Sporthirlap, 1920. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1920-08-05 / 63. szám

63. szám. CsütörtökHíradás. Budapest. 1920 áűgusstus 5. ára 2 isoropa. Xi. évfolyam: p fl te^t&dzéj r pipáz*) ágává! ^ j Szerkesztőség: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 8997. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Sarkan­tyus-u. 3. Telefon: 900. ELŐFIZETÉSI ÁR: . MEGJELENIK Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban, IV., Sar-Egész évre 200 kor HÉTFŐN ÉS CSÜTÖRTÖKÖN Kantyus-u. 3., valamint a hirdetőirodákban, Ausztria , * '•***•••*•■' ’ iREGGEL. részére Mosse Rudolfnál, Wien, I., Seilerstittle 2. ‘ * évre ............ 100 » —---—- Németország részére August Seherlnél, Berlin, Negyedévre....................................................50 . Egyes szám­ára Wienisen 3 K­rünmerstrasse 37—41. A professzionalizmus hullámai. Súlyos láz gyötri a futballsportot és ami még tetézi a baját, sem orvosa nincsen, sem gyógyító balzsamot nem tudnak szegény fejének találni. Pedig ,de sokan tanácskoznak, konzultálnak fölötte, öreg tapasztalt bölcselkedők, i­jene felcserek, ravasz k­uruzslók is tudálékos, fecsegő javasasszonyok. Annyi jó tanácsot, bölcs útmutatást­­ és sok miegymást ezerjófüvet adagol­tak be a vacogó fogú nagybetegnek, hogy ha csak valamivel gyöngébb a szervezete, már talán régen fölfordult volna tőlük, de mert erős és ifjú ,legény-­, izmos..dereku és s éles várni, .kibírta valahogy világ csodájára* még talán ki is eszkámádílóaik sok nyomoruíigyból. A pr.d­.tssziona'iz.m­us ugyanis — még­ ha át is járta édes mérge a futball organizmusát — még nem föltétlenül gyilkos kór, h­a ráolvasás, füstölés és ördögik­­ s helyett — ope­ráló, késsel gyógyítják. Így azonban, ahogy most’ hesegetik a magyar fut­­ballból, ájtatos szem­forgatással, rő­­fös beszédekkel s kissé puffogós érvek­kel, csak­­ azt érik el, hogy mindenki így meg úgy veri a mellét, hogy olyan karika módra esküsznek a szent, a­k­i thszétlyu amatőrségre,­ mint a patyolat sközben — rajokban­­tódul­nak­ a m­agyar játékosok külföldre, f'képnél n:rgyya az égés.: hönimenlő fr'e'­.’rtársír'agOT. Ép a vezérgondolat hiányzik a iT-e-rőakcióból, ha ugyan mentésről egyáltalában beszélni lehet. S úgy l­itj­uk, fájdalom, rá sem fognak akad­ni pedig ugyancsak összefogtak a f--.Voll-fórumon, hogy végre csinál­­:j A'tak már valami. Az MLSz'elnöl:­­S pige tudvalévően egy energikus hatá­ro­nittal'lerázta az egészet magáról s igy, mint rendesen, megint a derek futs­allintézőkre hárult a f­el­adat, hogy megtalálják a kivezető utat, az MLSz helyett. Úgy láttuk az első értekez­leten, hogy kevés rá a reménység. So­k ideát vetettek föl, de egyik sem számolt az adott helyzettel, a kül­­föld jó­ valutájában rejlő leküzdhe­tetlen vonzóerővel s azzal az els­zám taé­ssal, amely­ nyilvánvalóan úrrá, lett a játékosok­­lelkén. Baj az is, hogy mélységes szakadék tátong a fölfo­­gottak között. Az egyik tábor mere­ven jobbra menne s tapodtat sem tágítana az amatőr elvből, a másik­­tábor pedig balra orientálódna. (Szán­dékosan nem mondjuk, hogy kanya­ró...-,a. mert élesebb és intranzigen­­sebb.) Ott tartunk már, hogy egyesek nyíltan hangoztatják a játékosok bi­zonyos­­igényének az elismerését, el­felejtve, hogy a játékosok korlátozott segélyezése kiinduló állomása volna a nyílt professzionalizmusnak. . Orvoslás helyett tehát még távo­lodunk a probléma megoldásától, amit pedig nem lehet sokáig h­alo-­­­gatni már a naponként beérkező , veszteségi listák miatt sem. S mialatt a futball keservesen évdekel a ráomlott professzionalista kalamitások terhe alatt, szenzációs esemény történik a MASz portáján is. Az amatőr voltára szűzlángosan kényes MASz — átérezve, az idők rendkívüli voltát — bűnbocsánatot adott a hírhedt ószegedi amatőr trupp­nakt­. A hanyatlásnak indult birkózó­sport jól fölfogott érdeke, józan érvek egész tömege érlelte meg ezt az el­határozást, értjük s örömmel üdvö­zöljük magunk i­s,­­de“ennek ellenére is úgy véljük, hogy részük van az atl­étaszövetség pálfordul­ásában azok­nak a professzionalista hullámoknak is, amelyek a futball egyre porladó szirtjeit csapdossák. A hét eseményeiről a következő­­tudósítások adnak részletes beszá­molót. Futball és professzionalizmus, A turnesapat. Még nem alakult csapattá, de még­­söl sem oszlott az a játékos társaság, amely a külföldi túra jegyében verő­dött össze. A hétfőn este megtartott értekezleten F­eldmann, Braun, Vogl­ár, Plattkó, Jesz­más, Wilheim és Viola jelentek csak meg (Tóth, Szabó és Pataki kimentették elmaradásu­kat) s ezért nem is hoztak érdemleges határozatot. Egységesen hangoztat­ták azonban, hogyha nem tudják a­ túrát nyélbe ütni, akkor egyenként kesnek útra, hogy külföldön keressék boldogulásukat. Értesülésünk szerint azon múlik minden, hogy akad-e pénzes sport­ember, aki a külföldi túrát financi­­­rozná. A játékosszivárgás egyébként, ví­gan folyt ezen a héten is. Újabban Stier Ferenc (BTC) és Schroll (III. ker. TVE) keltek útra. A céljuk Frankfurt a/M. ,Németországból ke­rülő utón kapjuk el a hírt, hogy Hamburgban­ az FC Altona napról­ 5 napra várja Pataki, Tóth. (­FTC), Viola (Törekvés) megérkezését. Érdekesen jellemzi a helyzetet Deu­tsch Árpádnak, a­ BAK Svájcba kivándorolt­ játékosának , az ML­Sz­­hez írt levele, amelyben elmondja, hogy foglalkozása Svájcba szólítja, címét azonban csak később fogja közölni. Egyúttal bejelenti azt is, hogy a BÁ­K-ból kilépett.. Az elsőosztályú intézők állásfoglalása. A professzionista­ kérdés szóba ke­rült az I. osztályú intézők keddi érte­kezletén is és hosszú, alapos vita tárgyává tették a Sporthírlap által napfényre hozott professzionalista je­l­enségeket. Malaky Mihály (FTC) mutatott rá a veszedelemre, amely egyformán fe­nyegeti az összes egyesületeket. Kí­vánatosnak tartja, hogy az I. oszt. egyesületek egységes álláspontot fog­laljanak el. Nincsen tovább helye az elnéző politikának. Tenni kell vala­mit a­ hűtlen játékosok ellen. Aki ki­megy, az ne jöhessen v­issza pár hónap múlva amatőrként játszani; az ilyen játékost ki kell zárni a sportolásból hosszú időre, mint professzionalistát. Legalább két évig ne szerepelhessen az ilyen játékos — még ped­ig kivétel nélkül. Sürgeti az I. osztályú egyesü­letek­ kartellbe lépését. Tóth István (II­. ker.) szerint van­nak kivételek. Egy munkanélküli já­tékosának ő maga tanácsolta, hogy maradjon le a Felvidéken, ahol szak­májában horribilis fizetést ajánlottak neki. Pártos Gyula (Törekvés) szerint ezek a­ játékosok is professzionalisták. Az amatőr­ szabály nem tekinti azt, hogy van-e a futballistának állása vagy nincs. Tény, hogy anyagi érdek­ből megy ki idegenbe. Még súlyosabb azonban azoknak 'a játékosoknak' a hűtlensége, akiknek van jó, biztos­­­ állásuk, de ők többet, ezreket akar­nak keresni, kényelmes életmódot­­akarnak maguknak biztosítani. Ezek­­ már vérbeli professzionalisták. De leia­­csonyább szerepük van azoknak, akik­ vándortruppá alakulva akarnak vi­l­ággá menni, tisztán pénzszerzés­iből. Kivétel nélkül alkalmazná mind­­a három kategóriáb­a a két éves játék­­tilalmat. Malaky Mihály egy közbeszólásra megjegyzi, hogy az eddig kiment játékosoknak 1—2 hónapi meggon­­dolási időt k­i­ lehetne tűzni. Ha ez­­ alatt visszajönnek, nem alkalmazná rájuk­­az MLSz a két évi tilalmat. A szabály életbelépése után kiván­dorlókra azonban könyörtelenül rá kell kiűzni a paragrafust. Reiner Sándor (Vasas) nem tartja célravezetőnek a kartellt.A szövetség­nek kell itt­­cselekednie. Nem tartja professzionalistának azt, aki itthon nem tud munkát kapni és ezért kül­földre megy. Azt hiszi, — bár hozzá­járul —, hogy a két éves tilalommal nem érünk célt. Az osztrákok és németek feltétlenül játszani fognak a Rambler-csapattal,­legfeljebb ez nem mint futballista csapat, hanem mint artista­ csapat fog ott szerepelni. Meg­­, gondolandónak tar­tja, hogy a magyar szövetség is ne léptesse-e életbe az Úgynevezett Lebensmittelzuschl­agot, , amely már Ausztriában és Német-I országban szokásos. Malaky Mihály szerint az a kisebb 1. osztályunkra nézve lenne vesze­delmes, mert a játékosok elöröülenék a nagyobb­ egyesületeket,, amely meg­­is tudja adni nekik ezt a támogatást.­Reuter Sándor szerint limitálni le­hetne a támogatást, amely a­ csapat ezen felül ad, azt már professzio­nalistának kellene minősíteni. Malaky Mihály sohasem tartotta professzionalistának azt az­­egyesü­letet, amely a saját játékosát — indokolt esetben — támogatta. Az­­­a­­játékos azonban, aki más egyesületbe, vagy más országba megy ilyen támo­gatásért, szerinte feltétlenül pro­fesszionalista. A támogatás­ limitá­lása as­ol­lett van. Reichard Ottó (MAFC) teljesen el­fogulatlanul szólhat a kérdéshez. Szerinte a limitált támogatás is nyílt professzionalizmus volna Ha eddig nem leh­ett bizonyítani, hogy va­laki kapott támogatást, annál inkább nem lehet azt­ bizonyítani, ha valaki többet kapott, mint szabad Malaky Mihály összegezi a­z­ el­mondottakat. — Elkerülhetetlennek tartja, hogy a sircsi-kérdést az összes szövetségek kartellben rendezzék, amelynek kardinális pontja lenn­e az, hogy a külföldről jött játékos hat hó­napig egyáltalában ne szerepelhessen új szövetségének csapatában Birkózás és professzionalizmus. — A szegedi ,amatőr-truppa. — Zselinszky Szilárd lemondása. — ■ Nagy pert vert föl a m­ult év­ dere­kán a szegedi amatőr birkózó-trup tiszavirágéletü dicstelen szereplése és gyászos bukása. A bolsevizmus szülte munkanélküliség és erkölcsi sülyedés okozta azt, hogy néhány­ kiváló amatőr birkózónk truppba verődött és Ruzicska­ Gyula vezetésével Sze­gedre rándult babért és­ pénzt gyűj­teni.­­ A vállalkozás azonban Indul, ütött ki. Szeged népe nem tudott föl­­melegedni a jobbára filigrán alakú birkózókért, nem látogatta a birkózó­­helyiséget s ezért három napi vendég­­szereplés után abba kellett hagyni az egészet. Az amatőrség ellen vétő birkózók természetesen­ mélységesen megbánták tettüket, de már nem lehetett visszatáncolniok, mert a Magyar Atlétikai Szövetség kérlel­hetetlen szigorral csapott­­ rájuk s egytől-egyig mofesszionánst­ákna­k nyilvánította el őt. Tavay október 4-­­ban szerepeitek Szegeden, nov. 5- én tárgyalta ügyüket a birkózó szakosztály s már január 16-án ítélt fölöttük a MASz tanácsa. A szigorú határozat legjobb bir­kózói­tól, legvonzóbb ékességeitől fosztotta meg a magyar amatőr­­birkózósportot. Megsí­nylettek ezt a versenyek -s így nemcsak az egyesü­letek szenvedtek miatta, hanem a közönség is.

Next