Sporthirlap, 1913. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-21 / 29. szám

». uáin­ Mikor elolvasta, legnagyobb meglepetésemre kereken kijelentette, hogy az egylet kulturális célját nem igazolja, még­ppedig azért nem, m­rt privols meggyőződése, hogy a footballjóték nem szokás kulturális céht. S hiábavaló volt minden kérésem, tiltakozá­som, sőt megjegyzésem — a­mellyel oda akar­tam hatni, hogy eljárása hivatalos hatalommal való visszaélés, mert mint a. elöljárónak privát véleményét hivatalosan nem szabad akceptálnia — tántoríthatatlanul megmaradt elhatározása mellett. Tehát még egyszer: a labdarúgás nem szolgál kulturális célt. Ezt mondotta Dévény fő­jegyző úr, helyettes elöljáró, Vll­ik kerületi kiskirály és ezért kellett egy törekvő, de anyagiakkal küzdő, labdarúgással (nem tévesztendő össze a kultu­rális céllal) foglalkozó egyletnek 30 korona he­lyett 54 koronát fizetni. A dolog, a maga tragikomikus voltában is szo­morú. A fővárosban polgárjogot nyert már a lab­darúgás és maga a magisztrátus a fő patrónusa s íme, mégis megtörténhetik, hogy egyik tisztvise­lője ellene szegül az intencióinak. És teszi ezt jó­formán ugyanazon a napon, a­mikor Németország hivatalosan emeli a kulturális intézmények közé a footballt. Majdnem kedvünk volna megkérdezni Dévény urat, a főváros tisztviselőjét, hogy hol járt idáig, melyik­ pusztaságban, Kamerunban vagy Kamcsatkában, hogy olyan távol áll a budapesti néplélektől, hogy a fővárost szolgálva is olyan idegen maradt KERÉKPÁR Virágkorzó. »Hosszú, téli estéken el-eltűnődöm, miképpen lehetne alvó kerékpársportunkba új életet önteni. Gondolataim ilyenkor messze elkalandoznak. De végeredményben mindég csak abban kell meg­állapodnom, hogy nem tudunk addig zöld ágra vergődni, a­míg sporttársaimnak oly sokszor han­goztatott nemtörődömsége meg nem szűnik. Ennek pedig itt volna az ideje,­ így kezdette 6— 8 évvel ezelőtt megjelent cikkét Fodor Ferenc, az MKSz alelnöke. Ő már akkor átlátta — és ki is fejtette, — hogy a kerék­pársport fejlődésének nagy lökést adna, ha a nagy sportegyesületek (MTK, FTC, BTC stb.) kerékpáros alosztályt alakítanának. Tervét az idén megvalósítva láthatta s bizonyára az ő szíve örült a legjobban, amikor az MTK, FTC pálya­versenyének 2—3000 főnyi közönségén végig­tekintett. Ugyancsak abban az időben pendítette meg Fodor a kerékpársport propagálása érdekében a kerékpáros virágkorzó rendezésének eszméjét is, a­mi azonban sajnos csak idea maradt. Ismétlésekbe bocsájtkozni mindenesetre látha, de megbocsátható, ha célt akarunk vele elérni. Sok küzdelem után mégis sikerült az egyesületeket egy táborban látni, mint vállvetve buzgólkodnak, versenyek rendezésével áldozatokat hoznak, hogy a kerékpársport nívóját újból arra a színvonalra emeljék, mint például 8—10 évvel ezelőtt volt, amikor a főváros kizárólagos sportja a kerékpár volt. Azonban az áldozatok, a vállvetett munka csakis lokális értékű, csakis magunk tudjuk, hogy a kerékpársport újból lendületbe jött s a közön­ség, a­mely minden sportnak éltető eleme, nem vesz, mint a­hogy eddig nem is vehetett tudomást új életrekelésünkről. A közönség visszahódítása legyen feladata min­den kerékpározónak, a­mire most nagyon jó al­kalom nyílik augusztus 20-án, amikor a Zsófia Gyermekszanatórium jótékonycélú népünnepsé­get rendez, a­mely programmjába a kerékpárver­senyeket is felvette. E programja keretében célszerű lenne meg­valósítani a kerékpáros virágkorzót. Nagyon is aktuális ennek a kérdésnek a keresztülvitele, mert a közönség figyelmét újra magunkra von­hatnánk. A korzó megrendezése újdonság volna mert 1896 óta nem volt. Meg kell tartani a virág­korzót okvetlenül, mert a tömegsport vonzza a közönséget. Nem számítva ugyan olyan meleg fogadtatásra, mint a legutóbb lezajlott virág­koráén volt, a­hol ember ember hátán, szinte SPORT HÍRLAP 5. oldal embersövényben vonultak fel az Andrássy-uton a szebbnél-szebb feldíszített kerékpárok. Attól a kis áldozattól, a­mibe egy-egy kerékpár feldíszítése kerül, nem szabad visszariadni. Most adjunk kifejezést a buzgalomnak és az összetartás­nak, a­mikor alkalmunk nyílik bemutatkozni a nagyközönség előtt. Nem mint egyleti tagok, vagyis mint egyének, hanem mint a kerékpársport buzgó harcosai dol­gozzunk közös érdéiből. A közös érdek előtt omol­jon le minden válaszfal. Valóban érthetetlen, hogy mégis van köztünk olyan, a­ki nem látja be az igyekezet magasztos voltát f elejteni akarja az egész virágkorzó üdvös gondolatát, olyan mondásokkal, hogy nem a régi világ járja nálunk, a közönséget a kerékpár sem érdekli. Ezt azonban ugyanazok mondják, a­kik tavaly még azt han­goztatták, hogy a kerékpársport 2-300 főből álló közönséget sem fog kapni s az idén megérték a 2—3000 főből tevő közönséget. A remény új sugarát látjuk előtűnni. Az egye­sületek eddig egymástól elkülönítve éltek, a kerékpárosok mostoha testvérként viselkedtek... A mostani helyzetben talán átlátják a helyzet tarthatatlan voltát, az a kis torzsalkodás a­mi még van teljesen meg fog szűnni, a virágkorzóra vonatkozóan elfogadják a régi jelszót : közös trövit: Teppert Károly. A Derbyről. Igen nagyszámú és lelkes közönség érdeklő­dése mellett zajlott le múlt vasárnap a Fővárosi Kerékpár-Egylet pálya versenye s annak kereté­ben az 1913. évi kerékpáros derby. A derby 13 évvel ezelőtt történt alapítása óta mindenkor igazi eseménye volt az egyetemes sportnak s e verseny megtekintésére megjelentek olyanok is, a­kik különben semmiféle közösséget nem éreztek a kerék­pársporttal. Az idei versenynap is, az elmúlt Derby napok­­hoz méltó fényes keretben zajlott le. Az 1000 méteres megnyitóversenyben két iz­galmas előfutam után a döntő futamban a roha­mosan fejlődő Tóth Kálmán (Condor) gyarapí­totta idei sorozatos győzelmeinek a számát a megnyitóversenyek terén. Élet-halál harc folyt az 1000 méteres junior­verseny két előfutamában a helyezésért. A döntő­­futamban hat versenyző állott starthoz, a­kiknek élvezetes viadalából a TTC, ifjú erőssége, Dobos Sándor került ki győztesként. Nagy mezőny indult az 1000 méteres kezdő­­versenyben, a­melynek döntőjét öt előfutam előzte meg. A döntőfutamban a célbírónak erős mun­kája akadt, mert a versenyzők erős iramban csaknem egyszerre törtek át a célon. Hauser Ferenc (FTC) lett a verseny győztese. Érthetően nagy volt az izgalom a derby elő­futamainál és döntő­s küzdelménél. Vass Antal, Havas Sándor, Beck Rezső és Resiczár Ferenc kvalifikálták magukat a döntőre. A közönség létekzetét visszafojtva leste a döntő fejleményeit s erővel tört ki az izgalom, a­mikor a fordulóból kiérve, Resiczár a mezőnyből kiugrik és meg­szökik. Az elől haladó Havas észreveszi ugyan Resiczárt, erősebb tempót is kezd, de mint aki nem tartja Resiczárt képesnek arra, hogy a gyil­kos tempót végig tartsa, nem kezd erős sporiba. A második körben úgy látszott Resiczáré lesz a derby, az állóhelyeknél azonban Vass Antal ki­szökik s emberfeletti erővel hajtva a fordulóban behozza Resiczárt. A közönség tomboló lelkesedé­sétől kisérve tíz géphosszal elsőnek éri el a célt. Az FTC—MTK pólómajch, a l legkisebbített pályán 2 : 3 (2 : 1) arányban eldöntetlen maradt, az MTK azonban határozott fölényben volt s tetszetős játéka igen gyakran ragadta tapsra a nézőket. A hatoskcap nem illet bele a meeting miliőjébe, mert a handicapelés igen rossz volt. A győzelem Nagy Károlynak, a Kitartás tagjának jutott. A motorvezetéses verseny (Sun-vándordíj) győztesének Tóth Gyulának, nagyszerű képes­ségéről elég jellemzésképen annyit elmondanunk, hogy olyan ellenfeleket, mint Gröger és Henzsely, csaknem két körrel vert. Pólóbajnokságot rendez a Ferencvárosi Torna Club augusztus 10-én. A győztes csapat minden tagjának bronzplakett és vállszalag, a második csapatnak bronzplakett, a harmadik és negyedik csapatnak nagy ezüstérem fog kijárni. Lemondta a Világosság Kerékpár Kör augusztus 31-re tervezett pályaversenyét. Fodor Ferenc, a berlini világbajnokságra el­kíséri Vass Antalt. Havas Sándor, sprintergárdánk jeles tagja is részt vesz a berlini világbajnokságban. A derby-meeting díjait csütörtökön osztotta ki a Fővárosi KE. Aktuális kérdés. Ma, a­mikor már elintézettnek tekinthető legjobb sprinterünknek, Vass Antal­nak, az MTK részéről való kiküldetése az augusz­tus 24-én Berlinben döntésre kerülő világbaj­nokságra, az MKSz-nek fontos teendője, hogy UCI-vel (nemzetközi szövetség) szemben való kötelezettségének eleget tegyen, annál is inkább, mert ellenkező esetben meghiúsíthatja Vass Antalnak a világbajnokságban való indulását. Nem hinném, hogy az elnökségi tagok közül csak­ egy is akadna, a­ki ne érezné át a helyzet fontosságát, akkor, a­mikor először van szó arról, hogy magyar részről méltón lehetünk képviselve a kerékpár világbajnokságban. Tudom, hogy van a dolognak egy gordiusi csomója s ez az MKSz vagyoni helyzete, a­mire az elnökségi tagok utalni fognak, no de ez a jelen alkalommal nem érv, mert Vass Antal nem tehet arról, hogy az MKSz az UCI követelését még nem tudta kiegyenlíteni. Meg kell ragadni tehát az alkalmat nehogy emiatt dőljön dugába a ki­küldetés s nehogy ennek okozója éppen az a fórum legyen, a­melynek legfőbb célja és hiva­tása a kerékpársport támogatása. Vass Antal kiküldetése nemcsak az MTK, nem­csak az MKSz, hanem az egyetemes magyar kerékpársport érdeke és a dicsősége. (d­r.) A válogatott nyolcas. — Tréning-riport. — A válogatott nyolcas, a­mint tudni mellőz­tetik, összeült. A Pannónia mégis kölcsönadta a négyesét, a nyolcas tehát komplett és már meg is kezdte a tréninget. Természetesen semleges területén, a MAC csónakházában találkoznak és semlegesí­tett evezőkkel, semleges vízben dolgoznak. Ez a tréning egészen új és különös, amint ez kiküldött tudósítónk jelentéséből is kitűnik, Budapest, július hó. (Saját tudósítónktól.) Vízi körökben nagy szenzációt keltett a nyolcas összeállítása. Mint hírlik, eleinte úgy akarták megoldani a kérdést, hogy minden nap más club embere lesz a vezér­evezős, utóbb azonban megállapodtak abban, hogy a Pannonok ülnek elől. Miután azonban a Pannónia-négyes ó-angol ortodox­ stílusban evez, míg a Hungária inkább a neológ­ stílus felé hajlik, a­mi a nyolcas összmunkáját zavarná, a nyolcas tagjait igen célszerű szemvédőkkel látták el, sőt a Pannónia egyenes kívánságára a négyes fölött spanyolfalat állítottak be a csónakba, hogy precíz, sőt klasszikus csukló­munkájuk titkát megőrizhessék. A tréning­­szabályok között igen érdekes pontok szerepel­nek. így: Tilos a nyolcas tagjainak egymással beszél­getésbe bocsátkozni, kivéve a legszüksége­sebb vezényszavakat. A csónakból való kiszállás után a köszönés mellőzendő. Civilben egyáltalán fölösleges az egyes tagok érintkezése. Viszont: Ha a négyes lendületbe jött, a Hungária és a MEC evezőseinek nincs jogukban szán­dékos rákfogással közbeszólni, úgyszintén visszafelé evezni. Szárazon azonban nincs akadálya annak, hogy ellenszenvüknek a társadalmi formák között kifejezést adja­nak . .. Mielőtt a nyolcas elindulna, fürge skiffek kémlelik ki a vizet. Ha tiszta a láthatár, a trénerek kíséretében útnak indul a nyolcas. Már a máso­dik tréningnapon feltűnt a Pannonok tiszta víz­­fogása, mire a Hungária és MEC trénere szintén nekilátott a vízfogás tisztításának. A tisztításhoz — mint tudósítónk bizalmasan értesül — boraxo­t és inAhoil-t használnak. Menetközben a trénerek féltékenyen ügyelnek embereikre s hogy a d­ob­­titkokat megőrizzék, sajátságos jelekkel adják meg utasításaikat. A tréning szépen halad, bár sok nehézséget kell még leküzdeni. Az evezőket ugyanis egyszerre kell a vízbe mártani és egy­szerre kiemelni, a­mi hosszas gyakorlatot igényel... Tudósítónknak alkalma volt beszélgetést foly­tatni a nyolcas különböző pártállású tagjaival s e beszélgetés alapján kijelenthetjük, hogy ha a nyolcas a tréning alatt fel nem bomlik, úgy feltétlenül együtt marad s miután a benne ülők egymás arcát nem láttatják, minden valószínűség szerint a legjobb egyetértésben húznak együtt. Ha pedig a versenyben nem éri különös baleset vagy nem előzi meg valami idegen hajó, a magyar válogatott nyolcas győzelme kétségtelen! (Ky.)

Next