Sportélet, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

A SPORTÉLET DOBOGÓJÁN Szokásunkhoz híven most is hat sportembert állítunk a Sportélet dobogójára. Hat olyan sportembert, akik megítélésünk szerint az el­múlt évben kiváló szereplésükkel és szocialista sportemberhez méltó magatartásukkal tovább öregbítették országunk és sportmozgal­munk jó hírét. Előrebocsátjuk, hogy — miként a korábbi években — most is nehéz dolga volt a szerkesztő bizottságnak, mert nagyon sok jó közül kellett kiválasztani azt a hatot, akit a lap a legjobb­nak tart. Hosszas vita után végül összeállt a kép: kialakult az a rangsor, amellyel mindenki egyetértett. B­a­lc­zó András körül nem volt vita. A titkos szavazás során mindenki az ő nevét írta fel először, első helyen, tehát felesleges kommentálni. Annyit azonban mégis megjegyzünk, hogy Balczó sorrendben megnyert három egyéni világbajnokságával igencsak megpályázhatja a min­den idők legjobb öttusázója címet. Pedig versenytársai szerint még csak most kezd rendkívüli tehetsége igazán kibontakozni, s így minden valószínűség szerint még sok aranyérmet fog a meglevők mellé szerezni. Hesz Mihály második helye sem meglepetés. Ez a szerény, csendes fiatalember Tokió óta (ott az 1000 m-es kajak-versenyben ezüstérmes volt) sokat fejlődött: 1906-ban 10 000 m-en világbajnok lett, ősszel pedig Mexico Cityben 1000 m-en is maga mögött hagyta a teljes világbajnoki mezőnyt. Tóth Géza súlyemelő világbajnokságára senki sem számított. A rokonszenves szombathelyi testnevelő tanár azonban élete legjobb formájában súlycsoportjának legnagyobb nemzetközi tekintélyeit biztosan uta­sította maga mögé, világcsúcsbeállítással állt fel a győzelmi emel­vény legmagasabb fokára. Varjú Vilmos az egyetlen versenyzőnk volt, aki a Népstadionban kitűnően meg­rendezett Európa-bajnokságon aranyérmet nyert. Sokat nyomott a latba az is, hogy ez a kedves, rokonszenves óriás­bébi az európai csúcslistán is listavezető. Farkas János lett a gólkirály, ezért kapott helyet ebben az előkelő társaságban. Vele különösen sokat foglalkozott a bizottság, mert úgy látszott, hogy Albert Flórián kiszorítja. A vitát végül az döntötte el, hogy Farkas Jancsi szinte számolatlanul rúgta a gólokat a válogatott mérkőzéseken is. Gulyás István a teniszvilág legnagyobb meglepetését okozta 1966-ban. A 35 éves, rendkívül szorgalmas és fegyelmezett sportembertől már csak lefelé tendáló eredményeket vártak az elmúlt évben, ő pedig a párizsi és a hamburgi döntőbejutással az európai ranglistán a 2., a világrang­listán pedig a 10. helyet vívta ki magának. A teniszsportban ez rendkívül magas kvalifikálás, csak világklasszisok tudják elérni. És folytathatnánk a sort tovább, hiszen a magyar sport 1966-ban is hírnevéhez méltóan szerepelt. Gondoljunk csak az öttusa csa­patra, a sorrendben másodszor bajnokságot nyert Vasas együt­tesére; Veres Győzőre, aki a világcsúcsot alaposan megjavítva lett ezüstérmes a VB-n; a világbajnokságot nyert kardcsapatra; Tóth Gyulára, ózdi maratoni futónkra, aki az EB-n és a japán Fukuoká­­ban is bebizonyította kivételes klasszisát; és Túróczy Jutkára, aki az utrechti EB-n a magyarok közül egyedül volt képes világ­­színvonalon versenyezni. A tavalyi dobogót összehasonlítva az ideivel, feltűnő különbsége­ket találunk. Kiderül például, hogy egyedül Balczó András tudta megvédeni „bajnokságát”, a többi öt hely gazdát cserélt. Tavaly Kontsek Jolán személyében a női nem is képviseltette magát, az idén azonban többen is (Nagy Zsuzsa, Munkácsy Antónia, Túróczy Judit, Nemesháziné, Rothermel Anna) csak megközelítették, de el nem érték a mércét. Kívánjuk, hogy 1967-ben, majd méginkább 1968-ban még nagyobb legyen a választék, még nehezebben lehessen a listát összeállítani. Sikerekben gazdag, boldog új évet kíván mindenkinek a Szerkesztőbizottság TARTALOM KÉRI JÁNOS: A kongresszus szellemében.........................................­­ PETERDI PÁL: Beszéljünk Ban­diról .................................................. 2 A. G.: Jégkorong-iskola és né­hány tanulság ................................ 4 4:2 a kupákban ................................ 7 ÉNEKES ÁRPÁD: Biztató jelek a magyar ökölvívásban ............. 8 TAKÁCS—ENDRESZ: Knock out a doppingnak ................................ 10 KELLERMAYER SÁNDOR: Bu­karest Kupa — 1966 12 Az NDK jégcsillaga ....................... 14 ZSOLT RÓBERT: A gólkirály 15 BORBÉLY PÁL: Az NB I/B fé­nyesen kiállta a próbát............. 18 Az atlétizmus ereje és szépsége 20 Tudományos ízelítő ....................... 22 Élsport és kibernetika....................... 24 BÁNHIDI TIBOR: Nagyberki számvetés ......................................... 26 Nem felejtünk, 66................................ 27 Olvasóink oldala ................................ 32 A Magyar Testnevelési és Sportszövetség folyóirata. Megjelenik havonta. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Pető Béla. Szerkesztőség: Budapest, XII., Alkotás u. 44. Telefon: 150-036. Kiadja: az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, Budapest, VI., Révay u. 16. Telefon: 116-660. Kiadásért felel: Tóth László igazgató. Egyes szám ára: 4 Ft. Előfizetési ára egész évre 44 Ft. Félévre 22 Ft. Terjeszti a Magyar Posta. Egyéni csekkszámlaszám: 61 251, közületi csekkszámlaszám: 61 066. Külföldön ter­jesztik a Kultúra Könyv és Hírlap Kül­kereskedelmi Vállalat, Budapest, I., Fő u. 32. és a Kultúra külföldi képviseletei. — Index: 25 752. 66.1965 Egyetemi Nyomda mélynyomása. Budapest

Next