Sorsunk. A Janus Pannonius Társaság folyóirata, 1943 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - Féja Géza: Krúdy Gyula
FÉJA GÉZA, KRÚDY GYULA 109 fölvetődő jobbak pedig egyelőre továbbra is a nemesi kultúra utolsó üzeneteit hozták s úgy látszott, hogy sohse fogyunk ki ezekből az utolsó üzenetekből. Mikszáth, Ady, Justh Zsigmond, Kaffka Margit, Török Gyula, Krúdy, részben még Móricz Zsigmond is többé-kevésbbé a nemesi kultúrából táplálkoztak s a Mikszáth-nyomokon bandukoló fiatal Krúdy már azt a hítet keltette, hogy gyökerei szélesebb területet hálóznak majd be, mint Mikszáth Kálmáné. Krúdy Mikszáthtól a pajkos történetet tanulta meg, a „pikáns" novellát, ezenkívül még kissé szlávos ízű miszticizmusa emlékeztetett Mikszáthra, ám Krúdy „szlávossága" más volt, mint a nagy palócé, lengyeles, tehát könnyelműbb, a könnyelműség nála elsőrangú művészi erővé nőtt: fölényesen ment a maga útján, érdeklődés nélkül nézett mindenre, ami művészi érdeklődésének körén kívül esett. Első novellái vidéki-úri históriák, nemesi-családi novellák, egyben tanúságok, hogy a nemesség humánumát és belső kultúráját milyen kevéssé aknázta ki a magyar irodalom. A nyugati kultúrhatások túlságosan ránkfeküdtek. Íróinkat századokon keresztül elsősorban az érdekelte, hogy miképpen