Soproni Szemle, 1981 (35. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Keresztényi József: Soproni kis olimpiatörténet
Keresztényi József: Soproni kis olimpiatörténet 1. „Az olimpiai tanulságok természetszerűen nem a Moszkvában járt versenyzők, edzők magánügye. A magyar sport akkor nyer igazán, ha az egyesületek, szakosztályok — még azok is, amelyek nem adtak válogatottakat — megismerik a felkészítés, a versenyeztetés legújabb módszereit. Már csak azért is fel kell hívni a figyelmet, mert Moszkva egyik furcsa jellemzője bizony az volt, hogy — talán az Újpesti Dózsa kivételével — éppen nem a nagy, kiemelt egyesületek, hanem a kis és középszintű klubok voltak az igazi érem- és pénztermelők. Márpedig ezek száma a több Magyarországon, és ha egy-egy jól szervezett nevelőklubban ráízleltek a siker, az eredményesség ízére, az lendítő lehet a jövőre nézve is” (Esti Hírlap, 1980. 193. sz.). 2. A huszas évek második felében mint soproni kisdiák tanúja voltam a város sportéletének. Vasárnaponként ott csetlettem-botlottam az SVSE-pályán vagy az Anger-réten, aszerint, hogy a „Vasút” vagy a SFAC játszott odahaza. Számomra Kőműves „Csiri” vagy Scheidl ,,Peps” egyaránt sportideál volt, hiszen mind a ketten követésre méltó lelkesedéssel küzdöttek klubjuk színeiért. Jól emlékszem arra is, hogy egyik alkalommal iskolai engedély nélkül néztem végig a piros-fehérek meccsét, amiért — másnap — intőt kaptam a „mindenható Heródestől”. (Így „becéztük” a bencés gimnázium igazgatóját, Sziklai Jenőt.) A harmincas években édesapámat a fővárosba helyezték, s akkor minden hétfőn a „zöld újság” (Nemzeti Sport) hasábjait böngésztem, hogy vajon mi volt a soproni focicsapatok vasárnapi eredménye, így következett el 1936 tavasza. Noha korábban elterjedt a hír, hogy a náci Németországot megfosztják az olimpiai játékok rendezési jogától, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végül is úgy döntött, hogy Berlin lesz a X. nyári olimpiai játékok színhelye. A magyar sportolók olimpiai kereteit a sportszövetségek állították össze, így a labdarúgókat a Magyar Labdarúgók Szövetsége. Az egytől egyig amatőrökből álló játékoskeretben két soproni is helyet kapott: Kőműves Imre és Scheidl József. Akkoriban nem volt edzőtábor, így a Budapesten tartott két „összeszoktató” edzés alkalmával a játékosoknak maguknak kellett gondoskodniuk a szállásról. Szegény „Peps” mi mást tehetett, levelet írt, hogy néhány napig hadd aludhasson nálunk. Mivel egyszoba-konyhás lakásban laktunk, csak neki adhattunk hálóhelyet. (Úgy emlékszem, hogy „Csiri” a vasutasok otthonában aludt.) A berlini olimpia eseményeit egyik osztálytársam Balaton-parti szőlőjében detektoros rádión keresztül hallgattam (2. kép). Nagyon boldog voltam, amikor Csík Ferenc megnyerte a 100 m-es gyorsúszás döntőjét. Csík Ferkónak később klubtársa lettem a BEAC-ban. A nagyszerű sportembert 1945. március 29-én orvosi hivatásának teljesítése közben bombatalálat érte és egy ideig a soproni „Kis Uszoda” tövében volt eltemetve. Földi maradványait 1947-ben szállították Keszthelyre. Az azonban 1936 nyarán elszomorított, hogy a Régi—Kovács—Berta—Lágler—Bonyhai—Király—Soproni II. („Peps”)—Kiss—Kállai—Bérezés—Csutorás összeállítású csapat a lengyelektől már az első fordulóban 3:0-ra kikapott. Bizonyára kevesen tudják, hogy a soproni ifjú labdarúgó, Scheidl „Peps” a berlini olimpián barátságot kötött Jesse Owens-szel, az amerikaiak négyszeres olimpiai bajnokával. A történeti hűség kedvéért megemlítem, hogy a kiváló néger atlétával (utóbb diplomata, meghalt 1980. márc. 31-én) Hitler nem fogott kezet. A régi keletű barátság bizonyítéka „Peps” Berlinből küldött levelezőlapja, amelyet ma is kedves emlékként őrzök (1. kép). Scheidl II. József 1913. január 26-án született. 1928. augusztus 4-én tizenöt esztendős korában öltötte magára először a SFAC mezét, amelyben „Matthewsként” ismer 172