Sportélet, 1968 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
utolsó „törvényes” életre-halálra szóló párbajról. És készülőben van az olasz, a német, az orosz vívás története, a magyar vívás hőskora, a kezdet és az akadémiák kora. Jelenleg egy különös vívókarrier foglalkoztatja: nagy- és kisbudafalvi Báthony-Bethlen Vermes hajós ,,tudor”-ról készít portrét. E zengzetes nevű férfiú, a múlt század második felében sokat szereplő vívómester, 35 cím, 16 bajnoki serleg, 250 érem, 140 koszorú, 20 oklevél diadalmas tulajdonosának vallotta magát és családját Budafalvi Péter őséig vezette vissza, aki IV. László király viadora, „pugil”-ja volt. KÉRDEZZ-FELELEK! Kiemeli az egyik iratköteget: — Kérdezz, felelek! A játék divatos, belemegyek: — Ki volt az első magyar női tőrvívóbajnok? — Tary Gizella. 1909-ben, Pozsonyban, az első magyar női vívóversenyen első lett, aztán abbahagyta ezt a sportot. 1924-ben váratlanul jelentkezett a párizsi olimpiára. Nagy nehezen hozzájárultak: a szükséges költségeket „kalapban” gyűjtötték össze lelkes sportbarátoktól. Az olimpián hatodik lett. Egyébként — írtam már róla. Itt van! — és már szedi is elő. — Ki volt az a külföldi vívómester, akit nem akart indítani a zsűri a millenniumi versenyen, mert bal kézzel vívott? Nem is néz a „puskába”, kapásból felel — Lucien Merignac. Párizsból jött. Hoszas vita után végül is elindulhatott a tőrversenyen, és abban fölényesen első lett. Merignacról Jules Michaux-ra terelődik a szó. Michaux a milleniumi versenyen, a mesterek kard- és tőrversenyében aranyérmet nyert. Nevével találkozunk a szovjet vívósport történetében is, mert a szovjet vívás egyik útbaindítója volt. Abbahagyjuk, későre jár. Pedig reggelig folytathatnánk. Ahogy utoljára, még egyszer végigpásztázom az anyagot, egyre inkább megerősödik bennem az az érzés, Kieli Kálmán krónikási buzgalmát olyképpen fogjuk fel, ahogy a középkori szerzetesek kódexmásoló tevékenységét a kolostorok scriptuarumaiban: fizetés nélküli jámbor cselekedetnek. Kutatom, hol a hiba? Talán a kezdeményezés, az illetékesekkel — kiadókkal, szerkesztőségekkel — való kapcsolat megteremtésének elhanyagolásában? MIÉRT CSAK A SUBLÓTBAN? Nem titok, nem szeret „nyüzsögni”, ahhoz túl szerény ember, inkább azt mondhatnánk: szemérmes. És adakozó. Alig van olyan hét, hogy ne fordulnának hozzá egyegy adatért, egy-egy csattanós vívóanekdotáért. Jut is, marad is , gondolja, és marad a háttérben, egyre beljebb húzódik „sötétkamrájába”. Pedig abból az anyagból, amit kiéli hangyaszorgalommal és annyi költséggel, fáradsággal összegyűjtött, a Testnevelési- és Sportmúzeum menően vívódokumentációja messzegazdagodhatnék. önálló írásai — kötegelve, nyomdakész vagy félig feldolgozott állapotban hevernek — nemzetünk igen jelentős, a múltban pedig sorozatosan „világcsúcsokat” tartó vívóeredményeihez mérten elég gyér, jobbára módszertani vívóirodalmát komoly adalékokkal, esetleg átfogó történeti munkával egészíthetnék ki. Ami mindenképpen érdemes, szükséges volna. Búcsúzom, ő pedig gondosan visszarakosgatja az anyagot — a sublótba ... Syposs Zoltán Vívójelenet Domenico Angelo 1763-ban megjelent londoni kiadású könyvéből Dr. Porteleky László az első magyar kardvívóbajnok 1900-ban Tary Gizella az első magyar női tőrverseny győztese (Pozsony 1909) 25