Soproni Szemle, 2018 (72. évfolyam, 1-4. szám)
2018 / 2. szám - KOLOSTOROK ÉS SZERZETESRENDEK A NYUGAT-DUNÁNTÚLON - Vajk Ádám: A levéltárak titkos élete. A Csornai Premontrei Apátság levéltárainak évszázadai
legnagyobb része végül az 1780-ban kialakított Acta ecclesiastica sorozatba került,41 amelyben ma is több száz darabja található. Miután II. József rendeletére a kormányszerveket Budára helyezték át, 1784-ben a magyar kamara is ide költözött az archívummal együtt. A rend 1802-es visszaállítása után még évek teltek el, mire jogbiztosító irataikat viszszaigényelték. A kamara archívuma láthatólag vonakodott a teljes iratanyagot kiadni kezéből, így 1806-ban végül kompromisszumos megoldás született: a középkori oklevelek (ma 437 darab) bő felét, 226 eredetit és mintegy 40 darab 18. századi hiteles és egyszerű másolatot átadták. A levéltár korai anyagának mintegy 40 százaléka, a későbbi iratoknak kisebb része így a kamaránál maradt. Utóbbiakról többnyire 1806 végén, november 10. és december 30. között készítettek hiteles másolatokat – egytől egyig Lendvay Márton Ignác 42 kamarai levéltárigazgató hitelesítésével –, és ezeket kapta meg a prépostság az eredetiek helyett. Azt a néhányat kivéve, amelyet a grandiózus másolási folyamat során kifelejtettek.43 Az 1790-es tűzvész során a csornai rendház teljesen leégett, ami történetünk szempontjából szerencsés időpont, hiszen a rendházban ekkor semmilyen iratanyag nem volt – mint alább szó esik róla, a hiteleshelyé sem. Ugyanakkor a premontrei birtokokat ekkor kezelő kamara a rendházat nem, csak a gazdálkodáshoz szükséges melléképületeit állíttatta helyre, így a rend visszaállításakor, 1802-ben megkezdett felújítás idejére a szerzetesek Türjén rendezkedtek be. Az oklevelek is ide kerültek 1806. során, egészen a rendház elkészültéig, valamint a közösség és a levéltár 1808. szeptember 29-i Csornára költözéséig.44 41 Maksay: Kamara archívuma 39. 42 Már 1766-ban lajstromozó a kamaránál, 1777-től allevéltárnok, l. Herczog József: A magyar kamarai levéltár története III. Levéltári Közlemények 9 (1931) 235. és 244. – 1800–1811 között kamarai levéltárigazgató, l. Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig, 1780–1848. Levéltári Közlemények 43 (1972) 327–395., 374. Utóbbi egyébként jó képességű teréziánus kori tisztviselőnek írja le. – A királyi személynökökre és ügyigazgatókra vonatkozó, 1337-től kezdődő archontológiai gyűjtése: OSzK Kézirattár, Quart. lat. 531–532., ill. Pozsonyi Egyetemi Könyvtár (Universitný Knihovna) Ms 356. L. erről Fallenbüchl i.m. 334. – Főméltóságokról és főispánokról készült gyűjtése: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban MNL OL) E 683. Kincstári Levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Libri dignitariorum Vol. 1. és 5. Sajtó alá rendezte Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főméltóságai. Budapest, 1988. és Uő: Magyarország főispánjai. Die Obergespane Ungarns 1526–1848. Budapest, 1994. 43 Pl. DL. 1027., 2154., 6681., 10 101. (ZsO IV. 1298.), 10 165. (pedig fontos oklevél, a prépost úriszéki jogait védő királyi pátens: ZsO IV. 1588.), 10 426. (Dreska II. 97–99.), 11 657., 12 075., 12 234. (Dreska II. 235–236.), 12 336, 12 657–12 658, 12 708, 13 055, 13 057, 13 873, 13 875, 14 139. (viszont az utóbbi hármat átíró DL. 14 140-et lemásolták), 14 462, 16 851 (Dreska III. 147.), 16 897–16 898 (Horváth: Győr megye 74. és Dreska III. 370–372., ugyanezen ügyről a harmadik jelentése eredetije visszakerült Csornára), 16 963 (Horváth: Győr megye 76., régi jelzete MNL OL MKA Acta eccl. 55/29., a többi csornai oklevéltől tehát egészen eltérő csomóba került), 17 028 (Dreska III. 154.), 17 223 (Závodszky Levente: A Héderváry-család oklevéltára II. Budapest, 1922. 374–375.), 18 056, 18 266, 20 838, 21 432, 21 454, 25 196. 44 Horváth: Hiteleshelyi működés 15., Kovács: Türje 149. és Kovács: 1802. 199. 194 Kolostorok és szerzetesrendek a Nyugat-Dunántúlon