, másik magának az iskola épületének, berendezésének az egészség szolgálatába állítása. I. Az iskolásgyermek egészségügyét legfőképen és elsősorban az iskolaorvosi intézmény szolgálja. Azokban az országokban, ahol ez az intézmény a maga teljességében megvalósult, főfoglalkozású iskolaorvosok vannak. Ezek az iskolaorvosok azután magángyakorlatot nem is folytatnak, hanem egész erejüket, minden idejüket az iskolaorvosi egészségügynek szentelik. Megemlítésre méltó, hogy Svájcban bevezették az iskolásgyermek egészségügyi biztosítását. A szegénysorsú gyermekek biztosításával járó költségeket a község fedezi. Ez a biztosítás tartja fenn az iskolaorvosi intézményt; ez fedezi a gyógyszereket, a kezeléssel és az üdüléssel járó költségeket. Sok külföldi államban és nálunk Budapesten az orvos mellett iskolai gondozónővér is működik, aki az iskolába járó gyermek ott-