Soproni Szemle, 1981 (35. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám - SOPRONI KÖNYVESPOLC - Mollay Károly: Kiss Jenő: A cipészmesterség szakszókincse a rábaközi Mihályiban - Hárs József: Zsolt Róbert: Kirándulók könyve. (Minerva. Családi könyvek.)
Mollay Károly, Kiss Jenő: A cipészmesterség szakszókincse a rábaközi Mihályiban. Budapest, az ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszéke, valamint az MTA Nyelvtudományi Intézete, 1981, 69 lap (Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 5) Az átalakuló vagy éppen kihalófélben lévő mesterségek szaklapkincsének, műveleteinek összegyűjtése, leírása a nyelvészeti tanulságokon kívül néprajzi és művelődéstörténeti tanulságokkal is szolgál. Az ELTE fenti tanszéke és a MTA Nyelvtudományi Intézete Hajdú Mihály szerkesztésében 1980-ban ezért indította el a csoportnyelvi dolgozatok kiadását, hogy a kutatásnak ezt a meglehetősen elhanyagolt területét is művelje. Ugyanezért a kutatásnak ki kell terjeszkednie a német és a horvát nemzetiség nyelvére is. A németséggel kapcsolatban utalok a halászok, gyertyamártók és a kenderfeldolgozás már hozzáférhető feldolgozására (vö. SSz. 1977, 375—376). Kiss Jenő mihályi tanulmányai már több ízben szerepeltek folyóiratunkban. Jelenlegi adatközlésének ipartörténeti tanulsága, hogy a szerző nagyapja Bécsben dolgozott (1890—1895). 1897 óta mesterként Mihályiban; apja itt és Budapesten tanulta mesterségét, Sopronban lett mester. A szerző-unoka tehát két nemzedék mesterségbeli tapasztalatait dolgozza fel. Mesterségeink szakszókincsére ipartörténeti okokból általában jellemző, hogy a szakszók tekintélyes része német eredetű (szukmász, trejpfiszli stb.). Kiss Jenő közli a cipészmesterséggel kapcsolatos hiedelmeket és szokásokat is. Hárs József: Zsolt Róbert: Kirándulók könyve. (Minerva. Családi könyvek.) Budapest, 1976, 68. -1- 10 tábla A könyvkereskedelem legutóbbi akciója során féláron került a boltokba ez a munka, amely eredetileg — alighanem túlbecsülve az érdeklődést — 30 000 példányban jelent meg. Újabb kiadása nem valószínű, mégis érdemes foglalkozni vele, egyrészt azok érdekében, akik 10 Ft-ért vagy még olcsóbban jutnak majd hozzá, másrészt a jövő helytörténetíróira is gondolva. A különben becsülendő céllal, érdekesen megírt és vonzó kiállítású munka 53. lapján találunk soproni vonatkozású adatokat. A szerző itt — a Kőszegi és a Soproni hegységet egy kalap alá véve — megjegyzi, hogy az országban ezen a területen van a legtöbb csapadék, évente több mint 1000 milliméter, az évi középhőmérséklet „viszont” 8,5 fok. Ezzel szemben a soproni Május 1. téri időjelző házikóban közzétett hivatalos adatok: 700—750 milliméter, illetve 9,8 fok. Sopronban természetesen. Mert Kőszeg kissé más, s Szentgotthárd még inkább (Zsolt adatai ezekre vonatkoztathatók, s a Panoráma kiadó Magyarország c. útikönyvének sommás adataiban bukkanhatunk rá eredetükre). A továbbiakban őshonosnak mondja a szerző a lucfenyőt, holott az múlt századi betelepítés (a szláv eredetű luc a régiségben ’erdei fenyő’ jelentésű), s uralkodó fafajtának a bükköt, amit sajnos nem írhatunk alá. A legnagyobb baj azonban a hegyeinkkel van. „A Soproni-hegység legmagasabb csúcsa az 559 méteres Magas-Bérc és a nyolc