Sporthirlap, 1920. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1920-11-22 / 94. szám
! ' A válogatás az MLSz tanácsa előtt „ A támadás a legjobb védelem’'. — Öreg igazság ez, amit mindenki tud, még a válogató bizottság is, amint az a futballszövetség pénteki tanácsülésén szép sorjában, gyönyörűen kiderült. A válogató bizottság tagjai ugyanis nem voltak hajlandók leülni a vádlottak padjára, nem mutattak bűnbánatot, egyáltalában nem voltak beismerésben, hanem ellenkezően, ők akartak felülkerekedni s olyan vehemens támadást intéztek a sportsajtó ellen, hogy tragikomikus volt végig hallgatni. Tibor Lajos, a szövetségi kapitány-helyettes indította meg a nagyszabású offenzívát a válogatott meccsről,szóló jelentésében. Csöndesen, álmosan kezdte, nyomtalanul hangzottak el kerek, de kevés szakszerűt tartalmazó mondatai a játékosokról , csak akkor melegedett bele jelentésébe, amikor a vereség igaziokozóidról, a kudarc titkos előidézőjéről, az ártatlan, a semmit sem sejtő közönséget föllármázó sportsajtóról kezdett beszélni. Itt már szónoki magasságra emelkedett Tibor alelnök. Úgy állt a tanácsasztal mellett kipirult arcával, csillogó szemével, nemes fölháborodástól vibráló hangjával, mint a futball élő lelkiismerete, vagy legalább is, mint az MLSz bosszút lihegő arkangyala. Hogy szakértelem nélkül válogattak a jeles válogatók, hogy fegyelmezési játékot űztek a válogatás nemzeti ügyéből, hogy szenzációt vadásztak, vagy enyhébben szólva különcködtek, amikor Orthot kihagyták, hogy a közvélemény hétfőjt sárkányával bátran szembeszálló hősnek képzelték magukat, arról megfeledkezett Tibor Lajos, úgy is mint alelnöki úgy is mint szövetségi kapitány. De a sportsajtónak, szegénynek, annak derekasan ellátta a baját. S mind csak azért, mert a sportsajtó, mint egy ember, lázadt föl a torzválogatás ellen és nem volt hajlandó eltűrni azt, hogy a magyar futball vakon rohanjon a rá váró biztos vereségbe.” Az aztán más lapra tartozik, hogy" akadtak lapok, amelyek talán túllőttek a célon s az első — hangsúlyozzuk, hogy jogos — föllobbantásban összetévesztették a csapatot a válogató bizottsággal s egy kalap alá vonva őket, egyforma buzgósággal szedték le róluk a keresztvizet. A Sporti űrlap nem esett ebbe a hibába. Élesen elitélte Orth György kihagyását, de jóakarattal, sok szeretettel irt a csapatról, noha alapos fejtörést okozott, hogy egyik-másik válogatottunkról mifelé kedvező dolgot találjon ki. Ez a fejtörés volt, tulajdonképpen a válogatás legvéresebb kritikája, — de megkíméltük elmondásával a csatlatot, nehogy a kedvétszegjük vele. A szövetségi kapitány példája természetesen iskolát csinált A válogató bizottság tagjai, az összhang szent nevében, mind a sajtó kritikájára hárították a felelősséget de klasszikus magasságban csak akkor szárnyalt a válogatók kórusa, amikor Remner Sándor, a Vasasok intézője, aki pedig mint a válogató bizottság póttagja, jelentéktelensége boldog tudatában szerényen meghúzódhatott volna a háttérben, nemzeti szempontból oktatta ki azt a magyar sportsajtót, amelynek a magyar futball mai nagyságát jórészt köszöni. A sajtó elleni támadás természetesen nem mentette meg a válogató bizottságot. Nem szavaztak neki bizalmatlanságot, mert a szabályok nem adtak rá alkalmat, de azért tökéletesen megbukott, mert még azok a tanácstagok is elítélően nyilatkoztak róla, akik a védelmére fölszólaltak. De elhangzott több éles kritika is, noha a támadó oszlop vezérei meglehetős hangfogóval kezelték az ügyet. Dr. Földessy János magát a válogatás rendszerét vette boncoló kés alá. Dr. Fodor Henrik azt a komikus kapkodást ostorozta, hogy a berlini kudarcot úgy akarták jóvátenni, hogy kidobták az Actatius-ágyukat s helyettük — hátultöltő mordályokkal szerelték föl a magyar tizenegyet. Gyárfás Viktor a futballban aktív sohasem volt válogatók bátorságát tette szóvá. Benedek Aladár a Fehéry Ákos szövetségi kapitányt ért sérelemről beszélt és azt vitatta, hogy ha fehéry kisen a magyar csapatot Berlinbe, akkor a csapat jobb, lelkesebb hangulatban lép a pályára, ami elég lett volna a győzelem kivívásához. A Fehéry-féle vád külön vitát is provokált Mataky Mihály alelnök elmondta az eset történetét s azt a megdöbbentő vádat emelte Fehéry ercn, hogy az utolsó pillanatban hűtlenül cserben hagyta a magyar zászlót Malaky nyugodt tónusa, sok melegséggel elmondott, igaz nemzeti érzéstől lüktető beszéde mély és maradandó hatást gyakorolt a tanácsra s megteremtette a még háborgó indulatok békéjét Tetézte a hatást Oprce Rezső ügyvezető elnök néhány szava, amelyek szintén Fehéry ellen irányultak. A berlini utazás körül történt események őszinte elmondása annyira deprimálta a tanácsot, hogy senki sem akadt a tanácsban, aki Fehéry védelmére kell volna, noha Benedek Aladár beszéde után valósággal tüntettek mellette a tanácstagok. Kézzel fogható eredménye persze nem volt a tanácsülésnek, amely tulajdonképpen a sajtta felsőbbséges viaskodása volt a sz érvelésben is gyöngécske válogató bizottsággal. Annyit azonban elértek a fölszólalók, hogy mindenki, még az elnökség, sőt talán még a válogató bizottság is él / ■ '■7 1 t\ / // / I /W I. r . •■• . V_ JfcíPOTÍi kiadás* f Ara 3 korona, 94. szám, Budapest 1920 november 22. XI. évfolyam. 1 flte^iecízej iptocíco igával CTi * foglal^oro H?^9*___________ ^ Szerkesztőség: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 897. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 908. ELŐFIZETÉSI ÁR: HISwAMlre^rcfrpAi»r/»irAM Hirdetések kivétetnek a kiadóhivatalban, IV., Sár-Egész évre . .... , ,, , , , .300 kor. ne. ír MEST CSÜTÖRTÖKÖN kantyus-u. 3., valamint a hirdetőirodákban, Ausztria Fél évre „ 150 REGGEL részére Mossa Rudolfnál, Wien, I., Seilerstiitte 2, Negyedévre ^ ■ ■■... .1 1 . 1 75 \ É„,s st,M j,a mm,. 4 „ ’Íg£l„jS% ismerte a rendszerváltozás szükségességét. Az érdekes tanácsülés részletes tudósítását itt közöljük. • (Springer Ferenc emléke.) "A tanácsülésen Oprée Rezső társelnök elnökölt. Az elnök napirend előtt arról a súlyos csapásról emlékezett meg, amely a magyar futballsportot Springer Ferencnek, az FTC nagynevű elnökének a halálával érte. Vázolta,hogy az elhunyt, bár az MLSz életében hivatalosan nem vett részt, ha valami nagy kérdése volt a labdarúgásnak, mindig, felemelte belek és mérsékletet hirdető, irányító szavát. Az elnök indítványára a tanács felállással adott kifejezést Oininger Ferenc -lmnyja felett érzett mély gyászának és jegyzőkönyvbe iktatta, hogy a sport nagy halottjának emléket megfelelő módon megörökíteni kívánja. (Titkári bejelentések.) A titkári bejelentések során tudomásul vette 3. tanács a nyugati kerület el~ a SzAK köszönőlevelét a nyugati kerület válogatott csapatának meghívásáért•A FőrTE-nek engedélyt adott a tanács a három bemutatómérkőzés saját-SZandlvl'' Védelmébe vette a tanácsa a Veszprémi Torna ügyletet. Jóváhagyólag vette tudomásul végül az intézőbizottságnak azt a döntését,hogy egy feloszló klub feloszlása csak akkor válik joghatályossá, játékosai pedig átigazolltatókká, ha a feloszlás ellen nyolc napon belül kifogást senki nem emel. (A háznagy az MLSz túlzsúfoltságáról.) Remner Ferenc háznagy kért ezután szót. Bejelentette— amit mindenki át is érzett, — hogy a börzenapokon már tarthatatlan az állapot az MLSz-ben. Illetéktelen egyének töltik meg mindenféle címen az MLSz helyiségeit, úgy hogy az ott tartózkodás ma már szinte kellemetlen. Felhatalmazást kért a tanácstól arra, hogy rendet teremthessen s elsősorban annak a kimondását kérte, hogy az I. osztályt kivéve, minden egyesületnek csak egy intézője jelenhessen meg kedden este az MLSz-ben. Kérte azt is, hogy az elnökség a helyiségek átalakítását minél előbb ejtse meg. A tanács Reaner indítványát egyhangúlag elfogadta (aminek nem kis részben oka az, hogy a tanácstagok nagy része intéző lévén, mindnyájan szenvedő alanyai az MLSz-ben uralkodó állapotoknak), a helyiség átalakítására vonatkozólag pedig az elnökség tett ígéretet. (A berlini márkázás.) A kis intermezzó után a tanács végre áttérhetett a mai tanácsülés eseményeire, a két válogatott meccsen történtekre. A berlini mérkőzésről az elnökség nevében Csinyi József dr. társelnök, számolt be. Tanulságos előadásából megtudtuk, hogy mit csináltak a válogatottal, az uton-és a meccs előtt és után — szinte percnyi pontossággal. Csányi dr. útin Tibor Lajos, mint helyettes szöv.kapitány tette meg jelentését, ammelyben főként a játékosok viselkedését méltatta, amely minden tekintetben Sportszerű volt s a vereség nem rajtuk múlott. A 11-est jogosulatlannak minősíti s a vereség egyik f okának azt tartja hogy a magyar csapatot nagyobb tudása ellenére a német csapat lelkesedése győzte le. A két jelentéshez Langreller Ferenc szólt először hozzá, aki azt kérdezte meg, hogy melyik tanácsülés delegálta azt a négy elnökségi tagot, az Berlinbe kiment az MLSz képviseletében. Az alapszabályokból mutatja kd, hogy ezt kötelessége lett volna az elnökségnek a tanácsülésnek bejelenteni és mulasztást követett el akkor, mikor a tanács véleményét Ittfli kérte ki ez ügyben. Csányi, dr. és..Tibor sikertelenül próbálják menteni az elnökség hibáját, mire az elnök azzal veszi elejét a további vitának, hogy a tanács utólagos hozzájárulását kérte a kiküldetésekhez, amit megis kapott — minthogy a tanács már amúgy sem változtathatott a dolgon. Minder Frigyes pénztáros arról számolt be, hogy mibe került az MLSz-nek a berlini túra. Az MLSz 47.726 koronát, 7000 márkát és 2791 sokolt költött el az után, tehát horribilis összegbe került nekünk a berlini vereség. De azért szó nélkül tudomásul vette a tanács a jerentést (A budapesti vereség.) . A gyászosan végződött budapesti mérkőzés históriája került most napirendre. Iz már nem ment olyan simán keresztül a tanács retortáján s a többi tárgyra szerent eseten oda is jutott idő. Tibor Lajos tett erről a mérkőzésről is jelentést s míg az első jelentésében csak a játékkal és játékosokkal foglalkozott. ebben a jelenlétében már hatni fringiát ■kötött só alapos támadást intézett a sajtó ellerWfgJenteséban egy ..róvaLurm tálaltuk magyarázatát sóvá iogatóbizdAá^^lacosan megfiímadott wunluíjának,mEM*Lrpál többet foglalkozott a sajtovSTMp@^zerinte előre elvette a játéktiXSkedvét - Úgy látszott, mintha Tibor "csöre " akarná taporírozni a bekövetkezett támadásokat. Tóth István szólott hozzá először a jelentéshez s bár keztyüs kézzel nyúlt hozzá, megállapította, hogy a válogatóbizottság vagy nem érti a dolgát vagy pedig felületesen dolgozott. Sajnosan tapasztalta, hogy a válogatók nem tudnak disztingválni új játékosok közt, nem tudják kiemelni szokat a sok közül, akiket kellene s laikusan ítélik meg oly játékosok képességert, akik vitán felül állanak. Figyelmezteti a válogatóbizottságot, hogy ne folytassa ezen az uton, mert teljesen kiöli az önbizalmat a játékosokból, az érdeklődést a közönségből s lejáratja teljesen a labdarúgósportot. Földessy János dr. mondott ezután hosszabb beszédet. Elsősorban visszautasítja a sajtót ért támadásokat, majd kijelenti, hogy a legteljesebb bizalmatlanságijal viseltetik a válgató bizottság működése iránt. Ez a válogató bizottság egy percig sem maradhat a helyén. A válogatók hal latlan baklövéseketkövettek el, amiknek magyarázatát kettőben látja. A mai bizottság tagjai nem értek rá megfigyelni a játékosokat, mert részben intézők, részben hírlapírók, másrészt nem értenek a dologhoz, nincs meg a kellő szaktudásuk. inditványt nyhjtbe aziránt, hogy az MLSzitinesa szavazzon bizalanatlanságot ti mai válogató bizottságnak- kijelenti azonban, hogy ez a bizalmatlanság nem a személyüknek, hanem a működésüknek szól. Szemére veti a válogató bizottságnak, hogy egy csomó új, kipróbálatlan játékost tett be a csapatba, az azonban nem jutott eszébe, hogy ezeket néhány szövetségi tréninget összeszoktassa a többi régi játékossa. Tudomása van róla, hogy egy sokszor régi reprezentatív felajánlotta az MLSz-nek, hogy ő a játékosokkal, töbpit a fiatalokkal, néhány együttes tréninget tart s vigyáz a kondíciójukra, ezt az ajánlatot azonban az MLSz visszautasította. Feltétlenül kívánja a gyatogatás rendszerének a megváltoztatását. Ne szavazással döntsék el a válogatást, egyemberállítsa össze a csapatot, a szövetségi kapitány, s ő viselje érte a felelősséget. A bizottságon régi játékosokat kell ültetni tanácsadókul, olyanokat, akiknek idejük van és értenek is a játékosok megfigyeléséhez. Indítványozza, hogy az MJSz a Válogatás reformját tűzze napirendre- őt indítványaiban az vezeti, hogy a magyar csapatban tényleg a legjobb 11 foglaljon helyet s azok válogassák, akik értenek hozzá. Benedek Aladár a következő szónok. Ritkán halljuk, de most ő is sorompóban állott a válogatás ellen. Elsősorban a berlini válogatásról szól- Kifogásolja az elnökség eljárását Fehéry Ákossal Szemben. Meggyőződése, hogy Fehéry Akos személye, olyan ambíciót adott volna a berlini csapatnak, hogy azzal meg is nyerhettük volna a mecsetet. Rátér ezután a budapesti válogatás