Soproni Szemle, 2013 (67. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK MOLLAY KÁROLY SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁRA - Kiss Jenő: Centenáriumi emlékezés Mollay Károlyra

Kiss Jenő Centenáriumi emlékezés Mollay Károlyra Mollay Károly születésének centenáriumán a tudósra és az emberre egyaránt emléke­zem. A főhajtás szándéka mellett arra törekszem, hogy elsősorban nyelvtudományi tevékenységének az elemzéséhez, értékeléséhez járuljak hozzá. Élet és életmű szoros kapcsolata az ő esetében is nyilvánvaló, aki emlékezetemben szilárd jellemű, szigo­rúan következetes, segítőkész, a nyelvtudományt igen magas színvonalon művelő, etimológiai és helytörténeti munkásságával kiemelkedő jeles nyelvtudósként él. Mollay Károly ízig-vérig nyelvtörténész volt. De a nyelv múltját kutatva a közösség múltját is kutatta, mert pontosan tudta, hogy ember és nyelv, nyelvközösség és nyelv szorosan összetartozik. Illetőleg pontosan tudta azt is, hogy a nyelv (szó- és névkész­lete, frazeológiája) egy fajta megkövült művelődéstörténet, s mint ilyen alkalmas arra, hogy megfelelő szakismeretek birtokában vallatóra fogva valljon a vizsgált nyelvek közösségeinek a múltjáról, kultúrájáról, életéről. Mollay Károlyt általában is a történe­lem iránti mély érdeklődés jellemezte, s aligha tévedek, ha azt mondom, ez is össze­függ életútjával. Azzal, hogy Sopronban született, ahol akkoriban, amikor még nem voltak lakótelepek beköltözöttek tömegével, valóban szinte minden épület a múlt üzenetét hordozta, s a városuk múltjára büszke soproniak kiegyensúlyozott polgári rendben éltek. Professzortársa, a szlavista akadémikus, Hadrovics László mondta róla: „Sopronból származol. Ez magában véve is a sors különös kegye." Majd hozzátette, mert Sopronban a „sűrű kultúrájú polgári közösség alkotó erőfeszítéseinek" történe­tét sugározzák az épületek.­ Mollay Károly oly mélységben ismerte Sopron múltját, ami párját ritkító. Ehhez persze nem volt elegendő a szülővároshoz való ragaszkodás és az iránta való, soha el nem titkolt érzelmi elkötelezettség, hanem hosszú évtizedek kitartó tudományos munkálkodása is kellett. Kéziratok tömegét kellett átbúvárolnia, forrásmunkák százait átolvasnia és kijegyzetelnie, könyvek és tanulmányok sokaságát kézbe vennie. Sopron az a magyar város, amelynek múltját irigylésre méltóan jól is­merjük - s ez nagy mértékben Mollay Károlynak köszönhető. A tudósi objektivitásra törekvés számára szakmai és etikai parancs volt. Erről vall minden olyan tanulmánya, amely kényes témákkal foglalkozik. Márpedig több ilyen írása is van. Ilyen például az 1921-es soproni népszavazásról szóló. Az azokat az időket belülről átélő soproniként tényszerűen és tárgyszerűen emlékezik a szóban forgó he­­tekre-hónapokra, megfogalmazva a szomorú igazságot is, hogy a soproni népszavazás feszült légköre megszüntette „utcánk korábbi, családias légkörét". A szavazás vég­eredményre vonatkozóan pedig idézi hírvivő nagynénjének nagy jelentőségű bejelen­tését a családban: „Wißt ihr, magyarok maradtunk"1­2. A tudósi objektivitásra való törekvés feltétlen etikai parancsa miatt gyakran volt kénytelen fölemelni szavát nyelvtudományi megnyilatkozásaiban is a történelmi tényeket figyelmen kívül hagyó, a jelent hamisan a múltba visszavetítő, tudatosan vagy nem tudatosan is aktuálpoliti- 1 Hadrovics László: Mollay Károly köszöntése. Magyar Nyelv 90 (1994), 117. 2 Mollay Károly: A soproni népszavazás tanulságai (1921. dec. 14-1991. dec. 14). SSz. 46 (1992), 97-105. Tanulmányok Mollay Károly SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁRA 358

Next