Sportélet, 1971 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

vetkező — tehát esetünkben az 1976- os — olimpiai játékokra is. Így dol­gozik a magyar sportvezetés is. A megelőző olimpiák előkészületeitől eltérően egyrészt hamarabb, másrészt messzebbre tekintően készült el a magyar olimpiai csapat felkészülési terve, az ezt magába foglaló határo­zat. A magyar versenyzők és szakem­berek előtt kettős feladat áll: folya­matos, több évre tervezett munkával biztosítani kell a közvetlen 1972-es sikereket, de ugyanakkor már most le kell rakni az 1976-os felkészülés alapjait. És mindezt úgy, hogy lehető­ség szerint a közbeeső években is biz­tosítsuk a magyar sport tekintélyé­hez méltó eredményeket a nagy vi­lágversenyeken. Elmondhatjuk, hogy ez nem könnyen teljesíthető, nagyon bonyolult feladat. Az a célunk, hogy az 1972-es mün­cheni olimpiára a mexikói olimpiá­hoz hasonló eredményt elérő nagy­tudású csapatot alakítsunk ki. El kell érnünk, hogy a nemzetek nem hiva­talos pontversenyében az élcsoport­ban maradjunk. A magyar csapat Mexikóban, az eddigi legnagyobb látogatottságú olimpián 194 pontot és 32 érmet szer­zett. Ezzel a nemzetek rangsorában pontszám szerint a 4., éremszám sze­rint pedig a 3. helyet vívta ki magá­nak. Az 1972. évi esélyek mérlegelé­sénél feltétlenül tekintetbe kell ven­ni, hogy Japán Mexikóban 191 pon­tot, az NSZK pedig, amely 1972-ben a hazai környezet előnyeit is élvezi majd, Mexikóban 180 pontot szerzett, valamint azt a sajátos magyar ha­gyományt is, hogy Magyarország sok sportágból — Mexikóban például 12- ből — gyűjtötte össze pontjait, ugyanakkor változatlanul nem volt képes arra, hogy a „jól fizető” sport­ágakban sok pontot gyűjtsön, mint például Japán, amelynek tornászai Mexikóban pontszámuk több mint a felét (99-et) tornában szerezték. Ha müncheni céljainkat reálisan akarjuk megítélni, meg kell említe­nünk azt a sajátosan nehéz helyze­tünket is, hogy csak egy-két olyan sportágunk van, ahol megfelelő szín­vonalú „második” versenyzővel is számolhatunk. Kozma István kétsze­res olimpiai bajnokunk tragikus ki­­dőlése például egyelőre pótolhatatlan veszteség a magyar nehézsúlyú bir­kózásban. De hasonló a helyzet — egy-két kivételtől, így az öttusától eltekintve — a többi sportágban is, szemben sok vetélytársunkkal, ahol a legjobbak mögött gyakran két-há­­rom olimpiai klasszis áll készenlét­ben. Olimpiai céljainkat csak úgy tud­juk megvalósítani, ha a magyar sport vezetői — a felkészülési munka le­hető legjobb tervezésén és végrehaj­tásán túlmenően — tekintettel lesz­nek más szempontokra is. Így pél­dául meg kell keresni azokat a sport­ágakat és versenyszámokat, ahol az előző olimpiákhoz viszonyítva újabb pontok szerezhetők, de kutatni kell annak a lehetőségeit is, hol gyengít­hetjük vetélytársaink esélyeit. Erre csak egy példát: A japánok csel­gáncsban várható előretörését úgy el­lensúlyozhatjuk, ha például súlyeme­lésben vagy birkózásban tőlük vi­szünk el pontokat. De Japán pél­dájánál maradva, az is előnyös számunkra, ha a japánok erős sport­ágaiban — például a tornában — más országok „faragják” ellenfeleink pontjait. Ha viszont egyik sem sike­rül, akkor elképzelhető, hogy még a mexikóinál nagyobb pontszámmal sem tudjuk megtartani negyedik he­lyünket. OLIMPIAI FELKÉSZÜLÉSÜNK TERVEZÉSE A felkészülés tervezésében az eddig jól bevált gyakorlatot követjük. Olimpiai határozatunk pontosan megjelölte a követendő utat. 1969-ben az volt az alapvető cél, hogy a következő olimpiáig előreláthatóan megmaradó versenyzőink mellé új, fiatal, 1972-ig beérő versenyzőket kutassunk fel. 1970-ben a müncheni olimpián va­lószínűleg számba jöhető versenyzők­nek kellett tehetségükről, tudásukról számot adni a nagy világversenye­ken (VB, EB), míg 1971 nagy részét az intenzív és nagyterhelésű edzés­munka tölti majd ki. Természetesen az alapvető felada­tok a gyakorlatban nem ilyen egy­szerűen szoríthatók egységes kép­letbe. Elképzelhető, hogy a sportág sajátos jellegének, nemzetközi prog­ramjának, a versenyző korának, fel­­készültségi fokának, stb. figyelembe­vételével eltérések történnek. Ezek az eltérések azonban sohasem önké­nyesek, hanem mindig csak céltuda­tosan tervezve jelentkezhetnek a Bagócs János, a könnyűsúly Európa-bajnoka 3

Next