Sporthirlap, 1920. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1920-08-02 / 62. szám

/ Hétfői kiadés* ára 2 korona, 62. számi Budapest, 1920 ággilAw^__________________XI. évfolyam. ----------—————————^———■!! I *CV3— 1 fi le^ifidtéjjgiijíteij igával * foglaltjotó újság. Ifi H HÉ IWMWrH IHHII IBIIIIHI !■ IÉIIU 'I — I MÉM...........—IIMIH IIBH8—8—8—aÉHI—M^ Szerkesztősé­g: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 8­97. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 908. ELŐFIZETÉSI ÁR.* Egész évre . .... ............................200 kor. Fél évre ...................................................100. Negyedévre.................................................50. MEGJELENIK HÉTFŐN ÉS CSÜTÖRTÖKÖN REGGEL. Egyes szám­ára Wienben 3 K Hirdetések felvételnek a kiadóhivatalban, IV., Sar­kantyus­ u. 3., valamint a hirdetőirodákban, Ausztria részére Messe Rudolfnál, Wien, I., Seilerstätte 2. Németország részére ’August S­oh­ernnél, Berlin, Zimmerstrasse 37—41. A professzionalista mozgalom. Olyan ma a futballsport világa mint a megbolygatott méhkas. A Sporthírlapnak a professzionalista mozgalomról szóló csütörtökön meg­jelent tudósítása idézte elő az óriási kavarodást, amelynek a hul­lámai át­­csaptak a sporttól távolabb álló tár­sadalomba is. A futball­szövetség, az egyesületek, a játékoshad zöme, az egész közönség ebből a tudósításból tudta meg, mi forr, mi érik, mi van készülőben a futballban s így főként a Sporthírlap nyílt és tárgyilagos, a dolgokat őszintén föltáró állásfogla­lásának köszönhető, hogy az MLSz és az egyesületei nem kerültek befeje­zett s így megmásíthatatlan tények­kel szembe. A helyzet máris lényegesen meg­változott. A mozgalomban részes játékosok csütörtökön tartott érte­kezletén Olih, Braun és Molnár be­jelentették, hogy kiválnak, mert meggyőződtek arról, hogy a terve­zett túra túllépné azt az amatőr­­keret­et, amelyben az egészet elgon­dolták. Igen nagy hatást gyakorolt a még ingadozókra — s a játékosok legtöbbje természetesen az — az­ MLSz elnökségének megalkuvást nem tűrő, kérlelhetetlen határozata, amit a mozgalom dolgában hozott. De a legnagyobb súllyal mégis csak az esett a mérleg serpenyőjébe, hogy hamarosan láthatták a játékosok, hogy amilyen megértéssel fogadnák egyes játékosoknak a nyílt profesz­­sz­izmai­izmus révébe való evezését, épen úgy nem tűrné senki a profesz­­szionalizmust az amatőrség álarcá­ban. Láthatták, hogy senki, a futballvilág egyetlen fóruma sem tűrné, hogy magyar amatőr­játékosok profi módon túrázza­nak a külföldön. Senki sem venné zokon egy ma­gyar professzionalista csapat meg­alakulását, ha az egyáltalában nyélbe üthető volna, de mindenki a legéle­sebben tiltakoznék az ellen, hogy a magyar amatőrsport jó hitét­­ egy p­olijellegű túrával tönkretegyék. Csakis mint önmagát is profinak hirdető csapat indulhatnának tehát útnak a kérdéses játékosok, ezt pedig ahogy a dolgok most állanak, aligha fogják megtenni, m­ert kisült, hogy erre a játékosoknak csak egy nagyon csekély töredéke tudná elszánni ma­gát. A njozgal°m teljes bukásáról azon­ban még ennek ellenére­ sem számol­hatunk be, mert a játékosok még nem adták föl a reményt valamelyes meg­egyezésre s hétfőn este fognak dön­teni afölött, hogy milyen állást fog­laljanak el az MLSz határozatával Liímben.­­ • Vömről is ellenmozgalom­ról (mert már ez is van) s az egész ügy hullámzásáról az alábbi részletes tudósítást adjuk: (Feldmann dr. Csányi társelnöknél. Feldmann Gyula, az MTK hát­védője, aki az egész mozgalom lát­ható feje, csütörtökön fölment Tóth és Wilheim (FTC) társaságában az MLSz-be, hogy ott dr. Csányi József­fel, az MLSz ügyvezető társelnöké­vel tárgyaljon. Dr. Csányi azonban nem volt történetesen a szövetségben s ezért Feldmann később egyedül kereste föl, hogy informálja s a szö­vetség állásfoglalását megismerje. Dr. Csányi József a következők­ben ismertette munkatársunk előtt az érdekes beszélgetést: Feldmann azzal kezdte, hogy tizenhatan vannak, akik elhatá­rozták a szervezkedést a kül­földi túrára. Az elhatározás oka a nyomasztó gazdasági helyzet. »Mindannyian a legszomorúbb helyzetben sínylő­dünk — mondta Feldmann — a jobbra fordulás reménysége nélkül. Azt gondoltuk ezért, hogy egy kül­földi túrát ütünk össze helyzetünk megjavítására. Úgy vélekedünk, hogy már akkor is tekintélyes összeget gyűjtünk össze, ha a túrában szoká­sos zsebpénzeket megtakarítjuk. Ezek alapján kérjük — folytatta Feldmann — az MLSz engedélyét a túrára. Ha az engedélyt meg nem kapjuk, úgy félő, hogy a játékosok a külföldre fognak elszéledni, ami tetézné a bajt. Ellenkező eset­ben a csapat néhány hónap múlva visszatérhetne s a játékosok újra támaszai lehetnének a magyar fut­­ballnak. A játékosok nagy ré­se annyira elszánt ebben a tekintetben s olyan alkalmasnak tartja a kon­junktúrát, hogy abban az esetben is megvalósí­taná a túrát, ha nem kapna rá engedélyt. A legrosszabb esetben esetleg egyenként mennek külföldre. (Az MLSz határozata.) Dr. Csányi József Feldmann meg­hallgatása után azonnal összehívta a futballszövetség elnökségét, amely a következő határozatot hozta: Az MLSz a legteljesebb mértékben elítéli a mozgalmat és minden ren­delkezésre álló eszközzel odahat, hogy a terv valóra ne váljék. Az MLSz óvja a játékosokat, hogy áll­janak el a tervtől, mert az ellen­szegülőkkel szemben vasszigorra fogja alkalmazni az ide vonatkozó fegyel­mi szabályt ­ Elhatározta még az MLSz, hogy módot keres egy kartell kötésére Svájccal és Németországgal. (Malaky Mihály a profess­azionalizmus kérdéséről). A magyar futballsportban nyíltan felbuk­­­kant­­professzionista jelenségekről megkér­deztük futballsportunk egyik vezérének, A Ma­­laky Mihálynak a véleményét, aki úgy is, mint az FTC futballigazgatója, híven referál­hat a szövetség és az egyesületek állásfog­lalásáról. Malaky Mihály a következőket mon­dotta az ügyről munkatársunknak: A ,profi ügy" lényegéről egyelőre magam is alig tudok többet, mint amit a „Sporthir­­lap“-ban olvastam róla. Engem — őszintén szólva — rendkívül meglepett a dolog, mert nem hittem volna, hogy ilyen hosszú és fár Tadságos túrák­b­­n akadjanak még vállal­kozó szellemek, akik ismét túrázni szeretné­nek. Az egész túratervet nagyon meggondo­latlan, naiv kísérletnek tartom, amelynek — ebben a formájában — nemcsak, hogy semmi sportértéke nem lenne, ellenkezőleg, határozottan diszkreditálná a magyar sportot, s a magyar labdarúgó sport nehezen meg­szerzett jó hírnevét. Teljes naivitásra vall a túrának már a formája is, amellyel a terve­zők az MLSz elé állottak. Négy-öt csapatból akartak összeállítani egy­­ amatőr­ túracsapatot, amely néhány hó­napig az MMz engedélyével propaganda­­mérkőzéseket játszana a külföldön s részesülne megfelelő ellátásban és napidíjban, sántán hazajönne és mintha mi sem történt volna, játszanék tovább a bajnokságért. Hát ez a terv önkéntelenül is mosolyt csal az ember arcára. Amatőr játékos — napi­­díjjal, ellátással és ruhával — fából vaskarika. Amatőrnek pedig az a játékos, aki három vagy négy hónapig is távol tud maradni a lakóhstyelől, már ezen az alapon sem tekint­hető. Az az érvelése azonban a játékosoknak,­­hogy egy ilyen túra nagy szolgálatot tehet a magyar sportnak és nemzeti propagandacélt is szolgálna, kétségtelenül igaz, de viszont megengedhetetlen az, hogy egy ilyen nagy nemzeti célt magánvállalkozók, impresszáriók sajátítsanak ki maguknak s­zobót üzleti tő­két kovácsoljanak. Az a véleményem, hogy egy ilyen túrát, ha az összeegyeztethető a bajnokiakkal, egye­dül az MLSz jogosult megcsinálni, mert csak neki van joga 4—5 egyesület játékosait egy csapattá, egy válogatott csapattá egyesíteni. Magánvállalkozónak vagy vállalkozóknak az amatőrsportban nincs keresnivalójuk. Ki lenne felelős egy ilyen privát­­ csa­patért? Az egyesületi birákon történtekért felelős az egyesület a szövetségnek, a szövet­ségi birákért a szövetség a közgyűlésnek, de ki felel az ilyen privát­ exkurziókért, ha va­lami zavar, vagy incidens történik. Nagyon rossz ta­nácsot adott tehát a já­tékosoknak az, aki azt mondotta nekik, hogy tervükkel forduljanak az MLSz.-hez. Úgy tu­dom, hogy a játékosok Vida Henriket szeret­ték volna megnyerni a menezsírozásra, infor­mációért pedig előszül Csányi József d­.-hoz, az MLSz társelnökéhez fordultak. A futball­sport e két régi vezéremberének azonnal le kellett volna beszélnie a játékosokat lehetet­len tervükről. Hibáztatom Vidát, hogy ő a játékosokat az MLSz-be küldötte fel, ahelyett, hogy először ő igyekezett volna ebben az irányban puhatolódzni. Csányi dr.-nak is már első percben rá kellett volna mutatni a terv kivihetetlenségére és lebeszélni őket arról, hogy hivatalosan is az MLSz-hez forduljanak. Ebben az esetben nem mertek volna a ter­vezők olyan kijelentéseket tenni, hogy ők tervüket majd „az MLSz ellenére" is keresz­­tülviszik. Azt hiszem különben, hogy a legtöbb futballista, aki a vállalkozásnál szóba került, nem is öntudatosan cselekedett. Én mögöttük egy olyan embert látok, aki a maga haszon­­vágyásától vezéreltetve megtévesztette a többi játékosokat. A­kit azonban ilyen célok, a maga anyagi helyzetének a feljavítása, kényelmes életmód stb. vezérelnek, az ne igyekezzék az amatőr­­sért álarcát megtartani. Ne szégyeljék ezek a játékosok megmutatni, hogy ők meg akarnak élni a futballsportból. Sok kiváló angol gentlemant ismerek, aki nyíltan professzionista lett, mert civil jövedelme nem elégítette ki. Én híve vagyok ennek a nyílt professzionalizmusnak, és az a véleményem, hogy ezt támogatni is kell. Más kérdés azonban az, hogy ma meg­ lehet-e már alakítani a proficsapatot. Ma még úgy látom, egy ilyen proficsapatnak a boldo­gulása nagyon bizonytalan. Nem kell elfelej­teni, hogy egy proficsapatnál legalább 20 ember megélhetését kell biztosítani télen, nyáron, szezonban éppen úgy, mint holtsze­zonban s ehhez jönnek még a pálya, felsze­relés, adminisztráció stb. költségei. Ki tudna ma egy ilyen csapatot állandóan finanszírozni. Ma legfeljebb úgynevezett alkalmi pro­fesszionalizmusról lehetne szó, akik időnként túráznának, néha-néh­a egy-egy nagyobb mér­kőzést játszanának idehaza is, de közben­­közben civilfoglalkozást is kellene vállalniuk, hogy megélhessenek. Hogy ilyen formájában azután lesz-e kedvük a játékosoknak feladni az állandó szereplést, a bajnokságért való játékot s cserbenhagyni az egyesületeiket, alig hiszem. Ami az­­FTC játékosait illeti, teljesen ki­zártnak tartom, hogy ilyen kétes anyagi elő­nyökért otthagyják egyesületüket, amelyhez m­indig ragaszkodtak. A mi játékosaink soha­sem voltak túlzott vágyakkal és elérhetetlen vágyábrándokkal telítve. A túrán is sok kí­sértésnek voltak kitéve, a közönség is nagyon szerette őket, úgy hogy kint maradhattak volna, ha akartak volna. Ők azonban ellen­állottak a csábító ajánlatoknak , elítélték a kinmaradókat Ami most már a teendőket illeti, úgy hiszem, az MLSz-nek kötelessége a játékosok háta mögött megkeresni azokat, akik így a többit beugratták, s őket felelősségre vonni. Elsősorban kell azonban eljárnia a fegyelmi bizottságnak György Ferenc ellen, akire — levele alapján —­­egeklatánsabban ráillik a csábítás vádja. Tisztázni kell az ú. n. amatőr trénerek, bel- és külföldiek szerepét is. Tudvalévő, hogy a legtöbb ilyen amatör tré­ner fizetést kap és amellett játszik is a csa­patban. Ilyen amatőr tréner Schaffer is, Szabó is. Javasolni fogom különben, hogy az MLSz a játékoskérdés, az amatőrkérdés és az ezzel összefüggő problémák megbeszélésére ankétet hívjon össze az összes velünk barátságos szövetségek bevonásával. Az a véleményem ugyanis, hogy a já­­tékoskérdést s az amatőrkérdést végre ren­dezni kell. A professzionista folyamatot nem lehet szigorú büntetésekkel megállítani, mérsékelni lehet ezáltal, de ezzel nem érnék el a célt. A mai nehéz anyagi viszonyok közt két­ségtelenül érthető a játékosnak az a fel­szólalása, hogy őt valami módon támogassa az az egyesület, amely az ő játéka által nagy bevételre tesz szert. Szigorúan limitálni kell azonban, még­pedig nemzetközileg egységesen­ a határt, ameddig ez a segítés elmehet és a legszigo­rúbb büntetésekkel sújtsák, még­pedig kérlel­hetetlenül azt az egyesületet, amely ezt a limitált határt túllépi. Szivárgás,­­ Szép és energikus az MLSz hatá­rozata, okos és megfontolásra érde­mes Malaky Mihály nyilatkozata, az is valószínű, hogy itthon szétfeszüik a professzionalista mozgalom, egy dolog azonban egészen bizonyos: a szivárgás, magyar játékosok-­­­nak külföldre való vándorlása még sokáig nem fog a megszűnni.­­ Neveket, játékosokat rebesgetnek, akik már elmentek (Lottka, a Törek­vés válogatott balszélsője Nagy Fe­renccel elutazott Lud­vigsh­afenbe, Tóth, Deutsch és Fodor, a BAK játé­kosai Bielbe, Ging Zürichbe s esetleg onnan Udinebe) s megint játékosokat, akik most vannak elmenőben ( Ker­tész I. Baselbe a Nord-terlic'?,­­ Zürichbe!

Next