Soproni Napló, 1916. július-szeptember (20. évfolyam, 148-224. szám)

1916-09-10 / 207. szám

Szeptember 10. Erdélyi pénzintézet Sopronban A Segesvári Önsegélyezési Takarék és Hitel R.T. c. pénzintézet tegnap Sopronba érkezett. A menekülő pénzintézetet a Soproni Takarékpénztár fogadta vendégül. Az intézet az összes hivatalnokokkal Márkus vezérigazgató vezetése alatt jött és ma már meg is kezdette működését a rendelkezésére bocsátott helyiségekben. A soproni tehenészet. Az a körülmény, hogy a Scheide Viktor kezelése alatt álló soproni tehenészet csak napi 300—350 liter tejet produkál, általános megszólás tárgya a városban. Ez késztette a városi üzem vezetőségét arra, hogy a helyszínen meggyőződjék arról, miaz oka annak, hogy a tejmennyiség nem szaporodik. Mint jelentettük, tegnapelőtt Sopronudvardon járt Gerencsér Nándor dr. főjegyző, Conrád Lajos gazdasági felügyelő és Németh Vilmos tanár, a vegykísérleti állomás vezetője. A tapasztaltak arról győzték meg a város képviselőit, hogy a tehenek ellátása körül nincs mulasztás. Zöld és más takarmány bőven van, de nincsen előtakarmány és ez az oka annak, hogy a tejmennyiség nem szaporodik. Azonkívül van a tehenek között 17 drb rossz tejelő is. Ezeknek kicseréléséhez a bizottság hozzájárult, Nagyszebentől Sopronig. Teljes egy heti utazás után tegnap Nagyszebenből ideérkezett négy munkásleány. Zatzky-testvéreknek hívják őket, a legnagyobbik Gizella és 17 éves, aztán Juliska és Mariska és végül a legkisebbük, a 7 éves Ilonka következik a sorban. Sehogysem fogták fel tragikusan a sorsukat, frissen és mosolyogva értek a soproni pályaudvarra, pedig az elmúlt hét ugyancsak a szenvedések hete volt számukra is. Hétfőn már tudták Nagyszebenben, hogy útban vannak az oláh bandák, mégsem mozdultak el onnan. A Zlatzky-lányok a posztógyár alkalmazottjai voltak és egész szerda délig nyugodtan dolgoztak a többi munkással és munkásnővel. Szerdán délben aztán megkezdődött az ágyuk bömbölése. A gyárban abbahagyták a munkát, katonák még felpakkoltak anynyit a raktár szöveteiből, amennyit csak lehetett, a munkások meg menekültek. A Zlatzky-leányok már nem tudták a vonatot elérni. Kis holmijukat, egy kosarat és néhány kendőt, elosztották egymás között és gyalog menekültek Medgyesig. Itt felkapaszkodtak az utolsó vonaton egy dorongjával megrakott kocsi tetejére. Fáztak, sírtak is, féltek is, éheztek is egy keveset, de az alföldi városokban már megjavult a soruk. Később bekerültek egy utazókocsiba, így értek Pestre és mentek Pestről tovább Sopronig. Itt is gondoskodtak arról, hogy meleg ételt kapjanak ebédre , Így aztán délután megint frissen, anélkül, hogy tragikusan fogták volna fel sorsukat, tovább utaztak Rüsztig. Nővérükhöz mentek, Fisehl Ferenc nevű őrmester feleségéhez. Nála akarnak megbújni, míg megint mehetnek a nagyszebeni posztógyárba. „Csecsemő a bokrok alatt“ című hírünkben megemlékeztünk arról, hogy egy leány a soproni közkórházban adott életet egy kis csecsemőnek és azt a Vámson a bokrok közé kitette. A rendőrség megállapította, hogy az anya hamis adatokat mondott be a közkórházban is, az anyakönyvi hivatalban is azért, hogy egykönnyen nyomára ne akadhassanak. Csapodi illetőségűnek mondotta magát. Csapodon azonban a bemondott néven nem ismerik. A rendőrség a környék csendőreivel együtt keresi az anyát, aki ilyen csalafinta módon igyekszik gyermekétől megszabadulni. A menekülteknek. Bettelheim József, a Wellesz, Schwitzer és Társa cég gyári igazgatója, ma értesítette a polgármestert, hogy az erdélyi menekültek felsegítésére 500 koronát adományoz. Városi burgonya. A városi élelmezési üzem fölhívja a polgárokat, hogy aki burgonyát akar venni, szükségletét írásban jelentse be. A burgonya elsőrendű étkezési burgonya lesz. Az átvételről épp úgy értesítik majd a közönséget, mint az a szalonnával történik. Újfajta koldusok. A koldulásnak ezer fajtáját ismerjük. Az úri koldustól, kezdve, a templom előtt nyöszörgő anyókáig, mindenik szárpára kinyitjuk a zsebünket — ha nem üres az is — és a szenvedéseknek ezernyi fajtáját igyekszünk megérteni és enyhíteni. De üzleti alapra helyezett koldulást nem vagyunk hajlandók megtűrni, különösen nem, ha azt zsengekorúak gyakorolják, akiknek lelkében mély nyomokat hagyhat jövő életükre ennek a háború szülte kenyérkereseti forrásnak az emléke. A városi lisztüzlet körül egész gyerekhad áll reggeltől estig, akik a vásárló közönség fülébe súgva (elég ravaszok is ezek a kis koldusok) kenyé rjegyet koldulnak. Érdekelt, hogy mit csinálhatnak ezek a fiúcskák a kenyérjeggyel és azt is megtudtam. Eladják. Értékesítik, pénzre váltják. 1,2, 10 fillért is kapnak egy-egy kenyérjegyért és különösen katonák vásárolják szívesen a kenyérjegyet. Miért? A mi katonáink elég kenyeret kapnak. A legnagyobb étvágyú katonának is elég a porciója, vagy nem elég? Akkor kell róla tenni, hogy elég legyen és hogy olyanok ne kapjanak lisztjegyet, akiknek otthon tele a kamrájuk és csak nullás lisztre: fáj a foguk, a kenyérjegyet meg odadobják az érte kolduló gyerekeknek, akik ebből „üzletet” csinálnak. Honvédeinkért. A 18-as honvédek karánsebesi lábadozójában kezelt rokkantak érdekében lapunk gyűjtést indított. A lábadozó a román háború kitörésével az ország határáról beljebb költözött, természetesen új helyzetében ,új nehézségekkel kell megküzdenie és így még nagyobb támogatásra van szüksége. Újabban befolyt adományok a polgármesteri hivatalhoz: Schleiffer Richárd és neje 30 K, Lengyel Ármin 10 K, Mitzger Salamon, és neje 20 K, alsókáldi Káldy Ottilia B.Tompaháza 100 K, Huszár József műszaki főtanácsos 10 K, Laban Károly Budapest 100 K. Az erdélyi menekültek részére a polgármesteri hivatalhoz beérkezett adományok: Illés Ármin 100 K, Soproni Kaszinó Egylet 200 K, Hartmanntestvérek 20 K, Bokor Gyuláné 25 K, Fink József 20 K, Mészáros Sándor tanár 6 K, Braun Miksa 10 K. Akik az oláhok ellen akarnak menni. A pietrozsényi menekültek közül hat bányamunkást, Fábián Sándort ,és társait a brennbergi bányába irányítottak. Fábián és társai azonban, Sopronba érve, nem mentek ki Brennbergbe, hanem megjelentek a honvédkiegészítő parancsnokságnál és itt előadták, hogy ők be akarnak vonulni, sorozzák be őket, mert az oláhok ellen akarnak harcolni. A hadkiegészítőtől a hat magyart a városhoz küldték, hogy egyelőre ellátásukról gondoskodjék. Ez meg is történt és mindaddig, míg bevonulhatnak, a városi menedékhelyen hegyezték el őket. SOPRONI NAPLÓ SOPRONMEQYl, S Két diák teljes ellátását vállalja jó izr. család. Cím a kiadóhivatalban: 5451 1 Erdélyi állatok Sopronmegyében. Az erdélyi megszállott vidékről elhajtott szarvasmarhából, mint értesülünk, Sopronmegyébe is kerül. A vármegyei gazdasági egyesület felhívást intézett a megyebeli gazdidákhoz, hogy az állatok eltartására vállalkozzanak. Már eddig is többen jelentkeztek, akik készséggel segítenek megszorult errdélyi gazdatársaikon, így Rudics János Iváni gazda 25—30 drb marhát vállalt őszi , legeltetésre. Weiner Mór csermajori béri gazdasága 15 pár jármos ökröt és 20 drb I növendék marhát vállalt ingyenes eltartásra. Állattartásra vállalkoztak még: Széchenyi Béla gróf nagycenki uradalma 8 drb jármos I ökröt, a jobbaházi gazdakör 40 drb, a farádi gazdakör 108 drb, Scheide Viktor Sopronudvard 40 drb ökröt, a salamonfai bérgazdaság 50 drb növendék marhát és 10 drb ökröt. A szarvkői gazdakör 25—300 darab, az egyedi gazdakör 14 drb, a beledi I gazdakör 50 drb, Marinzer György Páli I 80 drb bivalyökröt vállal ingyenes tartásra. Az egyedi gazdakör 10 dbb-t meg is vásárol. Az elhizott levélgyűjtő, Pál Samu vendéglőjével szemközt, a régi Hertl-féle üzlet kirakata mellett a m. kir. posta pipacs-szinben viruló levélgyűjtője csüng. Nagyon szereti mindenki, mert mindig is m. kir. levélgyűjtőhöz illően a legnagyobb előzékenységgel továbbította üzeneteinket. Egy idő ótaazonban csúnya önzésre adta magát. Minden levelet befogadott, de egyet sem továbbított. Gonoszsága még csak a minap lett nyilvánvalóvá. Amikor a kis kocsival járó postáslegény alája kapcsolta a bőrzsákot, hogy tartalmát kiürítse, a levélgyűjtő telhetetlen gyomrából annyi levél özönlött elő, hogy a zsák leszakadt a földre. A levelek a sárba hullottak, ami a mostani, ősz felé hajló időben levelekhez illő, stilszerű viselkedés. Az emberek megbámulták a levélhalmazt és egy öregúr kétségbeesetten kutatott a sok közül a maga levelei után. Mindig ebbe a szekrénybe dobta leveleit s mostanában csodálatosképpen senki sem válaszol az ő írásaira. Faggatja a postáslegényt, magyarázza meg a dolgot. A válasz: „Hát azt hiszi, hogy mi innen mindennap elvisszük a leveleket!” Az öregúr erre a felvilágosításra elsápadt és aznap estig tartó migrénje volt. Véleményünk, hogy az önző levélgyűjtőt meg kellene senyíteni, vagy legalább is a postáslegénynek kell megmagyarázni, hogy a közönség jogos kívánsága szerint naponta többször is ki kell üríteni a levélgyűjtőt. Menekült tanítók figyelmébe. A vallás- és közoktatásügyi miniszter intézkedett, hogy az Erdélyből menekült tanítók azon a helyen, ahol tartózkodnak, megkapják járandóságaikat. A soproni kir. tanfelügyelő ezúton is közli a menekült állami és államsegélyes, hadipótlékos tanítókkal, hogy nyugtáikkal nála jelentkezzenek. A kir. tanfelügyelő a nyugtákat láttamozza és az adóhivatal kifizeti. Elgázolta a vasúti kocsi. Rozsonics Jánosné fertőszentmiklósi asszony csütörtökön délután teste épségének elvesztésével fizetett vigyázatlanságáért. A győri vasút indóházába akart menni, hogy hazautazzék, de nem a rendes helyen ment oda, hanem az Erzsébet utca végén egyenesen a pályára ment és ott a sínek mentén haladt az indóház felé. Közbe a háta mögött egy vasúti kocsit toltak át arra a vágányra, amely mellett az asszony haladt. A tolatok kiabáltak, de az asszony nem vette észre, a kocsit sem lehetett megfékezni és annak hágcsója nekiment az asszonynak. A térde alatt eltörte a lábát. Csatkai Ignác dr. nyújtotta neki az első segélyt. A közkórházba szállították, itt Pokorny Róbert dr. és Steiner Miksa dr. orvosok segédkezése mellett Schönberger Gusztáv dr. főorvos megamputálta.