Sportélet, 1972 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
A SPORTÉLET DOBOGÓJÁN Szerencsére az 1971-es esztendő is nehéz feladat elé állított bennünket, amikor azt kellett eldönteni, hogy ki legyen az a három sportoló, aki jelképesen a Sportélet dobogójára kerül. A Sportéletben immár nyolcadik éve köszöntjük a dobogóra állított legjobbakon keresztül a magyar sportolók összességét. Azokat, akik az idén az olimpiára készülnek és azokat is, akik milliószámra valamilyen formában sportot űznek, edzik testüket. Mert minél szélesebb alapokra támaszkodik tömegsportunk, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy a legjobbak még nagyobb számban kitűnjenek és minél többen sportolnak, annál jobb egész társadalmunk közérzete, annál kiegyensúlyozottabb és egészségesebb az élete. Most pedig bemutatjuk a Sportélet dobogójára állított három nagyszerű sportolónkat, bár úgy gondoljuk, hogy ez majdnem felesleges, hiszen annyira ismeri őket az egész ország sportszerető közönsége. WICHMANN TAMÁS ILLOVSZKY RUDOLF Az 1971. évi belgrádi kajakkenu világbajnokságon két arany- és egy ezüstérmet nyert. Most, amikor annyi féltő aggódással tekintünk a müncheni olimpia felé, kertelés nélkül megmondjuk, hogy kajak-kenu versenyzőinktől a mexikóihoz hasonló szereplést várunk. Ez pedig rendkívül magas mérce. Wichmann Tamásnak is komoly szerepet kell vállalnia abban, hogy reményeink beteljesüljenek. Ehhez minden adottsága megvan, s ami a leglényegesebb, tehetsége mellett a szorgalom és a vasakarat sem hiányzik belőle. Megbízható, nagyszerű versenyző, aki mint ember is rendkívül rokonszenves. Ünnepelni most nincs időnk, de reméljük, hogy az olimpia után bőven kijut majd az ünneplésből Wichmann Tamásnak is. Mert nagyon bízunk Wichmann Tamásban és kajak-kenu sportunk többi kitűnőségében. GYARMATI ANDREA Még nincs 18 éves és már harmadszor szerepel a Sportélet dobogóján. Hogy a magyar úszósportnak olyan jó híre van szerte a világon, azt elsősorban Gyarmati Andreának köszönhetjük. Hiszen ha csak az 1971. évi világranglistát nézzük, megállapíthatjuk, hogy Gyarmati Andrea áll a világranglista élén a 100 m-es pillangóban és a 100 m-es hátúszásban. Ezenkívül három egyéni és két váltószámban ott találjuk a nevét a világ 15 legjobb úszója között. Ha ehhez hozzászámítjuk még, hogy 1971-ben 4 Európa-csúcs és 2 Európa-csúcsbeállítás is fűződik a nevéhez, nem beszélve 13 új magyar csúcsáról, akkor egy pillanatig sem csodálkozunk azon, hogy Gyarmati Andrea ismét a Sportélet dobogójára került, s róla is elmondhatjuk, hogy nemcsak mint sportoló, hanem mint ember is méltó példaképe a fiataloknak s rá az idősebbek is a megbecsülés és szeretet őszinte emberi érzéseivel tekintenek. Előfordult már - ha nem is túl gyakran -, hogy a Sportélet dobogójára nemcsak aktív versenyzők kerültek, hanem olyan edzők is, akiknek sokszor legalább annyi részük van egy-egy nagy eredmény elérésében, mint a tanítványoknak. Az 1971-es év egyik legnagyobb sportcsodája a magyar válogatott labdarúgócsapat szereplése volt. Rövid fél év alatt szinte reménytelen helyzetből kellett válogatottunknak felemelkednie. És hogy ez sikerült, abban oroszlánrésze volt Illovszky Rudolfnak, a válogatott csapat edzőjének és szakvezetőjének. Nemcsak fizikailag és taktikailag készítette fel nagyszerűen a válogatott csapat tagjait, hanem visszaadta önbizalmukat, önbecsülésüket. Elsősorban az ő nagyon következetes, nagyon átgondolt munkájának köszönhető, hogy válogatottunk 1972-ben felemelt fővel, bátran, nyugodt önbizalommal léphet pályára.