Sporthirlap, 1913. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-20 / 3. szám

8. oldal. Egy rudlt-rekord története. Az őszi meg a tavaszi szezon mozgalmas sport­életéhez képest meglehetősen csöndes és esemény­telen a világ. M­re az ember nagy nehezen felkel, már odakint a különböző jegeken vígan korcso­lyáznak a szorgalmas emberek. Őszintén szólva nem szeretem ezeket a strébereket, a­kik össze­vissza karcolják az ember előtt a jeget. Még job­ban bosszantanak a dühös ródlizók, a­kik olyan korán reggel kelnek, a­mikor más békés polgár lefeküdni készül és mire az ember kiér a Sváb­hegyre, a büfében felfalnak előle mindent Az élet emez apró tűszulásait azonban megadással tűrtem s nem lettem hűtlenné a téli sportokhoz: minden­nap elolvastam a Sport in Bildet és pontosan tudtam a ski­kjering eredményeket, nemkülönben tüzetesen tájékozódtam a legújabb skeleton-tipusok előnyei felől. Képzelhetik, hogy ezek után nem sokat találtam a magyar lapokban. Mit nem so­kat? Semmit! Sehol egy kimagasló, feljegyzésre érdemes eredmény, sehol egy szakszerűen rende­zett, nagyszabású verseny... De mégis! A múlt héten beütött a szenzáció. A reggeli utáni cigarettám mellett böngésztem a lapok sport­rovatát s az egyik oldalon nagy alcimes riportot pillantok meg: Szenzációs ródli- rekord! Pehely Tóbiás győzelme. Az osztrák versenyzők kudarca. Nem akartam hinni a szemeimnek. Pehely Tóbiás és ródli? Pehely Tóbiás és versenyzés? Tóbiás és sport? Tóbi és mozgás? Csupa ellen­tétes fogalmak. Itt valami tévedés történt. Vagy még egy Pehely Tóbiás van a világon ? Tudtam, hogy a szomszéd kávéházba jár, át­néztem hozzá. A­míg átérek a szomszédba, zárjel között el kellene mondanom, hogy az én Tóbiás barátom pont száztizenhat kiló, ebből hatvan kiló tiszta hal, továbbá rettenetesen irtózik minden gyorsabb helyváltoztatástól s a sört is azért issza korsóból, hogy kevesebbszer legyen kénytelen a szájához emelni a poharat. Életében a légynek sem vétett soha, leszámitva, hogy a háziasszony macskáját agyonnyomta. Pehely Tóbiás szelíden gömbölyödő termetét nehéz volt elképzelnem a sebesen száguldó ródlin, érthető kíváncsisággal léptem tehát be a kávéházba. Tóbit éppen reggeli­nél találtam. Csécsi szalonnát evett tojással. Hattal. Szélesen mosolygó arcán meg sem látszott, hogy három nappal ezelőtt hatvan kilométeres sebesség­gel rohant le a veszedelmesen kanyargó pályán, megnyervén a nagy serleget a bajnoki diszérem­­mel együtt. Megrohantam: — Hát veled mi történt, Tóbi? Rédli-rekordot csináltál ? Tóbiás felhör­entet egy csésze teát, bekapott egy keménytoja­:­­­l­­nentegetődzve mondta: — Bocsáss meg, hadd nyeljem le, a­mi előttem van, azután rendelkezésedre állok . .. Az étrendet nem részletezem. Mindenesetre szép volt Tóbiástól, hogy tíz perc alatt végzett mindennel . Most persze azt akarod tudni, hogy nyer­hettem én meg a ti­ra-csülöki nagy ródli-versenyt, sőt hogy állíthattam rekordot Hagyjuk öregem. Nem szívesen beszélek róla, mondhatom életem legrettentőbb perceit töltöttem azon a bitang jószá­gon. Neked őszintén elmondok mindent. Hát úgy történt kérlek, hogy én felrándultam a Tátrába. A gyomrommal volt egy kis bajom, nem volt semmi étvágyam — láthatod, most is annyit eszem, mint egy madár — hat kúrát tartottam. Reggel meg­ittam a Hunyadi Jánost, azután neki a hegynek! Gyalázatos út volt, a föld minduntalan kicsúszott a lábam alól, mire felértem a hegyhátra, csurgott rólam a víz. Nagy társaságot találok a hegytetőn. Valóságos fehér pamutgombolyagok sürögtek­­forogtak egy csomó szánkó körül. Egy darabig messzebbről néztem az ügyet, aztán közelebb mentem. Iszonyúan fáradt voltam. Szent Isten, hol lehetne itt leülni. Az egyik kis ródli üresen állott a lejtő csúcsán. Csöndesen lefoglaltam, gon­doltam, majd felkelek, ha jön a gazdája. A­mint üldögélek a ródlin, egy gazfickó a hátam mögé somfordál, valamit kiabál és — zsupsz! elindít a lejtőn, nekilök a mélységnek. Nohát kérlek... Bágyadtan törülgette a homlokát — Borzadok, ha csak rágondolok. A szánkó elkezdett csúszni, szaladni, mindig gyorsabban, gyorsabban, én persze minden erőmet összeszedve kapaszkodtam bele. A szél fütyölt a fülem mellett, nem láttam, nem hallottam semmit, a fejem szé­dült . . . Nem tudtam megállítani. Ilyen rémes pillanatokat senki sem élhetett még át. Csodák­­csodája mégis leértem — élve. Odalent nagy hű­hóval fogadtak, hipp-'app hurrát ordítottak a fü­lembe ... nos, a többit tudod. Világrekord idő alatt megnyertem a serleget, melyért a legkiválóbb osztrák versenyzők pályáztak. Gyönyörű serleg. Odateszem az íróasztalomra, hadd emlékeztessen arra, hogy soha életemben nem ülök többé ródlira! (Ky.) ». .­­ .l...—cs 31 ......... 0 Birkózás és boncolás. A MASz új birkózó szakosztályát múlt pénteki ülésén alakította meg a MASz tanácsa. Dr. Tatits Péter (elnök), Csanádi Mór (előadó), Alt János, Ring Ede, Gerhardt Lajos, Grünhut Fülöp, Hollósy István, Hur­­bán István, Kőhalmy József, Pártos Gyula, Radvány Jenő, Szieberth Imre, Steizel Adolf, Vörös György, Varga Béla. A nemzetközi birkózó szövetség vég­leg k­ialakuló ülését június 8—15-ike között, a stadion megnyitási ünnepségeinek keretében, Berlinben tartandó internacionális birkózó - kongresszus alkalmából tartják. Ugyanakkor nemzetközi birkózó-versenyeket is rendeznek. Pécs város birkózó-ba­joka igát feb­ruár 9-én rendezi a Pécsi Torna-Egylet. A dunántúli birkózók nagyban készülnek a ver­senyre. Birkóznak Szekszárdon. A birkózás vidéki fejlődésének újabb jele az a hír, hogy Nagy­ Ferenc, az ügyes vidéki birkózó­­mester vezetése mellett Szekszárdon rendsze­resen űzik a birkózást Tavaly nem rendeztek súlyemelő bajnokságot A MASz birkózó szakosztá­lyában Csanádi Mór előadó ideiglenes visz­­szavonulásával beállt zavarok egyik súlyos következménye most kerül napvilágra. A tényállás az, hogy tavaly a MASz­ elfelej­tette megrendezni Magyarország 1912. évi súlyemelő bajnokságát. Szó sincs róla a súlyemelés nem az a sportág, a­miért valami túlságosan lelkesed- s nénk, nem is tartozik a legegészségesebb és­­ lecaesthetikusabb versenynemek közzé, de ha SPORT HÍRLAP 3. szám már egyszer felvették a bajnoki versenyszá­mok közé, mindaddig, amíg annak megszün­tetését el nem határozzák, annak kiírását egyszerűen mellőzni nem szabad. Nem is elvi okokból, vagy valamely határozatból kifolyó­lag maradt el, hanem egyszerűen azért, mert a zavarok közepette, az időszaki pangás ide­jén elfelejtették kiírni. Most már esik egy megoldás van: jóvátenni a hibát. Az 1912. évi súlyemelő bajnok­ságot meg kell rendezni 1913. évben, az esztendő legelején. Mert még mindig kisebb hiba az, hogy a tavalyi bajnokságot idén rendezik meg, mint az, hogy Magyarország­ban egy országos bajnokság megrendezése elmaradt a feledékenységből. SQ00SE00HS3013E 03 000EEIE00E13100SEEE0 I TORim I S 0I1 E3 0­00001313000000 S 0 00B00BEES5/­ 000000 A. „33“ PC az I. ker. Fehérsas-téri pol­gári iskola tantermét kapta meg a várostól hetenként két estére. A klub tagjai Lindner Imre vezetésével szorgalmasan dolgoznak kedden és pénteken este 7—9 óráig. Különö­sen a footballisták látogatják szorgalmasan a tornatermet, a­hol ugrógyakorlatokkal és futással szereznek előtréninget a szezonra. Az­­Erzsébetfalvi TC is felvette prog­­rammjába a tornázást. Az erzsébetfalvi polgári iskola tornatermében dolgoznak a­­klub tagjai. Az MTK február 23-án tartandó jubiláris disztornájára már serényen folynak az előkészü­letek. A tornaszakosztály vezetősége a napokban lelkes hangú körlevelet intézett a MTK tornászai­hoz, a­melyben a jublláris disztornán való töme­ges részvételre hívja fel őket A felhívásnak bizo­nyára meg lesz a kellő eredménye és így a disz­­torna előre láthatólag a tornaidény egyik legna­gyobb eseménye lesz. A jubiláris disztorna kere­tében bonyolítják le — miként már megírtuk — „Budapest székesfőváros" bajnokságát is. Magánalkalmazottak Sport Egyesülete ezúton közli tagjaival, hogy a tornaórákat ezentúl kedden, csütörtökön és szombaton este tartják. A tornahelyiség továbbra is a nyár­ utcai elemi iskola tornaterme marad. A Kereskedelmi alkalmazottak Országos Egyesülete sportcsoportja január 16-án mű­­vészhangversenynyel egybekötött bált rendez. A rendezőség elsőrangú közreműködőkről gondosko­dott, hogy a bál sikerét ezzel is biztosítsa. Jegyek a KAOE helyiségében (VL, Andrássy­ út 67.) és a rendezőség tagjainál kaphatók. A BTC disztornája február 1-én, szombaton este lesz a Markó­ utcai tornacsarnokban. A tornász­világ egyik legkedveltebb estélyének főeseménye a BTC hölgycsapatának a bemutatkozása lesz. A dísztorna programmját most állítják össze s a meghívókat rövidesen szétküldik. ac=ae===ic=> a c=uc=jöc=ja S VÍVÁS. s Egy különös vándordíj feltételei. Már régebben hírt adtunk arról, hogy dr. Herschmann Ottó, az osztrák olympiai bi­zottság elnöke, enyhén szólva »különös« vándordíjat alapított. Ezért a vándordíjért tartandó kihívási kardvívó versenynek (Her­­ausforderungspreis-nak) propozícióját az »Akademie der Fechtkunst“ most megküldte a MASz vívószakosztályának. A feltételek ezek: Minden önálló nemzet résztvehet négy vívóból álló csapattal (2 tartalékkal). A kihí­vott csapat köteles jelen feltételek közzété­tele után 6 hónapon belül (később a csapat által kivívott győzelem után 6 hónapon belül) hazája fővárosában, vagy egyesülete székhe­lyén elfogadni a kihívást. Mindenki minden­kivel viv s a 16 pod­ alatt csak a teljes harc­képtelenség esetén lehet a tartalékot beállí­tani. Olasz vivómód és kardok, 3 tussra menő küzdelmek. Győztes az a csapat, a­mely az összes mérkőzésekben a legkevesebb tusst kapta. Ha több nemzet jelentkezik, mind­ ■ cz éra a cacraca.

Next