Sportélet, 1966 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

MÁSODSZOR NYERT BAJNOKSÁGOT A MOSZKVAI TORPEDÓ A Moszkvai Torpedó, a Szovjet­unió 1965. évi labdarúgó bajnokcsa­pata nem ismeretlen Magyarorszá­gon. Az idősebb szurkolók bizonyára emlékeznek rá, hogy nem sokkal a felszabadulás után, 1947-ben meglá­togatott­ bennünket ez a csapat. A Vasassal játszott nagy mérkőzést és Debrecenben is volt. Aztán sokáig nem hallottunk róla. A Moszkvai Dinamó és a Moszkvai Spartalk hite jutott túl leginkább a Szovjetunió határain, a Moszkvai Torpedó váltakozó szerencsével sze­repelt a bajnokságban. A Moszkvai Torpedó a szovjet főváros autógyárának a csapata. 1936-ban alakult, tehát éppen 30 éves jubileumára készül. Legjobb eredmé­nyeit az elmúlt öt esztendőben érte el. Nagyszerű, időszaka volt ez a ro­konszenves gárdának. Különösen 1960-ban tett ki magjáért, amikor a bajnokság mellé a szovjet kupát is megnyerte. S ahogy az már lenni szokott, a csúcs után völgy követke­zett. 1962-ben nagy megpróbáltatá­sok érték a csapatot: egyszerre hét élvonalbeli játékos távozott el sorai­ból. Ennek ellenér­e a csapat nem­csak hogy bent maradt az I. osztály­ban, hanem olyan erőtartalékokat gyűjtött, amiknek a birtokában a kö­vetkező évben már a 2. helyen kötött ki. És most újra bajnokok a népsze­rű T-betűsök. Mindezek ellenére a szovjet köz­vélemény némileg szerencsésnek vé­li a Torpedó 1965. évi sikerét. Viktor Marenka, a csapat edzője azonban, másképpen, látja.­­• A siker má­r az 1964. évi sze­replés után várható volt — válaszol­ta a feltett kérdésre Marenko —, hi­szen a csapatból akkor öten is beke­rültek a Szovjetunió legjobb 33 já­tékosa közé. Az idén pedig még töb­ben kiérdemlik majd ezt a megtisz­telő rangsorolást. Szerintem azon­ban az a legfontosabb, s úgy érzem, ebben rejlik a Moszkvai Torpedó si­kere, hogy a csapatban a „szólisták” nem idegenkednek az aprómunkától, a többiek pedig kivétel nélkül egyen­lőknek érzik magjukat a legjobbak­kal. KÖVETKEZETESEN, VÉGLETEK NÉLKÜL (Folytatás) hivatkozva — munkaidő-kedvezményt, költségtérítést követelnek maguknak. Aggodalomra persze nincs ok az említett tünetek nem jellemzői, csupán elő-előbukkanó jelenségei sport­mozgalmunknak. De helytelen lenne a tétlen szemlélő­dés így is, hiszen a rendet lazító, a vakvágányra ve­zető nézetek elburjánzása a későbbiekben veszélyeztet­hetné eddigi eredményeinket. Az MTI Gr­szágos Ta­nácsa egyértelműen foglalt állást ebben a kérdésben: a félrenéző vélemények, sanda próbálkozások csalitjából megértő türelemmel, de határozott következetességgel ki­ kell vezetni az oda­tévedt sportolókat. A csali­tát pe­dig ki kell vágni, hogy ne zavarja a tisztánlátást. B­átor véleménymondás és tárgyilagos helyzetelem­zés jellemezte a tanács vitáját az élsportolókkal kapcsolatos kérdésekben is. Az élsportolók, a nemzetközi és nemzetek közötti küzdelmekben hazánk színeit képviselő versenyzők a tömegek sokoldalú meg­becsülését élvezik.. Népszerűségük országra szóló, az ifjú nemzedék előtt példaképként állnak, s az er­kölcsi meg­becsülésen túl bizonyos munkaidő- és anyagi kedvez­ményekben is részesülnek. A közvélemény egyetért az élsportolók jelenlegi társadalmi elismerésével, de a ta­nácskozás asztalán fekevő előterjesztés egyúttal indokol­tan hangsúlyozta a sürgető igényt is: „Szükségesnek látszik, hogy minden élsportoló ren­delkezzék tanult szakmával, hivatással, vagy képesítés­sel. A biztosított munkaidő-kedvezményen túl további igényekkel ne lépjen fel. Legyen kötelessége a termelő, alkotó munkában való aktív részvétel és a legjobb tu­dása sz­erint végzett rendszeres­ szorgalmas munka ... Az élsportoló mindig és mindenütt tartsa be a társa­dalmi együttélés szabályait, az erkölcsi normákat, egyaránt magánéletében és sporttevékenységében.” Világosan kitűnik az előterjesztés idézett szakaszá­ból, hogy a sport a legjobbak, legtehetségesebbek szá­mára sem jelenthet megélhetési bázist, nem pótolhatja a termelő munkáit, az iskolái tanulmányokat a szakkép­zettségeit. A testedzés élvonalában eltöltött évek alatt a társadalom átsegíti az élversenyzőt — a nyújtott telje­sítmény arányaihoz igazodva — a fizikai és időbeli túl­terheltség nehézségein, s az így támadó anyagi akadá­lyokon, de emberi-erkölcsi követelményeket is tá­maszt velük szemben.. . ezt elsősorban­­ éppen az él­sportolók érdekében teszi. Persze, a kérdés körül­ tisz­tázni kell még egyet és mást, d­e az erre való készség felső sportvezetésünkénél nem hiányzik. S ahogy pél­dául a dolgozók továbbtanulásával kapcsolatban pornito-B 2

Next