Soproni Szemle, 1988 (42. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 1. szám - Hiller István: Soproni fiatalok ellenállási tervei és akciói 1944-45-ben
„A Nyugatmagyarországi Partizánmozgalom gyökerei 1943 augusztusáig nyúlnak vissza. Ekkor készítette el Dr. Horváth Károly és Csupor Károly az ifjúság antifasiszta szervezkedésének és a beszervezettek erkölcsi és katonai nevelésének tervezetét. A sejtszerűség elvén alapuló tervezet a balatoni megbeszélések eredményeként, mint az egyetemes magyar ifjúság szervezkedésében követendő irányelv szerepelt. 1943 őszétől kezdődően megindult az egyes sejtek felépítésének nehéz és nagy körültekintést igénylő munkája. Ennek során főleg Sopron város és Sopron megye területén szerveztünk, egyrészt azért, mert az erdős-dombos jellegű vidék igen alkalmas a partizán tevékenységre, másrészt ennek a területnek a földrajzi helyzete következtében feltehető volt, hogy legtovább szenvedi a német megszállást. Az ilyen nagy kiterjedettségű szervezkedés, ha még annyira a titkosság feltétlen szem előtt tartásával történik is, könnyen felkelthette volna a Gestapo-pribékek és nyilasok gyanakvását, ezért szükségünk volt egy olyan fedőszervre, amelyik a felfedés veszélyét csökkenthette. Erre a célra alkalmasnak látszott a Turul soproni szervezete, a Hűség Bajtársi) Egyesület), ahol Payrich Sándor lett az ötös sejtek vezetője. Hogy óvatosságunk mennyire helyénvaló volt, azt a későbbi események igazolták, amikor bár számos tagunk szökésre kényszerült, de közülük senkit sem sikerült elfogni, éppen azért, még a gyanú felmerülése előtt eltűnhettek. A soproni szervezkedéssel egyidejűleg a vármegyében, ezenkívül Szombathelyen és Vasvárott is építettünk ki sejteket. Az 1944. év tavaszának ideges légköre fokozott munkára, így elsősorban hírszerzésünknek Ausztria felé való kiépítésére késztetett bennünket. E munkánk eredménye nem is maradt el, mert Hazánknak a németek által tervezett lerohanásáról már hetekkel annak megtörténte előtt értesültünk és arra természetesen fel is készültünk. A tragikus emlékű március 19-én már a reggeli órákban együtt voltak az egyes sejtek vezetői, valamint a Műegyetem és Ev. Teológia megbízottai. A jelen voltak egyhangúlag a tevőleges ellenállás mellett foglaltak állást. Sajnos, katonaságunk parancsnokainak gyáva és hazaáruló magatartása, gerinctelen társadalmunknak a germán hódítókkal szembeni alázatos viselkedése az általános felkelés lehetőségét kizárták. Látván, hogy ilyen körülmények között a tevőleges ellenállással csak legjobbjaink életét veszélyeztetjük anélkül, hogy a nagy veszteséggel arányos eredmény elérésének lehetősége remélhető volna, a rendelkezésünkre állott korlátozott erőket mi is inkább arra az időre tartogattuk, amikor a körülmények több gyakorlati lehetőséggel, gazdagabb eredménnyel bírtattak. Időközben folyt a munka, mind több és több éjszaka jelentek meg Sopron utcáin a Szabad Élet Diákmozgalom szabotálásra és ellenállásra buzdító röpcédulái. Őszre, a Lakatos-kormány engedékenyebb magatartása és békepuhatolása különösen fokozta a szervezkedés és készenlét jelentőségét, mert nyilvánvaló volt, hogy bekövetkezhető fegyverletétel esetén a germánság támogatását élvező nyilasok mindent megtesznek a hatalom átvételéért. A szervezkedés óriási iramúvá fokozódott most már azzal a céllal, hogy a nagyszámú, de önmagukban kis jelentőségű ellenállási csoportokat egységesítsük és ezáltal az ellenállási szervezet ütőképességét, erejét lényegesen növeljük. Sorban csatlakoztak hozzánk Horváth Péter, vitéz Bella Ernő és Fábián Lajos, Dr. Ferdinánd István és Maár Károly csoportjai. Együttműködött velünk a lengyel internáltak titkos szervezete is Mazurkievicz József vezetésével. (Bella csoportja nem csatlakozott! H. I.) Tekintettel arra, hogy hírszerző vonalak nélkül még a legbátrabb emberekből álló partizánmozgalom sem lehet eredményes, hiszen sikerrel csak úgy támadhattunk, ha erőinket akkor és ott vetjük be, ahol az az ellenfélnek gyenge pontját érve feltétlenül meglepetésként hat, a katonai irányú szervezéssel párhuzamosan minden irányban , így katonai, polgári, közlekedési (vasutak) stb. irányban hírszerző vonalakat építettünk ki, amelyek vezetése, irányítása és a rendszeresen gyűjtött adatok kiértékelése Csupor Károly feladata volt. Hírszolgálatunk kiterjedt a vármegyére és a vele szomszédos dunántúli területekre is. Részletes térképnyilvántartást vezettünk a német csapatelhelyezkedésekről és mozgásokról, erőik mértékéről, raktáraikról és azok őrségéről, erődépítésekről. Fábián Lajos csoportja rövidhullámú adóvevő-készüléket is