Sporthirlap, 1920. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1920-08-02 / 62. szám
/ Hétfői kiadés* ára 2 korona, 62. számi Budapest, 1920 ággilAw^__________________XI. évfolyam. ----------—————————^———■!! I *CV3— 1 fi le^ifidtéjjgiijíteij igával * foglaltjotó újság. Ifi H HÉ IWMWrH IHHII IBIIIIHI !■ IÉIIU 'I — I MÉM...........—IIMIH IIBH8—8—8—aÉHI—M^ Szerkesztőség: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 897. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 908. ELŐFIZETÉSI ÁR.* Egész évre . .... ............................200 kor. Fél évre ...................................................100. Negyedévre.................................................50. MEGJELENIK HÉTFŐN ÉS CSÜTÖRTÖKÖN REGGEL. Egyes számára Wienben 3 K Hirdetések felvételnek a kiadóhivatalban, IV., Sarkantyus u. 3., valamint a hirdetőirodákban, Ausztria részére Messe Rudolfnál, Wien, I., Seilerstätte 2. Németország részére ’August Sohernnél, Berlin, Zimmerstrasse 37—41. A professzionalista mozgalom. Olyan ma a futballsport világa mint a megbolygatott méhkas. A Sporthírlapnak a professzionalista mozgalomról szóló csütörtökön megjelent tudósítása idézte elő az óriási kavarodást, amelynek a hullámai átcsaptak a sporttól távolabb álló társadalomba is. A futballszövetség, az egyesületek, a játékoshad zöme, az egész közönség ebből a tudósításból tudta meg, mi forr, mi érik, mi van készülőben a futballban s így főként a Sporthírlap nyílt és tárgyilagos, a dolgokat őszintén föltáró állásfoglalásának köszönhető, hogy az MLSz és az egyesületei nem kerültek befejezett s így megmásíthatatlan tényekkel szembe. A helyzet máris lényegesen megváltozott. A mozgalomban részes játékosok csütörtökön tartott értekezletén Olih, Braun és Molnár bejelentették, hogy kiválnak, mert meggyőződtek arról, hogy a tervezett túra túllépné azt az amatőrkeretet, amelyben az egészet elgondolták. Igen nagy hatást gyakorolt a még ingadozókra — s a játékosok legtöbbje természetesen az — az MLSz elnökségének megalkuvást nem tűrő, kérlelhetetlen határozata, amit a mozgalom dolgában hozott. De a legnagyobb súllyal mégis csak az esett a mérleg serpenyőjébe, hogy hamarosan láthatták a játékosok, hogy amilyen megértéssel fogadnák egyes játékosoknak a nyílt profeszszizmaiizmus révébe való evezését, épen úgy nem tűrné senki a profeszszionalizmust az amatőrség álarcában. Láthatták, hogy senki, a futballvilág egyetlen fóruma sem tűrné, hogy magyar amatőrjátékosok profi módon túrázzanak a külföldön. Senki sem venné zokon egy magyar professzionalista csapat megalakulását, ha az egyáltalában nyélbe üthető volna, de mindenki a legélesebben tiltakoznék az ellen, hogy a magyar amatőrsport jó hitét egy polijellegű túrával tönkretegyék. Csakis mint önmagát is profinak hirdető csapat indulhatnának tehát útnak a kérdéses játékosok, ezt pedig ahogy a dolgok most állanak, aligha fogják megtenni, mert kisült, hogy erre a játékosoknak csak egy nagyon csekély töredéke tudná elszánni magát. A njozgal°m teljes bukásáról azonban még ennek ellenére sem számolhatunk be, mert a játékosok még nem adták föl a reményt valamelyes megegyezésre s hétfőn este fognak dönteni afölött, hogy milyen állást foglaljanak el az MLSz határozatával Liímben. • Vömről is ellenmozgalomról (mert már ez is van) s az egész ügy hullámzásáról az alábbi részletes tudósítást adjuk: (Feldmann dr. Csányi társelnöknél. Feldmann Gyula, az MTK hátvédője, aki az egész mozgalom látható feje, csütörtökön fölment Tóth és Wilheim (FTC) társaságában az MLSz-be, hogy ott dr. Csányi Józseffel, az MLSz ügyvezető társelnökével tárgyaljon. Dr. Csányi azonban nem volt történetesen a szövetségben s ezért Feldmann később egyedül kereste föl, hogy informálja s a szövetség állásfoglalását megismerje. Dr. Csányi József a következőkben ismertette munkatársunk előtt az érdekes beszélgetést: Feldmann azzal kezdte, hogy tizenhatan vannak, akik elhatározták a szervezkedést a külföldi túrára. Az elhatározás oka a nyomasztó gazdasági helyzet. »Mindannyian a legszomorúbb helyzetben sínylődünk — mondta Feldmann — a jobbra fordulás reménysége nélkül. Azt gondoltuk ezért, hogy egy külföldi túrát ütünk össze helyzetünk megjavítására. Úgy vélekedünk, hogy már akkor is tekintélyes összeget gyűjtünk össze, ha a túrában szokásos zsebpénzeket megtakarítjuk. Ezek alapján kérjük — folytatta Feldmann — az MLSz engedélyét a túrára. Ha az engedélyt meg nem kapjuk, úgy félő, hogy a játékosok a külföldre fognak elszéledni, ami tetézné a bajt. Ellenkező esetben a csapat néhány hónap múlva visszatérhetne s a játékosok újra támaszai lehetnének a magyar futballnak. A játékosok nagy rése annyira elszánt ebben a tekintetben s olyan alkalmasnak tartja a konjunktúrát, hogy abban az esetben is megvalósítaná a túrát, ha nem kapna rá engedélyt. A legrosszabb esetben esetleg egyenként mennek külföldre. (Az MLSz határozata.) Dr. Csányi József Feldmann meghallgatása után azonnal összehívta a futballszövetség elnökségét, amely a következő határozatot hozta: Az MLSz a legteljesebb mértékben elítéli a mozgalmat és minden rendelkezésre álló eszközzel odahat, hogy a terv valóra ne váljék. Az MLSz óvja a játékosokat, hogy álljanak el a tervtől, mert az ellenszegülőkkel szemben vasszigorra fogja alkalmazni az ide vonatkozó fegyelmi szabályt Elhatározta még az MLSz, hogy módot keres egy kartell kötésére Svájccal és Németországgal. (Malaky Mihály a professazionalizmus kérdéséről). A magyar futballsportban nyíltan felbukkantprofesszionista jelenségekről megkérdeztük futballsportunk egyik vezérének, A Malaky Mihálynak a véleményét, aki úgy is, mint az FTC futballigazgatója, híven referálhat a szövetség és az egyesületek állásfoglalásáról. Malaky Mihály a következőket mondotta az ügyről munkatársunknak: A ,profi ügy" lényegéről egyelőre magam is alig tudok többet, mint amit a „Sporthirlap“-ban olvastam róla. Engem — őszintén szólva — rendkívül meglepett a dolog, mert nem hittem volna, hogy ilyen hosszú és fár Tadságos túrákbn akadjanak még vállalkozó szellemek, akik ismét túrázni szeretnének. Az egész túratervet nagyon meggondolatlan, naiv kísérletnek tartom, amelynek — ebben a formájában — nemcsak, hogy semmi sportértéke nem lenne, ellenkezőleg, határozottan diszkreditálná a magyar sportot, s a magyar labdarúgó sport nehezen megszerzett jó hírnevét. Teljes naivitásra vall a túrának már a formája is, amellyel a tervezők az MLSz elé állottak. Négy-öt csapatból akartak összeállítani egy amatőr túracsapatot, amely néhány hónapig az MMz engedélyével propagandamérkőzéseket játszana a külföldön s részesülne megfelelő ellátásban és napidíjban, sántán hazajönne és mintha mi sem történt volna, játszanék tovább a bajnokságért. Hát ez a terv önkéntelenül is mosolyt csal az ember arcára. Amatőr játékos — napidíjjal, ellátással és ruhával — fából vaskarika. Amatőrnek pedig az a játékos, aki három vagy négy hónapig is távol tud maradni a lakóhstyelől, már ezen az alapon sem tekinthető. Az az érvelése azonban a játékosoknak,hogy egy ilyen túra nagy szolgálatot tehet a magyar sportnak és nemzeti propagandacélt is szolgálna, kétségtelenül igaz, de viszont megengedhetetlen az, hogy egy ilyen nagy nemzeti célt magánvállalkozók, impresszáriók sajátítsanak ki maguknak szobót üzleti tőkét kovácsoljanak. Az a véleményem, hogy egy ilyen túrát, ha az összeegyeztethető a bajnokiakkal, egyedül az MLSz jogosult megcsinálni, mert csak neki van joga 4—5 egyesület játékosait egy csapattá, egy válogatott csapattá egyesíteni. Magánvállalkozónak vagy vállalkozóknak az amatőrsportban nincs keresnivalójuk. Ki lenne felelős egy ilyen privát csapatért? Az egyesületi birákon történtekért felelős az egyesület a szövetségnek, a szövetségi birákért a szövetség a közgyűlésnek, de ki felel az ilyen privát exkurziókért, ha valami zavar, vagy incidens történik. Nagyon rossz tanácsot adott tehát a játékosoknak az, aki azt mondotta nekik, hogy tervükkel forduljanak az MLSz.-hez. Úgy tudom, hogy a játékosok Vida Henriket szerették volna megnyerni a menezsírozásra, információért pedig előszül Csányi József d.-hoz, az MLSz társelnökéhez fordultak. A futballsport e két régi vezéremberének azonnal le kellett volna beszélnie a játékosokat lehetetlen tervükről. Hibáztatom Vidát, hogy ő a játékosokat az MLSz-be küldötte fel, ahelyett, hogy először ő igyekezett volna ebben az irányban puhatolódzni. Csányi dr.-nak is már első percben rá kellett volna mutatni a terv kivihetetlenségére és lebeszélni őket arról, hogy hivatalosan is az MLSz-hez forduljanak. Ebben az esetben nem mertek volna a tervezők olyan kijelentéseket tenni, hogy ők tervüket majd „az MLSz ellenére" is keresztülviszik. Azt hiszem különben, hogy a legtöbb futballista, aki a vállalkozásnál szóba került, nem is öntudatosan cselekedett. Én mögöttük egy olyan embert látok, aki a maga haszonvágyásától vezéreltetve megtévesztette a többi játékosokat. Akit azonban ilyen célok, a maga anyagi helyzetének a feljavítása, kényelmes életmód stb. vezérelnek, az ne igyekezzék az amatőrsért álarcát megtartani. Ne szégyeljék ezek a játékosok megmutatni, hogy ők meg akarnak élni a futballsportból. Sok kiváló angol gentlemant ismerek, aki nyíltan professzionista lett, mert civil jövedelme nem elégítette ki. Én híve vagyok ennek a nyílt professzionalizmusnak, és az a véleményem, hogy ezt támogatni is kell. Más kérdés azonban az, hogy ma meg lehet-e már alakítani a proficsapatot. Ma még úgy látom, egy ilyen proficsapatnak a boldogulása nagyon bizonytalan. Nem kell elfelejteni, hogy egy proficsapatnál legalább 20 ember megélhetését kell biztosítani télen, nyáron, szezonban éppen úgy, mint holtszezonban s ehhez jönnek még a pálya, felszerelés, adminisztráció stb. költségei. Ki tudna ma egy ilyen csapatot állandóan finanszírozni. Ma legfeljebb úgynevezett alkalmi professzionalizmusról lehetne szó, akik időnként túráznának, néha-néha egy-egy nagyobb mérkőzést játszanának idehaza is, de közbenközben civilfoglalkozást is kellene vállalniuk, hogy megélhessenek. Hogy ilyen formájában azután lesz-e kedvük a játékosoknak feladni az állandó szereplést, a bajnokságért való játékot s cserbenhagyni az egyesületeiket, alig hiszem. Ami azFTC játékosait illeti, teljesen kizártnak tartom, hogy ilyen kétes anyagi előnyökért otthagyják egyesületüket, amelyhez mindig ragaszkodtak. A mi játékosaink sohasem voltak túlzott vágyakkal és elérhetetlen vágyábrándokkal telítve. A túrán is sok kísértésnek voltak kitéve, a közönség is nagyon szerette őket, úgy hogy kint maradhattak volna, ha akartak volna. Ők azonban ellenállottak a csábító ajánlatoknak , elítélték a kinmaradókat Ami most már a teendőket illeti, úgy hiszem, az MLSz-nek kötelessége a játékosok háta mögött megkeresni azokat, akik így a többit beugratták, s őket felelősségre vonni. Elsősorban kell azonban eljárnia a fegyelmi bizottságnak György Ferenc ellen, akire — levele alapján —egeklatánsabban ráillik a csábítás vádja. Tisztázni kell az ú. n. amatőr trénerek, bel- és külföldiek szerepét is. Tudvalévő, hogy a legtöbb ilyen amatör tréner fizetést kap és amellett játszik is a csapatban. Ilyen amatőr tréner Schaffer is, Szabó is. Javasolni fogom különben, hogy az MLSz a játékoskérdés, az amatőrkérdés és az ezzel összefüggő problémák megbeszélésére ankétet hívjon össze az összes velünk barátságos szövetségek bevonásával. Az a véleményem ugyanis, hogy a játékoskérdést s az amatőrkérdést végre rendezni kell. A professzionista folyamatot nem lehet szigorú büntetésekkel megállítani, mérsékelni lehet ezáltal, de ezzel nem érnék el a célt. A mai nehéz anyagi viszonyok közt kétségtelenül érthető a játékosnak az a felszólalása, hogy őt valami módon támogassa az az egyesület, amely az ő játéka által nagy bevételre tesz szert. Szigorúan limitálni kell azonban, mégpedig nemzetközileg egységesen a határt, ameddig ez a segítés elmehet és a legszigorúbb büntetésekkel sújtsák, mégpedig kérlelhetetlenül azt az egyesületet, amely ezt a limitált határt túllépi. Szivárgás, Szép és energikus az MLSz határozata, okos és megfontolásra érdemes Malaky Mihály nyilatkozata, az is valószínű, hogy itthon szétfeszüik a professzionalista mozgalom, egy dolog azonban egészen bizonyos: a szivárgás, magyar játékosok-nak külföldre való vándorlása még sokáig nem fog a megszűnni. Neveket, játékosokat rebesgetnek, akik már elmentek (Lottka, a Törekvés válogatott balszélsője Nagy Ferenccel elutazott Ludvigshafenbe, Tóth, Deutsch és Fodor, a BAK játékosai Bielbe, Ging Zürichbe s esetleg onnan Udinebe) s megint játékosokat, akik most vannak elmenőben ( Kertész I. Baselbe a Nord-terlic'?, Zürichbe!