Sporthirlap, 1914. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-05 / 1. szám

Joseebla tartotta, vigyázott az igazolványra. JjMir reggel fölébredt, egy barátságoS pincér M't csette: Takarítunk, kérem szépen,­ tessék talán fel-­vinni a kártyaszobába... W"~" Hány óra? — Fél nyolc kérem szépen. Boldog újévet kívánok. Tyhu! Most gyerünk haza! Mégegyszer elővette az igazolványt — és vissza­esett a székbe. Az történt tudniillik, hogy a leve­lezőlapokkal együtt az igazoló sorokat is körözték és azt is aláírták a fiúk, a lányok, urak, hölgyek vegyesen... # * •* A másik eset is ifjúsági vonatkozású. Egy elő­kelő­­budai clubban nagy muri volt Szilveszterkor. Az „ifjúságiak" is nagy kanállal ettek és nagy pohárból ittak. Tizenegy óra után azonban az öregek kiadták a jelszót: — ifjúságiak haza aludni! Nagy méltatlankodás. Hogy ők meg akarják várni legalább az éjfélt. És hogy még egy pohár pezsgőt sem ihattak, a többiek meg ihatnak reg­­ gélig... Végül is kiegyeztek abban, hogy most kapnak négy üveg pezsgőt, azt hamar megisszák és mennek aludni. A pezsgőket tüneményes gyorsasággal le is öntötték. A vezérük, a­ki még alig nőtt ki ■ közülök, úgyszólván átmenetet alkot az ifjúságiak és az öregek között, szépen megköszönte a négy üveget, boldog újévet kívánt valamennyiek nevé­ben, aztán sorakoztatta a társaságot és vezényelt:­­— Murvázz! Irány a Palais De Dance! In­dulj ! # Újév napján az ember bemegy a papírkereske­­désbe és azt mondja: — Kérek ilyen,más borítékot, mint ez a névjegy. El­vesz­ huszonötöt, ha egyszerű polgár, ötvenet, ha kevésbbé egyszerű, százat, ha ismert kiválóság, két dobozzal, ha közéletünk jelese. Aztán néldül és egy skatulya névjegyre ráírja a négy titkos jelet: B. ü. É„ IC " Ez pedig nem csupán kedveskedés vagy fele­baráti szeretet,, nem, sokkal több annál. Ez részint az összeköttetések ápolása, részint a fegyverbarátság szorosabbra tűzése, részint,a hűség záloga, részint a békejobb nyújtása. Vannak azonban rosszmájú buékok is, ezeknek célja egyenesen a címzett epc­ének felkavarása, esetleg az illető teljes írseg­­pukkasztása. Vannak továbbá üzleti alapon küldött buékok, mint pld. nekem gratulált a szabóm, a háziuram, viszont én kívántam minden jót­ az anyósomnak és így tovább. Az újévi üdvözlésekről számos kommüniké jelent meg a lapokban, illő tehát, hogy mi is beszámol­junk a sportemberek újévi üdvözléséről. Csak röviden jelezzük leik kívántak egymásnak boldog újévet, de hogy a jókívánságoknak melyik kategó­riájába tartoznak ezek a gratulációk. Tehát: Boldog újévet kívánt: Iszer Károly — Stankovits Szilárdnak Szebeny György — Kirchknopf Ferencnek, Kiss Géza — Donáth Leónak Malaky Mihály — Vida Henriknek Jankovíts István — Rákos Jenőnek Facinek Ferenc — Mudin Imrének Brack Miklós szövetségi bíró — Szellbert Antal­nak, az ESC vezetőjének Földes­sy János — Reichardt Ottónak Lauber Dezső — Hajós Alfrédnek, a Stadion kiváló tervezőjének és viszont A Nagyváradi Sport Egylet — a Nagyváradi Atlétikai Clubnak Grümwald Maxi Kiss Menyhértnek Krencsev Géza — Nagy Bélának A cseh labdarúgó-szövetség — az osztrák szövet­ségnek stb. m SS -övsner 12 darab igen Ján ! Olefin B­­inóm 2, 4, 5. ti korona. 83 Roverip­eroveri véd­-és Ro &8B aflfi Bb jegygyel 5 kor. Priaion, legmegbízhatóbb valódi francia óvszer, 12 drb 10 kor. Küldök vidékre 1 korona bélyegért 1 dr­b finom mintát és árjegyzéket titoktartással. PILLAIC LIPtIT Budapest, Váci­ körút 19./d. SPORTHÍR 1.­A­P KERÉKPÁR Szót kérek! A szeretet és béke­ ünnepét ültük. Az­ emberiség magábaszállva, lélekben megtisztulva, felebarát! szeretettel eltelve ünnepelte szent Karácsonyt, bú­csúzott az ó esztendőtől s köszöntötte 1914-et. Csend és nyugalom mindenhol, csak nálunk, ke­rékpárosoknál, a mi kicsiny hajlékunkban tanyá­zik a pártos szenvedély, áll a harc, dúl az áldat­lan viszálykodás. S kérdem, vájjon így kell-e ennek lenni? Nem! Mert hisz Istenem, oly csekélység körül fordul meg az egész! Nem a kerékpársport létérdeke, egyéni hiúság, személyi érdek szítja a harc tüzét. Szövetségi titkárrá akarnak tenni valakit, a­ki a titkárságot talán csak hiúságból vagy más okok­ból forszírozza. Ennyi az egész. Ezért szállanak­ hadba s ezért lesz hangos a kerékpárosok hajléka akkor, a­mikor mindenütt csönd és békesség honol. Oly időben, a­mikor a magyar kerékpározás vitális­ érdeke forog kockán, kár a szövetségi tit­kári tisztség körül hajbakapni, a­mikor éppen a legteljesebbnek kellene lenni a harmóniának az egész vonalon. Jó­magam háromnegyed éve, úgy érzem, megelé­gedésre töltöm be a titkári, abszolút nem díszes sőt igen terhes és felelősségteljes tisztet s úgy hi­szem, koncedálni fogja ■ mindenki — bár nyílt, m­­eg­­alkuvást nem ismerő, csupán a sportot tekintő s más személyi, avagy a klubmotívumot a legtelje­sebben visszautasító ügykezelésem miatt valami nagy szimpátiának nem örvendhetek — hogy e rövid idő alatt a kerékpársportért sokat és ered­ményesen dolgoztam. A Sporthirlap­ hasábjain pendítettem meg először az igazolás eszméjét s mutattam rá annak fontos­ságára, kidolgoztam­ magát az igazolási rend­szert, a­melyet a szövetség elfogadott s így lett az az egyesületek,versenybeni akcióképességének egyik főerőssége. A most hadban álló egyesületek talán nem is vették észre a rendszer szigorú betartása révén él­vezett előnyöket, pedig ez különös tekintettel a ki­sebb egyesületekre készült s ennek üdvös voltát ők érezték a legjobban. A versenyszezon alatt kis versenyző gárdájukat, minden külső befolyástól menten, biztosítottnak tudhatták, holott az előző években ki voltak téve annak, hogy egy-egy nekik nagy erkölcsi tőkét jelentő versenyző elhagyja őket a szezon közepén, akkor, a­mikor legjobban éreznék a hiányát Ez az anomália az igazolási rendszerrel teljesen megszűnt, de mert ennek meg­honosítása zajtalanul történt,, úgy vélem nem ve­szik észre ennek, az egyesületek fundamentumára mélyen ható jelentőségét. Az Ausztriával kötött egyezmény, melynek lehe­tőségében, a­mikor annak fontosságát hangsúlyoz­tam, oly szívesen kételkedtek, azt utópikus álom­nak minősítve, de a­mely testet öltött,­ lett megin­gathatatlan bástyája a Magyar Kerékpáros Szövet­ségnek. Az MKSz-nek nem is régen olyan ellenszövet­séggel kellett megküzdenie, a­mely alaposan ve­szélyeztette a magyar kerékpáros sport felett gya­korolt hegemóniáját Az ellenszövetség emberei — ma bevallhatjuk — egyrészt gyengék voltak ez­érdekkörük megvédésére, másrészt az ott is jelent­kező kerékpáros átok — az egyéni ügyek­­— tet­ték lehetetlenné a maradandó komoly munkát. Ilyen viszonyok közt az ellenszövetség nem tudott gyökeret verni s csakhamar meg is szűnt. Egy esetleges újabb ellenszövetségi kísérletet le­hetetlenné teendő s a Magyar Kerékpáros Szövet­ség létalapját biztosítandó, az volt az igyekezetem, hogy egy minket legjobban, legközelebbről érdeklő szövetséggel olyan egyezményt kössünk, a­mely az MKSz-nek a magyar­ kerékpárosság feletti uralmát biztosítja. Ez sikerült. Az Ausztriával kötött és kezeim közt lévő kartellegyezmény egyik sarkalatos pontja hogy Ausztria csupán a Magyar Kerékpáros Szö­vetséget ismeri el a magyar kerékpározás fórumá­nak, magyar versenyzők csakis az MKSz igazol­ványával startolhatnak osztrák versenyeken, vi­szont osztrák versenyzők pusztán MKSz egyesüle­teimel startolhatnak hazánkban. .. Ezzel elértük azt, hogy a netalán alakuló újabb ellenszövetségnek ész írók összeköttetéseit lehetet­lenné tettük. További törekvésem odairányult, hogy az MKSz egyéb érdek­e mellett egy esetleges ellenszövetséget a monarchia határain túl is tehetetlenségre,kárhoz­­ttassunk. Ebbéli törekvésem úgy nyer megoldást,­­hogy a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség a Ma­­gyar Kerékpáros Szövetséget a magyar kerékpár­­sport képviselője gyanánt iktatja tagjai sorába , juttatja neki az őt megillető négy­­szavazatot oly­képpen, hogy az tőle többet el nem vehető. Az évek "hosszú sora óta elintézetlen horvát­ kér­­dést is sikerült a mi javunkra billenteni. Az MKSz alapszabályai világosan kijelentik, hogy az MKSz hatáskörének területe a magyar szent korona" országainak területe. A horvátok politikai okokból eddig céltudatosan mellőzték a Magyar Kerékpáros Szövetséget s a tekintélyes horvát kerékpáros gárda az osztrák szö­vetséget ismerte el felettes fórumának s nemzet­közi viszonylatban­ is tőle tette magát függővé. Az Ausztriával kötött egyezmény egy kardinális fejezete a horvát kérdés, a­melyben Ausztria kije­lenti, hogy a horvátokat 1914. január 1-től az MKSz kompetenciája alá utasítja, őket csakis az MKSz-en keresztül is imeri el, osztrák versenyzőt­ Horvátor­szágban csak úgy enged startolni, ha azok az MKSz-hez való tartozandóságukat igazolják, viszont horvát versenyző csak az MKSz igazolványa alap­ján vehet részt osztrák versenyekben. A legutóbb nyélbeütött, évenkint tartandó ma­gyar-osztrák- match, a­mely szintén régi ideál­jaim közé tartozik, ismét hatalmas lépést jelent a magyar kerékpáros sport történetében. Mindennek felemlítésével bizonyítani óhajtottam, hogy a szövetségi titkárságot nem tekintettem külső dísznek, hogy úgy mondjam, üres közjogi méltó­ságnak, hanem felelősségteljes hivatalnak, a­melynek ellátása kitartó munkát kivin. A jelenleg dúló áldatlan harcot látva, annak ru­góit ismerve, megint csak azt mondom, hogy kár olyasvalami körül összekülönbözni, a­mit barátsá­­­­gosan is el lehet intézni. Ennél a kicsinyes ügynél jóval fontosabb az a kérdés,­­­mely­ Damokles kardjaként lebeg fejünk felett A titkári kérdést el kell hogy nyomja a pályakérdés. A Millenáris-pálya napjai meg vannak számlálva s mi a­helyett, hogy új, nekünk életet jelentő otthonról gondoskodnánk, csupa tizedrangu kérdéseken tépjük ki egymás haját." Békének kell lenni, mert ez egyetlen érdekünk. Barátságosan, sportszeretettől áthatva, egymáshoz kölcsönös bizalommal és szeretettel tudjuk csak sportunk további fejlődését biztosítani. Ne veszekedjünk, ne alakuljanak pártok, egy párt legyen, a magyar kerékpárosok pártja, ez le­gyen a sportszeretet és bajtársi szeretet pártja! Lehetővé akarom mindezeket tenni, a­mi jelen­leg csak frázis. Kijelenteni óhajtom, hogy többre becsülöm a szövetségi titkári címnél. Nem pályázom a titkári tisztre s még akkor sem fogadom el a megtiszteltetést, ha az érdekemben alakult párt győzne , nem pedig azért, mert az újabb civakodást jelentene. ...­­ . ■ Szeretettel és barátsággal adom át tisztemet leendő utódaimnak (úgy tudom, társas cég­ lesz) s ha szolgálatukra lehetek, mindenkor rendelkezésükre fogok állani, annál inkább, mert hisz csak a címet fogom elveszteni a munkából továbbra is kiveszem a részem. S ezek után remélem, hogy­ az ellenpártnak im­már nincs oka a békés munkánál­, agitációs, de a sporttal semmi összefüggésben­ nem lévő tevékeny­ségével — útját állani. Wachsmarm Dezső. Négyezerh­atszáz díjnál többet nyert az an­gol Bailey, az amatőr világbajnok. Csal, egyedül a múlt esztendőben 21 bajnokságot nyert és sikereit Berlinben a világbajnokság megnyerésével koro­názta. Ennek, a győzelmének az ünneplésére a mi­nap hatalmas bankettet rendezett Bailey­ klubja, a londoni Polytechnic Harriers, a­melyen értékes aranyéremmel tüntették ki. 5. oldal HOLOCMR 2SIGNOHD - „S&V©Y-száiiE©“ évarmai, -VILL, József-körut 16. Telefon 20-62. Élefh­angrj­orcs-5 konyha. — Kisebb-naígyobb ezep&rék sportférfiaknak és sport egyleteknek. — Ebéd — öntogána* teriték — 2 korona. 30 ebédbérlet 40 korona.

Next