Soproni Szemle, 1984 (38. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Hárs József: A Soproni Ünnepi Hetek előzményei II. rész
6. A Gy. H. „Vidéki hírek”-rovatában jelent meg az a kis közlemény, hogy Sopronban az idén (1935-ben) nem rendeznek szabadtéri előadásokat az idegenforgalom szórakoztatására, hanem a helyi zeneegylet és irodalmi kör közös nyári hangversenyt ad a „Lőwer”-szálló kertjében (ápr. 25.). De már jún. 27-én megállapítják, hogy Sopronban az irodalmi kör által szervezett szabadtéri előadás ötlete „megrekedt valahol és el is pusztult”. Parragi György, a Svm. felelős szerkesztője, cikket írt a Hétfőbe 1935. jún. 23-án „Ünnepi játékokat Sopronban és Kismartonban a magyar—osztrák kultúrbarátság jegyében” címmel, s bár voltak akkor már, a sok irredenta szólam közepette, a valóságot tisztelő megnyilatkozások is, ennek a javaslatnak még nem lehetett foganatja. Történt azért valami 1935 nyarán is. Kóhi parttalan képzeletét megihlette Liszt halálának közelgő 50. évfordulója (1936), s az Oe. Ztg. 1935. jún. 20-án hírt adott 12 előadásból álló sorozatáról (Rekviem, Szent Erzsébet legenda stb.). A cikk-kivágat mellett Vrchovszky közlése: „Nicht ausgeführt!’. Addig is, míg ez a nagyszabású terv hamvába holt, 1935. aug. 14., 15-re szabadtéri balettrevüt szervezett. Elképzelése szerint fővárosi balett-csoport közreműködésével kétnapos nagyszabású és látványos szabadtéri előadás lesz Sopronban. Az elsőt az Erzsébet-kert középső nagy virágágyásai között, a gyepen, a másodikat viszont a Lövér-szálló mögötti térségen rendezik meg. Pallay Anna, az operaház volt primabalerinája, egyben a testnevelési főiskola tánctanárnője hozza el növedékeinek 15 főnyi csoportját (S. H. 1935. júl. 19.). Koh kérvényét csak az újsághír megjelenése után, júl. 22-ére keltezve adja be a városházára, ahol a 12 120-as számot kapja. Ebben azt írja, hogy „ ... hoszszú utánjárással, fáradozással és anyagi áldozatok árán sikerült” Pallayt és csoportját leszerződtetni. „E nagyszabású szabadtéri előadásokat aug. 14-én és 15-én, a mellékelt helyszínrajz szerint a Lövérszálló kertjében, a teniszpályák mögött elhelyezett táncdobogón, arccal a szállóépület felé, a helyi szépségek kidomborításával [!] kívánom lebonyolítani”. Egyúttal indítványt tesz szétszedhető dobogó készítésére, amely majd máskor más célra is megfelelne (ld. 21. jegyzetet). Nem biztos, hogy elkészült. A két nap költségvetése: 450 P a villany, 200 P a víz [!], 150 P a fuvar, ugyancsak 150 P a vigalmi adó (ezeket a városnak kellene vállalnia). Szüksége lenne még az obligát 800 P készpénzre is. Mindenesetre ráütik a „Sürgős’-bélyegzőt. A S. H. 1935. aug. 4-i tudósítása szerint a kisgyűlés, Heimler elnöklete alatt, kisebb vita után az anyagot most, a pénzt csak előadás utánra ajánlja meg. A balettjelenetek közé négy énekszámot iktattak (Mozart: Varázsfuvola — Sarastro egyik áriája Schumann: A két gránátos; Wagner: Lohengrin — a király áriája; Nicolai: A windsori víg nők — ária). A vendég énekes a soproni származású Horn József (a meghívón a kölni operaház basszistája, egy újságközleményben a bécsi népopera a Volksopera tagjaként említik, egy másik hír szerint a grazi opera gárdájába tartozik), zongorán kísér Struglitzné Häinrich Lujza. Érdekes, hogy (b. d.) a S. H. 1935. aug. 15-i számában Hornt baritonnak mondja, 15 éves színpadi múltját, említi, s dicséri meleg, nagyterjedelmű hangját, előkelő előadásmódját. A rendezvény, a többször ismételt hirdetés szerint: „Csodás látványosság! Pazar kivilágítás! Pompás kosztümök! Jegyek 50 f-től 40-ig az Idegenforgalmi Irodában és a Lövérszállóban”. Az időjárás azonban közbeszólt, s mindkét napon a színházba szorultak nézők és előadók az eső és a hideg elöl. Telt ház volt, és siker is, mégsem az igazi. Kóri keserű megjegyzése: „még mindig jobb, ha