Sorsunk. A Janus Pannonius Társaság folyóirata, 1947 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1947 / (12. szám) - Tűz Tamás: Éva a lovagkorból; Kőkorszak
TŰZ TAMÁS: VERSEK ÉVA A LOVAGKORBÓL És Láttam akkor minden láthatót valótlan fákat surranó vizeknél ajkam ívén a zsongás áthatolt és hűs volt mint a hajnali hideg szél Alert lázas voltam épen s bágyatag két napja már hogy nálam volt a herceg s nem jön. Kapuim nyitva állanak s hiába dísülenek a döbbent termek Cipellőm cseng a, láncos felvonóhíd ódon vasán s hiába kémlelem a csillagok fátyolos lobogóit Ha nem jön ő Bátyám te légy velem mert már hajamban hervadnak a rózsák sí a vízre száll az örökkévalóság. - KŐKORSZAK Játszott, futott és mindent megcsodált. Útközben cseresznyét evett s virággal tűzdelte meg bromszínű var kocsiát. Kéklő szalaggal s nyíló jáaminággal aludt el este hószín vánkosan alig pihegve, csaknem mozdulatlan, mint kölyökpárduc játszi harc után. Most szíve fölött hullámzik a paplan. Balták, nyilak és szélesmellű korsók, évezrek óta illetetlen kőből, állnak merengőn álma szegletén. Uram egy percre állítsd meg az orsót Most az időtlen malmok köve őröl csillagpor permetet lehelletén. GS1