Soproni Szemle, 1968 (22. évfolyam, 1-4. szám)

1968 / 1. szám - Hárs József: A soproni idegenforgalom fejlődése 1945-től napjainkig

Így került egymással ellentétbe — ezen a területen éppen úgy, mint más kérdésekben — a városok régi reflexek szerint működő önkormányzata és az állam, a proletárdiktatúra végrehajtó hatalma. Pedig a fasizmus elnyomó évei után a 48-as szabadságharcra vagy a 18-as polgári forradalomra való hivatko­zások nem nélkülözik a haladás elemeit a városok életében. A szavak mögött rejlő gondolkodás azonban a régi. Sopron idegenforgalmának alapja 1945-ig a város hatalmas erdeje, fontos tényezői — kereskedelmén kívül — a tulajdonában lévő Lövér-szálló, az irányí­tásával működő Soproni Idegenforgalmi Rt. és a polgárság különböző egyesü­letei (a Városszépítők, a Soproni Lovas Egylet stb.), melyek a város anyagi támogatását élvezték. A háborús események végeztek az egyesületekkel és va­gyonukkal, a Lövér-szállót is több mint felerészben tönkretették. A városnak mint önkormányzatnak anyagi erőforrásai pedig jóformán semmivé váltak. Ehhez a veszteséglistához számították még azt is, hogy az erdők az állam tulaj­donába kerültek. Az előbbiekből érthető, hogy ez az államosítás nem vehette figyelembe a soproni idegenforgalom sajátos szempontjait, amelyek megköve­telték, hogy a város és az erdőterület, a műemlékek és idegenforgalmi létesít­mények egységes irányítás (vagy legalábbis egységes szempontú irányítás) alatt legyenek. Ennek szószólói egyelőre kevés megértésre találtak. De azt nem lehet mon­dani, hogy semmire sem. A Debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete alapján és a Függet­lenségi Frontba tömörült pártok megegyezésével 1945. július 23-án újjáalakult törvényhatósági bizottság saját kebeléből a többi közt idegenforgalmi bizott­ságot is választott (egyenes folytatásaképp az 1926-ban alakultnak, melynek létszámát időről időre — még 1944-ben is — új tagokkal egészítették ki). Ez a kommunistákból is álló testület azonban inkább csak nevében létezett, hiszen nem volt mit irányítania.­ Ez látható a Soproni Idegenforgalmi Rt. sorsából is. A rt. első írásos életjelének dátuma 1945. június 24. A levélből kiderült, hogy a készpénzkészlet és az irattár legfontosabb okmányait sikerült a romok közül kibányászni, a Városszépítők irataival együtt. A bomba a pénztárt érte, ehhez még nem tudtak hozzáférni. Az írás egyébként beadvány a városhoz. Magasabb összegű segélyt vagy kölcsönt kérnek. Választ csak szeptember 20-án kapnak. (Sok minden történt addig a városházán.) Ebben közlik velük, hogy az iroda elhelyezése elháríthatatlan akadályokba ütközik, különben is — a ta­nács megítélése szerint — az iroda jelenleg közérdekű munkát kifejteni nem kénes, s ezért felhívják a vállalat igazgatóságát, hogy alkalmazottainak hala­déktalan elbocsátása iránt intézkedjék. Ezt részben meg is tették, így került már 1945. október 1-én Pöttschacher Rudolf igazgató és Horváth Alajos hiva­talsegéd a lakáshivatal állományába. A részvénytársaság felszámolása azonban nagy összegeket emésztene fel (a végkielégítések miatt), ezért az egyelőre várat magára.­ Még 1945. augusztus 14-én felveszik a kapcsolatot az IBUSZ központjával, s közlik velük, hogy az idegenforgalmi iroda helyisége elpusztult. Az IBUSZ 3 Az idegenforgalmi bizottság tagjai: Tóth Béla, Netzkó Ernő, Kurcz Antal, Gulyás Jenő, Peredi János, Marton József, Kardos Árpád, Berecz Dezső, Dributz Ernő, Molnár János, Lajtai (Luksander) Károly, Juhász Endre, Tremmel Mihály, Vorsatz Brúnó és Radó Ferenc. (Kgy. jkv. 1945/46. 1945. július 23.) (4.), (5.) és (6.) SAL. IX. 2­945.

Next