Sportélet, 1966 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
MÁSODSZOR NYERT BAJNOKSÁGOT A MOSZKVAI TORPEDÓ A Moszkvai Torpedó, a Szovjetunió 1965. évi labdarúgó bajnokcsapata nem ismeretlen Magyarországon. Az idősebb szurkolók bizonyára emlékeznek rá, hogy nem sokkal a felszabadulás után, 1947-ben meglátogatott bennünket ez a csapat. A Vasassal játszott nagy mérkőzést és Debrecenben is volt. Aztán sokáig nem hallottunk róla. A Moszkvai Dinamó és a Moszkvai Spartalk hite jutott túl leginkább a Szovjetunió határain, a Moszkvai Torpedó váltakozó szerencsével szerepelt a bajnokságban. A Moszkvai Torpedó a szovjet főváros autógyárának a csapata. 1936-ban alakult, tehát éppen 30 éves jubileumára készül. Legjobb eredményeit az elmúlt öt esztendőben érte el. Nagyszerű, időszaka volt ez a rokonszenves gárdának. Különösen 1960-ban tett ki magjáért, amikor a bajnokság mellé a szovjet kupát is megnyerte. S ahogy az már lenni szokott, a csúcs után völgy következett. 1962-ben nagy megpróbáltatások érték a csapatot: egyszerre hét élvonalbeli játékos távozott el soraiból. Ennek ellenére a csapat nemcsak hogy bent maradt az I. osztályban, hanem olyan erőtartalékokat gyűjtött, amiknek a birtokában a következő évben már a 2. helyen kötött ki. És most újra bajnokok a népszerű T-betűsök. Mindezek ellenére a szovjet közvélemény némileg szerencsésnek véli a Torpedó 1965. évi sikerét. Viktor Marenka, a csapat edzője azonban, másképpen, látja.• A siker már az 1964. évi szereplés után várható volt — válaszolta a feltett kérdésre Marenko —, hiszen a csapatból akkor öten is bekerültek a Szovjetunió legjobb 33 játékosa közé. Az idén pedig még többen kiérdemlik majd ezt a megtisztelő rangsorolást. Szerintem azonban az a legfontosabb, s úgy érzem, ebben rejlik a Moszkvai Torpedó sikere, hogy a csapatban a „szólisták” nem idegenkednek az aprómunkától, a többiek pedig kivétel nélkül egyenlőknek érzik magjukat a legjobbakkal. KÖVETKEZETESEN, VÉGLETEK NÉLKÜL (Folytatás) hivatkozva — munkaidő-kedvezményt, költségtérítést követelnek maguknak. Aggodalomra persze nincs ok az említett tünetek nem jellemzői, csupán elő-előbukkanó jelenségei sportmozgalmunknak. De helytelen lenne a tétlen szemlélődés így is, hiszen a rendet lazító, a vakvágányra vezető nézetek elburjánzása a későbbiekben veszélyeztethetné eddigi eredményeinket. Az MTI Grszágos Tanácsa egyértelműen foglalt állást ebben a kérdésben: a félrenéző vélemények, sanda próbálkozások csalitjából megértő türelemmel, de határozott következetességgel ki kell vezetni az odatévedt sportolókat. A csalitát pedig ki kell vágni, hogy ne zavarja a tisztánlátást. Bátor véleménymondás és tárgyilagos helyzetelemzés jellemezte a tanács vitáját az élsportolókkal kapcsolatos kérdésekben is. Az élsportolók, a nemzetközi és nemzetek közötti küzdelmekben hazánk színeit képviselő versenyzők a tömegek sokoldalú megbecsülését élvezik.. Népszerűségük országra szóló, az ifjú nemzedék előtt példaképként állnak, s az erkölcsi megbecsülésen túl bizonyos munkaidő- és anyagi kedvezményekben is részesülnek. A közvélemény egyetért az élsportolók jelenlegi társadalmi elismerésével, de a tanácskozás asztalán fekevő előterjesztés egyúttal indokoltan hangsúlyozta a sürgető igényt is: „Szükségesnek látszik, hogy minden élsportoló rendelkezzék tanult szakmával, hivatással, vagy képesítéssel. A biztosított munkaidő-kedvezményen túl további igényekkel ne lépjen fel. Legyen kötelessége a termelő, alkotó munkában való aktív részvétel és a legjobb tudása szerint végzett rendszeres szorgalmas munka ... Az élsportoló mindig és mindenütt tartsa be a társadalmi együttélés szabályait, az erkölcsi normákat, egyaránt magánéletében és sporttevékenységében.” Világosan kitűnik az előterjesztés idézett szakaszából, hogy a sport a legjobbak, legtehetségesebbek számára sem jelenthet megélhetési bázist, nem pótolhatja a termelő munkáit, az iskolái tanulmányokat a szakképzettségeit. A testedzés élvonalában eltöltött évek alatt a társadalom átsegíti az élversenyzőt — a nyújtott teljesítmény arányaihoz igazodva — a fizikai és időbeli túlterheltség nehézségein, s az így támadó anyagi akadályokon, de emberi-erkölcsi követelményeket is támaszt velük szemben.. . ezt elsősorban éppen az élsportolók érdekében teszi. Persze, a kérdés körül tisztázni kell még egyet és mást, de az erre való készség felső sportvezetésünkénél nem hiányzik. S ahogy például a dolgozók továbbtanulásával kapcsolatban pornito-B 2