Sportélet, 1974 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
FÉLIDŐBEN Rohan az idő, ismét elmúlt egy év, már 1974-et írunk. Fontos év ez a sportéletben, az újabb olimpiai ciklus közepe. Az olimpizmus rohamosan fejlődő népszerűsége irányítja rá a figyelmet. Elmúltak már azok az idők, amikor alig 8—10 országban tartották szívügynek, hogy a sportoló ifjúság színe-java jól felkészülve, tudása legjavát nyújtsa az olimpián. Ma világméretűvé vált ez az igyekezet. Állami és társadalmi támogatással, a tudomány segítségét messzemenően igénybe véve, tervszerű felkészülés folyik valamennyi földrész szinte valamennyi országában, hogy a világ sportoló ifjúságának e sajátosan szép, a népek egymásratalálását elősegítő seregszemléjén minél jobban helytálljon. Bennünket is ilyen célok vezetnek. Nem beszélve a hagyományokról, amelyek szinte kötelezően írják elő számunkra, hogy a legjobbak között, legyen a helyünk. Legutóbb, a müncheni olimpián is — bár a versengés minden korábbinál nagyobb volt — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, az NDK és az NSZK mögött 6 arany-, 13 ezüst- és 16 bronzéremmel, 226 ponttal, az ötödik helyen végeztünk. Természetesen Montrealban is szeretnénk ezen a színvonalon maradni. Hogy ezt elérhessük, az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell fordítanunk a tervszerű, a tudományosan megalapozott felkészülésre. A munka már folyik. A sportvezetés a Magyar Olimpiai Bizottsággal karöltve korábban kiadott felkészülési irányelvei frányinnem, múlják ei mit és hogyan csináljunk. Köztudott, hogy nálunk az olimpiát követő páratlan évben, ami az ókori olimpiai naptár szerint az olimpiász első évének felel meg, döntő mértékben a sportegyesületekben folyik a felkészülés. Ám akkor is érvényesülhetnek azok az előírások, amelyek a felkészülés megkívánt színvonalát biztosítják. Az arány azonban ebben az évben megváltozik, az olimpiai felkészülés súlypontja fokozatosan áttevődik a válogatott keretekbe, az olimpiász harmadik és negyedik évében pedig már egyértelműen a központi felkészülés a döntő. Tapasztalatok mutatják, hogy az olimpiai csapat kialakításánál a válogatás elve, módszere és gyakorlata mennyire fontos. Aki túl korán tudja meg, hogy a kiküldetése biztos, annál fennáll a veszély, a felkészülésébe már nem ad bele annyit, amennyit kellene. A hosszú ideig bizonytalanságban tartott sportoló pedig éppen akkorra fárad el elsősorban idegileg, amikor minden tekintetben a legkiegyensúlyozottabbnak kellene lennie. Ebben a kérdésben a folyamatos munkát ajánlja a MOB. Az irányvonal az, hogy a montreali csapatba csak azok a versenyzők, egységek, csapatok válogathatók, akik, illetve amelyek az 1974. és 1975. év nagy világversenyein vagy a korábbi olimpiákon kimagasló eredményeket értek el s a szakszövetségek és a sportvezetők bizalmát élvezik. A mérhető sportágakban azok is bekerülhetnek a csapatba, akik az említett évek világversenyein ugyan nem értek el helyezést, de az 1975-ös vagy 1976-os esztendő világranglistáján olyan eredménnyel szerepelnek, hogy az olimpián pontszerzésre lehet esélyük. A csapatjátékokban is az ebben az évben és a következőben rendezett VB-ken, EB-ken és olimpiai selejtezőkön elért eredmények a mértékadók. A legfontosabb azonban az, hogy a montreali küldöttségbe hazájukat szerető, magas erkölcsi értékekkel rendelkező sportolók kerüljenek, akik a nemzeti színek sikeréért nemcsak az olimpián, hanem felkészülés közben is minden tőlük telhetőt megtesznek. A munka még az alapozásnál tart, az alap azonban már a felszín felett van s az épület körvonalai is kezdenek kirajzolódni. Az ez év folyamán sorra kerülő világversenyek, nagy nemzetközi vetélkedők után pedig még többet fogunk látni belőle. A zálogát a montreali sikereknek. PB SPORTÉLET 1974. január X. évfolyam 1. szám TARTALOM P. B.: Félidőben ........................... 1 ÉNEKES ÁRPÁD: Juhász László vezeti az ökölvívó-ranglistát ... 2 ZSOLT RÓBERT: Félévi bizonyítvány .................................... 5 DR. ARDAI ALADÁR: A Vasaslányok kiemelkedtek a mezőnyből .................................................... 10 GYÁRFÁS TAMÁS: Három - kettő — egy ............................................ 14 HARASZTHY ELEMÉR: A bolgár csoda ............................................ 18 RÓZSA ANDRÁS: Serdülőkor ... 20 A Sportélet könyvespolca ........... 23 ERDŐS JENŐ: Régi sorok az afgán labdarúgásról ................... 24 A labdarúgás varázsa............. 24 SYPOSS ZOLTÁN: „Gyorsaság, lendület, lövőkészség" ............ 26 A gyengébb nem kihívása ... 29 Tudományos ízelítő ................... 30 Sport és bélyeg ........................... 32 E HAVI MELLÉKLETÜNK ismerteti a Sportélet 1973. évi IX. évfolyamában megjelent cikkek tartalomjegyzékét, továbbá közöl néhány írást a sporttudomány köréből. (A mellékletet csak lapunk előfizetői kapják.) CÍMKÉPÜNK Az őszi idény utolsó fordulójának legnagyobb meglepetését az MTK—Bp. Honvéd mérkőzés hozta. Képünkön Gőgös, az MTK kapusa ment Pusztai elől. A háttérben Kocsis (MTK,Bp. Honvéd 2:0) A hátlapon: Jelenet az V. Dózsa— FTC bajnoki jégkorong-rangadóról Farkas József felvételei Az Országos Testnevelési és Sporthivatal lapja. Megjelenik havonta. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Pető Béla. Szerkesztőség: 1525 Budapest 114, Pf. 62., XII., Alkotás u. 44. Telefon: 159-036. Kiadja: az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, 1374 Budapest, Révay u. 16. Telefon: 116-660. Kiadásért felel: Dr. Petrus György Igazgató. Egyes szám ára: 4 Ft. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta Hírlap üzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, 1900 Budapest, József nádor tér 1. sz.) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: egy évre 48 Ft, félévre 24 Ft. INDEX: 25 752 73.1357 Egyetemi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Janka Gyula Igazgató 1