Soproni Hirlap, 1928. december (15. évfolyam, 273-295. szám)
1928-12-19 / 287. szám
2 Távolba kongó hangod riassza fel Trianont Irta: Csod&ayi Mariska Az alábbi cikket ügyestollu szerzője a Dóm templom harangszentelésére írta. Közreadásában technikai okok késleltettek bennünk. Mesterkezekre valló, nemes ércből öntött, keresztény hitünk szent szimbóluma, lelkünk legnemesebb érzetével, szívünk izzóégő-forró szeretetével itt a civitas fidelissima, a szabad polgárok szabad városának hűségkapujánál, lelkünk ragaszkodásának egész odaadásával, mély hódolattal köszöntünk. Az olthatatlan vágy és a mi keresztény lelkünk hivó szava volt az a Turulmadár, amely vonzott, hivott, kisért hazáig. Most szent templomodba visszatérve, őrt álló magaslatodon, légy nekünk újra az, ami voltál egykoron. Légy ébresztője a hajnali órának és ha aláhanyatlik a nap, elpihen a természet, ha bealkonyodik a vidék, a terve Máriád legyen a bölcsődal, amely nyugodt, csendes álomba ringatja a létért küzdő fáradt embert. Légy a mi első és utolsó gondolatunk, a mi szövétnekünk, amely lelkünkben meggyújtja az örök mécsest, hogy bevilágítson a szentélybe és az oltár zsámolyához vezesse az Istent kereső embert. Mióta Paulinus nolai püspök a negyedik század első felében Campaniában — ahonnan a nevét is kapta: campanula — első ízben meghúzatta harangot, azóta mindig te voltál, aki születésünk első percétől mellénk szegődve kísértél bennünket addig az útig, ahonnan nincsen többé visszatérés. Viharban, vészben, örömben, búban osztályos voltál velünk. Akkor is, amidőn megszólaltak a véget jelző szirénák vérző szívvel, összetört lélekkel leszálltál a piedestálról, hogy messze idegen országba, a tengereken is át, a hadak utján nyomon kövesd a dáliás hősöket, a honvédelemre szólítva, a hazaszeretetre oktatva, a nemes lelkesedésre serkentve, a példa okáért magad jártál elől a védőbástyákon, hogy golyózáporral egyenlően sújts a viaskodókat. Csak mikor elült a vérzivatar, mikor elnémultak a halált osztó ágyuk rettentő dörrenései, mikor örök álomra elsirattattad az utolsó honvédet is, csak akkor tértél vissza, hogy engesztelésre hívd a megkeseredetteket, megvigasztald az árvákat. Nemes alkotásod most, a messze úttól fáradtan, még mély kábultságban pihen, már vár a szent kenetre, a zseni keresztelőre, hogy újra éledve ércszived megdobbanjon, hogy ébredő lelked mélyéből feltörhessen az első dicső nagy glória. Fogadd a köréd sereglő hívek lelkes szent hozsannáját és hitbuzgóságunk bisztositásával legelsőnek vedd szárnyaidra az egész magyar nemzet buzgó imáját, amely országa boldogulásáért, határai visszaadásáért az égbe kiált. Vidd el szenetünket, juttasd el imánkat a meghallgatás szent helyére, hogy Isten, a magyarok nagy Istene szabadítsa fel testvéreinket az idegen járom alól. A te szent triód hozza vissza sziveinkbe a békét, hogy egyek lehessünk Krisztusban, egyek a szeretetben és a jóravaló törekvésekben. Ne hagyj el többé, ha netán a messze jövőben beesteledve beborulna az ég felettünk. Távolba kongó hangod riassza fel és hívja tetemre Trianont. Hatalmas szent harmóniád legyen velünk minden időben, hogy egykor egy névtelen iró megírhassa rólunk — Magyarország felvértezve a hittel, az egy örök Isten igazságával, megvivta a nagy diadalt és harangzúgás mellett várainak őrtornyára újra kitüzette a hármas szinü szűzmáriás magyar lobogót — Hétfőn este a bécsi úti vámnál egy toprongyos fiatalember jelentkezett a rendőrőrszemnél azzal a kéréssel, hogy állítsa elő a kapitányság központi ügyeletére. A fiatalember, akinek a gyilkos hidegben lábfejei kikandikáltak a sarkatlan, szakadozott cipőkből és akinek öltözete egy kopott rongyos nyári ruhából és egy színes ingből állott, Radics Ferencnek mondotta magát és szavait azzal egészítette ki, hogy a jelentkezés előtt alig negyedórával szökött át az ideiglenes magyar—osztrák határon. Radics kérésének a rendőrőrszem annál is inkább eleget tett, mivel a fiatalembernek igazoló okmányai nem voltak, de a kánikulához szabott öltözetben egyébként is lelkiismeretlenség lett volna az után felejteni. Aki tíz esztendő után is szökve menekült a hadifogságból Az idő már előrehaladottabb volt annál, hogy a központi ügyeleten a fiatalemberrel hosszabban foglalkoztak volna s így annak részletes kihallgatása tegnap délelőttre maradt. A kihallgatás egyes részletei úgy, amint azokat Radics elmondotta, egyenesen megdöbbentőek. A megtépett ruhájú, 29 éve dacára is koravén fiatalember ugyanis következetesen vallotta, hogy a piavei nagy katasztrófa után 1928 tavaszáig olasz hadifogságban volt és még ekkor is csak úgy tudott menekülni, hogy megszökött. — Fogságba jutásom után — mondotta — a hadifogolytáborból kiadtak munkára egy Turin melletti kis faluba, Novarába. Ebben a kis eldugott olasz faluban dolgoztam mezőgazdasági segédmunkát közel tíz éven keresztül napi egy líráért, meg a kosztomért. A kihallgatást foganatosító kapitány nem akar hitelt adni Radics szavainak: — Magához nem jutott el a hite annak, hogy vége a világháborúnak? — De hallottam. Össze is pakkoltam a cók-mókjaimat, de mikor búcsúzni akartam, azt mondta a gazdám, hogy nem mehetek. Azzal nyugtatott meg, hogy ha majd szabad lesz a foglyok útja, szól és én mehetek. Egy pesti ember, aki nem tud se írni, se olvasni — A tíz év alatt egyszer se ért haza a szüleinek, vagy a hozzátartozóinak? — Én nem írtam, mert nem tudok se írni, se olvasni, de írattam. Hanem, amit írtak a nevemben, a levelek visszajöttek felbontatlanul azzal, hogy a címzett ismeretlen, ummmmwui «wmw« mmmmwt Elmondja a továbbiak során Radics, hogy Budán született, ott volt az apja munkás a téglagyár agyagbányájában. Gyerekkorában elcsavargott, amiért büntetve is volt, így írástudatlan maradt. A háborúban az 1-es honvédok soraiban küzdött előbb Galíciában, majd az olasz fronton. — Egészen 1925-ig tűrtem, hogy rabságban tartsanak. Akkor az ismerőseim biztatására, akik mind azt mondták, hogy nem szabad már hadifoglyot tartani, jelentkeza csendőrségen. A csendőrök írásokat kértek, de mivel írásaim nem voltak, azt felelték a kérésemre, hogy bolond vagyok. Elküldték a magyar követségre. A követség ért haza, de hazulról megint csak azt írták, hogy nem ismernek. Közben, hogy éhen ne haljak, újra visszamentem Novarába a régi gazdámhoz. Börtönből börtönbe . Az idén tavaszig megvoltam csendesen. De tavasszal elfogott a vágy a haza után és nem tudtam tovább maradni. Megszöktem. Novarából feltartóztatás nélkül eljutottam egészen Fiuméig. Ott elfogtak. A fiumei börtönben három hónapig ültem, amikor átkisértek Triesztbe, ahol újra lecsuktak. Talán még most is Triestben ülnék, ha történetesen nem jön egy bizottság, amely előtt elsírtam a panaszomat. — A vizitáció után nem történt egy hétig semmi változás a sorsomban. Akkor kivettek a foglyok közül, átkisértek Trevizóba és Trevizóból minden irás nélkül átlöktek a határon. Gyalogszerrel egész Ausztrián A beszélő fiatalember mondatfűzése anynyira magyaros, hogy született magyarnak kell lennie. Kiejtése azonban annyira más, hogy a kiejtés miatt csak nehezen érteni meg a szavát. A magas hangokat nyújtja, valósággal énekel. Hanghordozása mindazonáltal nem bántja a fület. Azok, akik történetesen beszéltek Radiccsal és jártak Olaszországban, határozottan állítják, hogy a fiatalembernek valóban hosszabb időt kellett eltölteni olasz környezetben. Csodálatos egyébként és éppen nem mutatja az osztrák bűnügyi hatóságok éberségét, hogy Radics, aki lerongyolódottságával messziről felhívja magára a figyelmet, anélkül tette meg az utat Ausztrián át, hogy egyszer is igazoltatták volna. Igaz, hogy vallomása szerint kerülte a nagyobb városokat, de a kevésbé lakott helyeken inkább kirítt az embergyűrűből. Egyébként a menetelése is nagyon megszorított volt, mert a napnak egy részét koldulással töltötte. Éjjel ott húzódott meg, ahol az este éppen érte. Árokpartokban, bozótosokban, szalmakazlakban, itt-ott csűrökben. Nem találják a hadifogoly hozzátartozóit Radics útmutatása nyomán a soproni rendőrkapitányság táviratilag érdeklődött a székesfővárosi rendőrségen keresztül a fiatalember szülei és testvérei után. Az érdeklődésre az a válasz érkezett, hogy azok ott Tíz évi olasz fogság után Sopronba érkezett egy közhonvéd, aki nem találja a szüleit A harcterek után kilenc és fél évig olasz fogságban, olasz börtönökben, majd fél évig gyalogszerrel kóborolva Ausztrián át SOPRONI HÍRLAP 1928 december 19. zugásod szálljon el a végtelenbe, hogy eloszlassa a veszedelmet rejtő sötét felhők felettünk tornyosul sokaságát. Végre ha egykor a természet rendje szerint kiég a kanóc és letűnünk ez élet színpadáról, kiséri el az utolsó után és légy velünk, ha beteljesedik az írás szava és ránk köszönt a feltámadás harsonája. Akkor is te költs fel minket, majd ha minden halott ébred. A nagy álom után is még légy nekünk a szent kiséret. Női konfekció- és női kalapnagyáruház, nagy karácsonyi vásár cégnél Sopron, Várkerület m. sz. 1928 december 31-ig mélyen leszállított árak. Előnyös fizetési feltételek! Előnyös fizetési feltételek! r — Újítás a Rádió terén. Sok bajt okozott a rádió tulajdonosoknak az új áram bevezetésével az akkumulátorok töltése. A Sugár és Braun villamossági vállalata Várkerület 88. Telefon 51. megkönnyítette az akkumulátorok töltését, miután modern töltő állomását berendezte. Rádió- és autóakkumulátorok szakszerű töltését, el- és viszszaszállítással havi átalánydíjért nagyon olcsón vállalja.