Sporthirlap, 1913. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-19 / 20. szám
2°. sxSf*. Budapest, 1913. május 19. *«*»!*«■. ■■■ riMfiiinwnnginwtiiiiittTM"**"*—"i* ..iifi,aMm!11111^^ o ^ 1 I 1 /Ite^tedzej ipiodop ágával és a lósporttal | I * foglalljoz.6 újság . Szerkesztőség: Budapest, IV., Sarkantyus-u 3. Telefon: 75—25. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 908. ELŐFIZETÉSI ÁR: ÁRA 10 FILLÉR, Hirdetések felvételnek a kiadóhivatalban, IV., Sár__ ,__ _ , _ rkantyus-u. 1k, valamint a hirdetőirodákban, Ausztria Egon ......................................................... kor. VIDÉKEN 12 FILLÉR, részére: Mossa Rudolfnál, Wien, L. Seilerstfitte 2. *** evr® •••••••••••»• «• ... .. T . . „ ... Németország részére: August Scherbal, Berlin, MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN KORAn REGGEL. Kapható minden dohánytőzsdében. Zimmerstrasse 37—4L A MOTESz bomlása. A BBTE a MASz-ban. Két esztendő óta tart már a fegyverszünet a MASz és a MOTESz között. De csak a sportpolitikában. Az atlétikai szövetség teljes fegyverzettel küzdött tovább és híven megőrizte azt a vezető pozíciót, ahová céljainak nemes volta, akcióinak színtisztasága, munkásságának értékessége emelte. A tornászszövetség már másként értelmezte a fegyverszünetet Sorvasztó tétlenségbe sülyedt és egész munkássága időnként megjelenő hangzatos közleményekben merült ki. Ennek ellenére is sokáig megtudta őrizni a külszínt, a komolyság zománcát a tornászszövetség. Kívülről márványt mutatott, de belül megindult a korhadás processzusa, amit ijesztően siettetett az akcióképesség teljes hiánya. Érezték és tudták ezt a MOTESz egyesületei is, de egyelőre beérték azokkal a szépségtapaszokkal, amelyekkel sohasem takarékoskodott a MOTESz. A jeles tornászszövetség mindig tartott a raktáron néhány önérzetes nyilatkozatot vagy puffogó frázist, amiket gyorsan elsütött , ha sportot vagy legalább valamelyes életjelet kértek tőle. Most végre megtörtént az első repedés. Tudvalevő dolog, hogy a MOTESznek a Budapesti (Budai) Torna Egyesület volt a vezéregyesülete. A kiváló budai egyesület volt a MASz—MOTESz harcban a tornászszövetség zászlóhordozója és annyira exponálta magát érte, hogy a szélsőségektől sem riadt vissza. Már akkor összeomlik a MOTESz, ha a BBTE erős kézzel föl nem emeli, így azonban megtépett szárnyakkal ugyan, de — legalább a külszínre — épen került ki a küzdelemből. S most megtörtént a lehetetlenségnek látszó dolog. A BBTE elfordult a MOTESz-től és a legnagyobb csöndben előkészítette a kilépését. Sok oka volt erre a MOTESz vezéregyesületének. Súlyos méltánytalanság érte Magyarország tornacsapatbajnokságában, elvetették a fölebbezését, elnyomták az érdekeit, ellenben — vigasztalásul — elárasztották nyyatkozatokkal, magyarázatokkal, kenetteljes reflexiókkal — szóval szépségflastromokkal. A BBTE csodálatosan, nem érte be velük. Két esztendeig hunytak szemet a MOTESz lázas tevékenysége előtt és nyugodtak bele a rájuk kényszerített tétlenségbe, míg végre elérkezettnek látták a pillanatot, amely után már vétek a tűrés és bűn a tornászszövetség működéséhez való alkalmazkodás. Mert a szakadás előtt volt joga büszkélkedni a BBTE-nek az atlétikájával, szép és tetszetős sportélettől volt mozgalmas a Széna-téri pálya de minden elsorvadt, kihalt azóta A MOTESz-szellem előbb ránehezedett, majd megölte a BBTE sportját. Csak a vívósportja lendült föl , mert teljes lélekkel csatlakozott a MASz-hoz. Szinte kapóra jött tehát a sportjáért aggódó BBTE-nek, a tornászbajnokságban elszenvedett sérelme, mert konkrét ürügynek használhatta föl, sportéletének újra való kiépítésére, amelynek alapköve egyedül a MOTESz-ből történő kilépés lehetett. A kilépés kimondását céltudatosan készítették elő. Először a BBTE elnöksége tartott bizalmas értekezletet, amit azonnal követett a teljes vezérkar gyűlése. Megjelent rajta: Kollár Lajos, Demény Károly, Holfeld Henrik, Wettstein Gyula, Wein Dezső, Schubert József, az elnökségből, Petracsek Károly a vívók, Stoldován István és Gilibert Győző az atléták és Erdődy Imre a tornászok részéről. Az értekezlet egyhangúlag elhatározta, hogy a BBTE kilép a MOTESz kötelékéből és belép a MASz-ba. Kimondták azt is, hogy a határozatot az őszi szezon megkezdése előtt fogják megvalósítani s csak az utolsó pillanatban viszik a választmány elé, mint befejezett tényt. Mindez a legnagyobb csöndben történt, mert a BBTE vezetősége elejét akarta venni a puhítási kísérleteknek — meg a szépségflastromnak. Leesik tehát a MOTESz koronája. Mert az volt a BBTE, azzá tette hatalmas anyagi és erkölcsi ereje, társadalmi súlya, vezető embereinek előkelő pozíciója. Ugyan kire és mire fog ezentúl hivatkozni a MOTESz? Mivel takarja majd el a MOTESz a belső komiadást, amikor kívülről sincsen már védelme? Előbb-utóbb csak be kell vallani a csődöt, amelyet olyan bámulatos sikerrel tudtak idáig elpalástolni az avatatlanok előtt. A BBTE elfordulását mégis csak lehetetlen agyonhallgatni. Olyan „mementó1” ez, amely hangosan hirdeti az ijesztő összeomlást, így látjuk ezt mi és velünk mindenki, aki elfogulatlanul ítéli meg a magyar sport dolgait, fejlődésének akadályait és a boldogulás útját. Lesújtó tehát, hogy alapos okunk van félni attól, hogy a testnevelési tanácsban a roskatag tornászszövetség kaparintja magához a domináló szerepet. A tornászszellem lesz tehát az úr ott, ahol Magyarország testi kultúráját igazgatják. Tartunk tőle, hogy a BBTE későn mutatott rá kilépésével a MOTESz tehetetlenségére. Bizony, méltán félünk, hogy megkésett a kilépésével. FOOTBALL Kommentár. („Exhibition.") Felejthetetlen másfél órát szerzett a Sunderland és a Blackburn Rovers azoknak, akik a szerdai exhibition mérkőzést végignézték. A mi szépség, elegancia, finom technika, trück és szemet gyönyörködtető kombináció csak lehet a footballban, mind élvezhettük a football művészeinek a játékában. Ami itt-ott felcsillan a magyar csapatok, játékában és aminek kedvéért vasárnapról-vasárnapra a nézők tízezrei keresik fel a footballpályákat, abban most másfél órán át gyönyörködhetett a közönség és tanulhatták meg játékosaink, hogy milyen az ideális játék, amire végeredményben kirekedniök kell