Soproni Világosság, 1947 (2. évfolyam, 53-128. szám)

1947-08-27 / 74. szám

iI. évfolyam — 74 szám 1947. augusztus 27 - Szerda Ara 40 fillér Mi történjék Sopron megye 60 állástalan gazdatisztjével? A választások tisztaságára törvények, rendeletek és rendel­kezések vigyáznak. Ezek azonban jórészt csak arra jók, hogy meg­toroljanak mindent, ami a válasz­tás alkotmányos lebonyolítását akadályozza. Jelentőségük főké­pen abban van, hogy szabályoz­zák a technikai lebonyolítást. A választások tisztaságának igazi biztosítéka a választópolgárságban van. — Ha mindenki úgy szavaz, ahogyan a meggyőződése paran­csolja, akkor a választások tiszták lesznek. Ha senki sem szavaz meg­győződése ellenére vagy meggyő­ződés nélkül, valamely párta, ha nem lesznek olyanok, akik kény­szer hatása alatt állanak a szava­zás alkalmával, ha mindenki csu­pán a lelkiismeretére hallgatva adja l­e szavazatát, akkor beszél­hetünk tiszta választásokról. Demokratikus meggyőződésünk kérdése tehát a választás is. Sok minden múlik azon, hogy az ál­lampolgárok meggyőződése az élet mindennapos kérdéseiben is megnyilatkozzék, de ritkán adódik alkalom az egyes ember számára, hogy meggyőződésével és amellett való kiállásával szolgálja a közös­ség érdekét. A választások abban térnek el a hétköznap kérdéseitől, hogy most minden ember számára adva van az alkalom: hosszú évekre kihatóan beavatkozni az ország sorsának kialakításába. Óriási tömegek kapcsolódtak bele a politika sodrába és ezek vasárnap eldöntik az ország tör­ténelmi fejlődésének irányvonalát. A Szociáldemokrata Párt minden erejét az ország szolgálatába ál­­lította 75 éven keresztül jórészt j­árhatatlanul és a második világ­háború befejezése óta mindenki szeme láttára. Most sem tesz mást, amikor sok pártot hívott életre a személyek számára adódó pilla­natnyi lehetőség és amikor más pártok a választási agitáció során hirtelen változtatnak eddigi poli- é ■fikájukon vagy módszereiken. Ne­künk nem kell változtatni, mert a múltért nem kell mosakodnunk. Vagyunk és maradunk, akik vol­tunk. Szociáldemokraták! Pártunk programmja és módszere ugyanaz a választások alatt, mint volt ré­gen és ugyanaz marad a választá­sok és minden más választás után is Ez a programm: Szolgái va­gyunk a magyar népnek! Gyorsvonati tempó vagy mara­diság! Üres szólamok. A lényeg a fontos. A tempó fokozódik vagy fokozódhatik, ide csak akkor, ha a nép diktálja. Mindent a nép akarata szerint, mindent alkotmá­nyos úton! Pártfúzió? Kolb­ász­­rendszer? Háború? vagy bármi más fontos kérdést illetően egy kérdés a válaszunk: akarja-e a nép? Mi nem akarjuk! Aki reánk szavaz, az nemmel felel a feltett kérdésekre. Béke? Jólét? Bizton­ság? Ezekre a kérdésekre a vála­szunk: igen! Aki ránk szavaz, az igennel válaszol a feltett kérdé­sekre. És mivel­, mi a nép valósá­gos akaratát akarjuk hallani ,rajta leszünk, hogy meghalljuk a nép tiszta hangját. A választási ered­mények meghamisítására irányuló minden szándék a demokrácia el­len elkövetett merénylet lenne. Jól tudják ezt a törvény végre­hajtói, de velünk szembe kerül mindenki, aki a választópolgárság szabad akaratmegnyilvánulásának gátat akarna vetni. Minden szavazat egyformán fontos! Senki se higgye, hogy az ő szavazata nem számít. Mindenki­nek csak egy szavazata van, min­denki szavazata egyformán befo­lyásolja a választás eredményét. Pártunk az ország szolgája, aki ránk szavaz, az országot szolgálja. M. Gy. Szociáldemokrata vagy? Ide szavazz! S­zavazz­zociáldemokratára! Hová lett a szabadcukor ? Politikai sérhitcsaták bajnokainak utolsó rohama a mandátumokért Vasárnap véget ér a mokánybercik országos hűhója A magyar belpolitikában több az eszkimó, mint a fóka. Aki a Kisgazda Pártot otthagyta azért tette, hogy mandátumhoz jusson. A Kisgazda Párt „alkotmányvédőinek“ egy része Pfeiffer Zoltán­hoz s Balogh páterhez csatlakozott. E „kemény vitézek“ száma azonban nagyon leapadt. Az ellenzék választási küzdelmeire jellemző, hogy az tele van ármánykodással és személyes gyűlölködéssel. Í Egyre másra érkeznek jelentések, amelyek arról számolnak be, hogy a választási harc egyre inkább eldurvul és a szemben álló pártok kortesei olyan eszközökkel dolgoznak, amelyek már a magyar demokrácia hírnevét veszélyeztetik. A gombamódra elszaporodott karrierjelöltek a legkülönbözőbb tájakon a csillagokat az égből is megígérik a választóknak. A választási harc utolsó napjaiban mind sűrűbben engedik fel a színes luftballonokat. Pfeif­fer Zoltán, a nyakas kuruc, vívó mesteri pózban vagdalódzik a politika arénájában. Szeretne újból „nagyfiú“ lenni. Barankovics kortesei igen ravasz fickók. Gazdájukat, aki az elmúlt nemzetgyűlés időszaká­ban mint magányos lovas poroszait elveivel a képviselőház folyosóján, most a bíbornoki palást mögé bújtatva szeretnék visszajuttatni a képviselőség biztos révébe. Parragi Gyurka, a spriccer­ Savonarola, becsületszavára kijelenti, hogy a bíboros nem jó szemmel nézi a Barankovics-féle Néppártot. Barankovics kortesei viszont Parragit csak annyiba ve­szik, mint egy vidéki kocsma sörivásra csábító portáljának vidám figuráját. Balogh István, az élnivágyó tisztelendő körül még mindig magasan hullámzanak képügyeinek csúnya botrányai. Veres Péter heves támadása után, aki visszautasította a kövér páter sajtójának rágalmait, hogy ő Rákosi Mátyás járószalagján futna, most Ortutay Gyula kultuszminiszter is nyilat­kozott a páter képügyeiről. A kultuszminisztérium annak idején K­enthon István igazgató ügyét ki­vizsgálta a képvásárlóbizottságban való közreműködésével kapcsolatban. Az igazgató tevékenysége tisztázódott. Genthon István igazgató kijelentette, hogy Balogh István annak idején megjelent nála és közölte, hogy Keresztury Dezső volt kultuszminiszter engedélyével felvásárolják vidéken a kü­lönböző festményeket. Genthon a bizottság első ülésén vett csupán részt, azután visszavonult a to­vábbi közreműködéstől, mert úgy érezte, hogy a képvásárlásokban való részvétel elképzeléseit nem fedi. A páter képügyeivel kapcsolatban hír szerint a közeljövőben érdekes adatok kerülnek nyilvá­ nosságra. — Ma az egész világ celluloze­­hiánnyal küzd. Ez a papír alap­anyaga. A cellulózét fából állítják elő. A magyar cellulozeszükséglet 80 százalékát külföldről kell be­hozni. Ezért birkózik a magyar papírgyártás állandó nyersanyag­­gondokkal. Mivel nálunk csak kevés fa áll cellulozegyártásra rendelke­zésre, magyar mérnökök más anyag után néztek. Találtak is egy hazai növényt, mely tökélete­sen megfelel a célnak. Ez a nád. Nádból olcsóbban lehet cellu­lózot előállítani, mint fából. Az új rendszerű cellulózegyártásnak még egy másik nagy előnye van. Nagyértékű melléktermékeket ka­punk. A furfurolból a vegyészet BOOO cikket állít elő. Elsősorban műfát. Továbbá a legkiválóbb oldószereket.­­ De a melléktermékből köny­­nyen elő lehet állítani a nylon alapanyagát. Műgummit is nyer­hetünk stb. A tervek szerint Budapesten egy próbaüzemet állítanának fel, amely naponta párszáz kiló cellu­lózot, 100 kg furfurolt és 300 kg lignitet állítana elő. A nagy telep a Fertőnél, a László-majorban len­ne. A gyár közelében 200 kát, holdon elsőrendű nádas terül el. 4-6 hónap alatt teljes kapacitás­sal működne a gyár. A jövő évben már 600 vagon cellulózot termel­nének, a hároméves terv végére Magyarország egész papírellátását fedezni tudnánk. Rövid időn belül 20.000 mun­kást lehetne foglalkoztatni. A meginduláshoz 300.000 forint szükséges. A fertői nádból az ország egész papír­­szükségletét fogják fedezni

Next