Sportélet, 1971 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
vetkező — tehát esetünkben az 1976- os — olimpiai játékokra is. Így dolgozik a magyar sportvezetés is. A megelőző olimpiák előkészületeitől eltérően egyrészt hamarabb, másrészt messzebbre tekintően készült el a magyar olimpiai csapat felkészülési terve, az ezt magába foglaló határozat. A magyar versenyzők és szakemberek előtt kettős feladat áll: folyamatos, több évre tervezett munkával biztosítani kell a közvetlen 1972-es sikereket, de ugyanakkor már most le kell rakni az 1976-os felkészülés alapjait. És mindezt úgy, hogy lehetőség szerint a közbeeső években is biztosítsuk a magyar sport tekintélyéhez méltó eredményeket a nagy világversenyeken. Elmondhatjuk, hogy ez nem könnyen teljesíthető, nagyon bonyolult feladat. Az a célunk, hogy az 1972-es müncheni olimpiára a mexikói olimpiához hasonló eredményt elérő nagytudású csapatot alakítsunk ki. El kell érnünk, hogy a nemzetek nem hivatalos pontversenyében az élcsoportban maradjunk. A magyar csapat Mexikóban, az eddigi legnagyobb látogatottságú olimpián 194 pontot és 32 érmet szerzett. Ezzel a nemzetek rangsorában pontszám szerint a 4., éremszám szerint pedig a 3. helyet vívta ki magának. Az 1972. évi esélyek mérlegelésénél feltétlenül tekintetbe kell venni, hogy Japán Mexikóban 191 pontot, az NSZK pedig, amely 1972-ben a hazai környezet előnyeit is élvezi majd, Mexikóban 180 pontot szerzett, valamint azt a sajátos magyar hagyományt is, hogy Magyarország sok sportágból — Mexikóban például 12- ből — gyűjtötte össze pontjait, ugyanakkor változatlanul nem volt képes arra, hogy a „jól fizető” sportágakban sok pontot gyűjtsön, mint például Japán, amelynek tornászai Mexikóban pontszámuk több mint a felét (99-et) tornában szerezték. Ha müncheni céljainkat reálisan akarjuk megítélni, meg kell említenünk azt a sajátosan nehéz helyzetünket is, hogy csak egy-két olyan sportágunk van, ahol megfelelő színvonalú „második” versenyzővel is számolhatunk. Kozma István kétszeres olimpiai bajnokunk tragikus kidőlése például egyelőre pótolhatatlan veszteség a magyar nehézsúlyú birkózásban. De hasonló a helyzet — egy-két kivételtől, így az öttusától eltekintve — a többi sportágban is, szemben sok vetélytársunkkal, ahol a legjobbak mögött gyakran két-három olimpiai klasszis áll készenlétben. Olimpiai céljainkat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha a magyar sport vezetői — a felkészülési munka lehető legjobb tervezésén és végrehajtásán túlmenően — tekintettel lesznek más szempontokra is. Így például meg kell keresni azokat a sportágakat és versenyszámokat, ahol az előző olimpiákhoz viszonyítva újabb pontok szerezhetők, de kutatni kell annak a lehetőségeit is, hol gyengíthetjük vetélytársaink esélyeit. Erre csak egy példát: A japánok cselgáncsban várható előretörését úgy ellensúlyozhatjuk, ha például súlyemelésben vagy birkózásban tőlük viszünk el pontokat. De Japán példájánál maradva, az is előnyös számunkra, ha a japánok erős sportágaiban — például a tornában — más országok „faragják” ellenfeleink pontjait. Ha viszont egyik sem sikerül, akkor elképzelhető, hogy még a mexikóinál nagyobb pontszámmal sem tudjuk megtartani negyedik helyünket. OLIMPIAI FELKÉSZÜLÉSÜNK TERVEZÉSE A felkészülés tervezésében az eddig jól bevált gyakorlatot követjük. Olimpiai határozatunk pontosan megjelölte a követendő utat. 1969-ben az volt az alapvető cél, hogy a következő olimpiáig előreláthatóan megmaradó versenyzőink mellé új, fiatal, 1972-ig beérő versenyzőket kutassunk fel. 1970-ben a müncheni olimpián valószínűleg számba jöhető versenyzőknek kellett tehetségükről, tudásukról számot adni a nagy világversenyeken (VB, EB), míg 1971 nagy részét az intenzív és nagyterhelésű edzésmunka tölti majd ki. Természetesen az alapvető feladatok a gyakorlatban nem ilyen egyszerűen szoríthatók egységes képletbe. Elképzelhető, hogy a sportág sajátos jellegének, nemzetközi programjának, a versenyző korának, felkészültségi fokának, stb. figyelembevételével eltérések történnek. Ezek az eltérések azonban sohasem önkényesek, hanem mindig csak céltudatosan tervezve jelentkezhetnek a Bagócs János, a könnyűsúly Európa-bajnoka 3