Sporthirlap, 1922. január-június (13. évfolyam, 1-54. szám)

1922-01-02 / 1. szám

X­V:A­r ^ iK27.-jAr- ?■ f V' * - -r -\ /.rwtrff t Hétfői kiadás* : ~ Ára 5 korona. I. szám. '--------------- Budapest, 1922 január 2. XIX. évfolyam. * foglal­­^d­ó újság. Szerkesztőség: Budapest, IV., Dalmady Gyöző-u. 3. Telefon: 8­97 Kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Gyöző-u. 3. Telefon: 908. Egész ért.“‘i­_ 490 kor. Megjelenik hétfőn és csütörtökön reggel SSSSSSreSSSJorhSSJ: Fél évre----------- —------- 250 „­­ ----------valamint az összes bel- és külföldi Negyed évre---------------125 „ Egyes szám ára külföldön 7 korona, Ausztriában 30 korona. hirdető­ irodákban. Résztvehett­nk-e az 1924. évi olimpiászon. (Holland hang a központi hatalmak meghívása mellett. — Anglia mellet­tünk? — A francia külügyminisztérium Irányítja az olimpiászt. — 36 nemze­tet hívtak meg az előzetes megbeszélésre. — Mi nem vagyunk köztük.) Az 1924-ik­ párisi olimpiász problé­mái máris erősen foglalkoztatják a külföld sportvilágát, bár még több, mint két esztendő van hátra, amíg elérkezik az olimpiász ideje. Ezek a viták arra intenek bennünket, hogy mi is munkába lépjünk, nehogy­­.így járjunk Parisban is, mint 1920 ban Antwerpenben, rólunk is, de nélkü­lünk döntsenek. A nemzetközi sportvilág még mindig nem szerelt le teljesen, a legtöbb sport­­ágban még ma is ellenséges a hangulat s így bizony jól fel kell használnunk ezt­ a két évet, hogy megnyíljék szá­munkra az út Párisba. Hogy e tekintetben milyen nehéz­ségekkel kell megküzdenünk, az ki­tűnik az egyik legelőkelőbb holland napilap, az Allgemeene Handelsblad Amsterdam alábbi cikkéből,­­ amely híven ismerteti a francia gyűlölködő politikának a térhódítását a sportban is és rámutat arra is, hogy az 1924-iki olimpiász sem fog — úgy látszik — különbözni az antwerpenitől, aminek előjeleként már az előkészítő értekez­letre sem hívták meg a volt központi hatalmak sportnemzeteit. Résen legyünk tehát, ne aludjunk és ne legyünk optimisták, a mi ré­szünkre az 1924-iki olimpiász nem 1924-ben fog kezdődni. Az említett hollandiai újságnak nagy figyelmet követelő cikkét alábbiakban közöljük­­ — Miért tartották meg a legutolsó olimpiászt Antwerpenben — kérdjük — mennyivel volt több joga Belgiumnak hozzá, mint, mondjuk, nekünk, Hol­landiának? Azért, mert Belgium körül volt övezve francia részvéttel, mert Belgiumnak szüksége volt arra, hogy újjáépítését annyira, amennyire teh­et, siettessék? S miért nem tartották meg az olimpiászt abban az országban, amely nincsen annyira elárasztva se­gélyakciókkal, amelynek az olimpiász tényleg fontos és szinte egyetlen esz­köze lett volna arra, hogy "valameny­­nyire újból a világ szeme elé tudjon kerülni egy teljesítmény által, például Németországban, amelyen a sor lett volna? De h­át én tudom, hogy a németek bocheok, s a francia szeretetet a Quai d'Orsay-n, a külügyminisztériumban gyártják és onnan irányítják. A Quai d'Orsayn, ahol a diplomaták közé újab­ban sportdiplomatákat is osztottak be, hogy a testnevelés internacionális ügyét a francia trikolór lobogtatása mel­lett francia nemzeti üggyé, francia po­litikai kérdéssé szenteljék fel.­­A­ fran­­ciák a nemzeti propaganda diplomá­ciai eszközévé teszik a sportot, tovább is az engesztelhetetlen gyűlölettől ve­zettetve. Emlékszünk az 1919. évi lausannei konferenciára, ahol a nyugati államok sporttekintélyei testnevelési ügyeket óhajtottak megbeszélni és mi ma sem tudjuk, hogy sportférfiak gyűlése volt-e az, vagy politikai konferencia? Dehát, ha van antant-sport és centrális hatal­mak sportja, ha egy ceruzavonással el lehet törülni sportoló nemzeteket a vi­lág színéről, akkor miért nem sajátítják ki a német világrekordokat is, miért nem pusz­títják ki a magyar vívókat is? Az antwerpeni olimpiászról minden tisztánlátó embernek meg van a maga saját véleménye, ami itt, Hollandiá­ban az egész sporttársadalomnak is a véleménye. De meg­van a véle­ménye arról Angliának is, ahol éppen az utolsó napokban történt m­eg, hogy Sir Theodor Cook nem volt haj­landó hódolni az antwerpeni olimpiász emlékének. Pedig Sir Theodor Cook mindenható Londonban. Meg kell álla­pítani, hogy az angolok egyáltalán nem osztják a franciák gyűlölködő né­zeteit, mert hiszen ott mégis csak ko­moly a sport s ott nem engedik meg, hogy politikává váljék. (Ez a megál­lapítás csak újabban kezdi ismét meg­­állani a helyét. Szerk.) Dehát az antwerpeni olimpiász el­múlt és 1924-ben­ Paris lesz az olimpiász színhelye. S ma már előre lehet látni, hogy ez is francia olimpiász lesz. A szervezés munkálatait teljesen ma­gára vállalta a külügyminisztérium. Törvényjavaslatot készít arról, hogy az olimpiász létrehozatala érdekében 1­20 millió frankot bocsássanak rendelke­zésére és most arról tárgyalnak az an­gol Foreign Office-val, hogy az is járul­jon hozzá bizonyos összeggel. A francia külügyminisztérium 36 államhoz fel­hívást intézett, hogy az olimpiász elő­készítő munkálatainak megbeszélése végett jöjjenek össze valahol. S a centrális hatalmak sportolói nincsenek a 36 közt. Talán azt is kimondották a Versailles i békeszerződésben, hogy nekik nincs joguk a testneveléshez? Dehát­ azt szeretnék tudni, hogy mi köze van a sportnak, éppen a sport­nak a politikához? Mi jogon teszik lehetetlenné, hogy egy német fiatalember, aki igazán nem német, ha sportról van szó,­­ hanem egy ember, aki tud dolgozni, tud győzni, tud több lenni, mint akárki a bojkottáló urak közül, hogy a német elmenjen a többiek közé és elvigye előlük a pálmát? Nem tudom, milyen lehet annak az Olimpiai bajnoknak a lelkiismerete, aki képes büszkén hordani a világbajnoki címet, amikor van egy, esetleg­­több atléta is, aki minden­­ pillanatban ki tudja mutatni, hogy győzelmét annak köszönheti, mert ő nem lehetett jelen. Hiszen a politika így végzetesen meghami­sítja a sportvilág erőviszonyát, aminek­ a megállapítása az olimpiászok feladata. Meg tudom érteni, ha az ango­lok már ma foglalkoznak azzal a lehe­tőséggel, hogy ha az olimpiász keretei nem változnak, úgy vissza fognak vonulni az 1924-iki párisi francia olim­­piásztól. FUTBALL Zsarnóczay János a MAC intézője s a fegyelmi bizottság agilis tagja, hosszabb jugoszláviai tartózkodás után visszatért a fővárosba s bár beteges­kedik, pénteken este már megjelent és fel is szólalt a tanácsülésen. Meg­jelenése különösen az u. n. „Amatőr­­párt” körében keltett örömet, amely­nek mindig egyik legértékesebb tá­masza volt. Felebbezések. Nem akar megszűnni a felebbezések áradata, annak ellenére sem, hogy a felebbezési tanács újabban az elutasítás zord álláspontjára helyez­kedik. Különösen a fegyelmi bizott­ságok szigorú ítéletei fájnak az érde­kelteknek. A BTC egyszerre két já­tékosának Horváth Gyulának és Nagy Dezsőnek büntetése enyhítése érdeké­ben felebbezett. A Zuglói AC Pállfy János, a Postás SE, Öcs László a Máv. Gépgyár Purczeld Ferenc és az Óbudai TK Kolácsny György játékosénak a büntetését szeretné enyhíteni. KERTÉSZ TUDORBUDAPEST, KORCSOLYA tv., Kristóf-tér RODLÍ, SKÍTELI SPORTCIKKEK Orgryte vagy VAC. — Hol vállal Schlosser Imre tréner állást. — A hetvenszeres válogatottról, Schos­­ser Imréről az elmúlt héten megírták a lapok, hogy Svédországba készül, ahol az Orgryte trénerének szerződik. Majd arról történtek közlések, hogy Schlosser a VAC-nak lesz a trénere. A mi információnk ebben az ügyben a követ­kező -A VÁC a közelmúltban ajánlatot tett Schlossernak, hogy vállaljon a klubban hivatásos tréneri állást. Fizetésül elég tekintélyes összeget, havi 10.000 koro­nát kínált fel. A VÁC Schlosser mellett megtartaná jelenlegi trénerét, Holiis Gábort is, aki a jövőben kizárólag a klub atlétáit trenírozná. Schlosser az ajánlatra még nem adott végleges vá­laszt, még pedig azért, mert az Orgryte­­val is tárgyalásokban áll. Közvetlen forrásból tudjuk, hogy Sch­lejsser nürn­bergi tartózkodása idején több távira­tot intézett az Orgryte vezetőségéhez és a választól tette függővé, hogy Buda­pesten marad-e és elfogadja a VÁC meghívását, vagy pedig Svédországba megy. Schlossernek Bródy Sándor ajánlotta fel az Orgryte tréneri állását, Schlosser azonban arra való hivatkozással, hogy beteg gyermekét és feleségét nem akarja Budapesten hagyni, csak této­vázó választ adott. Bródy erre Rumbold Gyulához fordult, aki gondolkodás nél­kül elfogadta az ajánlatot. Egy-két héten belül minden­esetre el fog dőlni, hogy Schlosser vagy Rum­­bold, vagy pedig mind a kettő eltávo­zik-e Svédországba. Bizonyos, hogy mindkét futballista anyagilag is jól jár, ha a svédek köré­ben fejtenek ki tevékenységet, távo­zásuk azonban a magyar futballsport­­nak igen nagy vesztesége volna, mert elsőrangú szaktudásuk itthon is el­kelne nem csekély mértékben. ■ Házasság: Mandelik Károly, az OTE kapusa eljegyezte Bárdos Bözsikét. — Zsiegier János, az OTE tagja, eljegyezte Stöger Mancikát.

Next