Sporthirlap, 1922. január-június (13. évfolyam, 1-54. szám)
1922-01-02 / 1. szám
XV:Ar ^ iK27.-jAr- ?■ f V' * - -r -\ /.rwtrff t Hétfői kiadás* : ~ Ára 5 korona. I. szám. '--------------- Budapest, 1922 január 2. XIX. évfolyam. * foglal^dó újság. Szerkesztőség: Budapest, IV., Dalmady Gyöző-u. 3. Telefon: 897 Kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Gyöző-u. 3. Telefon: 908. Egész ért.“‘i_ 490 kor. Megjelenik hétfőn és csütörtökön reggel SSSSSSreSSSJorhSSJ: Fél évre----------- —------- 250 „ ----------valamint az összes bel- és külföldi Negyed évre---------------125 „ Egyes szám ára külföldön 7 korona, Ausztriában 30 korona. hirdető irodákban. Résztvehettnk-e az 1924. évi olimpiászon. (Holland hang a központi hatalmak meghívása mellett. — Anglia mellettünk? — A francia külügyminisztérium Irányítja az olimpiászt. — 36 nemzetet hívtak meg az előzetes megbeszélésre. — Mi nem vagyunk köztük.) Az 1924-ik párisi olimpiász problémái máris erősen foglalkoztatják a külföld sportvilágát, bár még több, mint két esztendő van hátra, amíg elérkezik az olimpiász ideje. Ezek a viták arra intenek bennünket, hogy mi is munkába lépjünk, nehogy.így járjunk Parisban is, mint 1920 ban Antwerpenben, rólunk is, de nélkülünk döntsenek. A nemzetközi sportvilág még mindig nem szerelt le teljesen, a legtöbb sportágban még ma is ellenséges a hangulat s így bizony jól fel kell használnunk ezt a két évet, hogy megnyíljék számunkra az út Párisba. Hogy e tekintetben milyen nehézségekkel kell megküzdenünk, az kitűnik az egyik legelőkelőbb holland napilap, az Allgemeene Handelsblad Amsterdam alábbi cikkéből, amely híven ismerteti a francia gyűlölködő politikának a térhódítását a sportban is és rámutat arra is, hogy az 1924-iki olimpiász sem fog — úgy látszik — különbözni az antwerpenitől, aminek előjeleként már az előkészítő értekezletre sem hívták meg a volt központi hatalmak sportnemzeteit. Résen legyünk tehát, ne aludjunk és ne legyünk optimisták, a mi részünkre az 1924-iki olimpiász nem 1924-ben fog kezdődni. Az említett hollandiai újságnak nagy figyelmet követelő cikkét alábbiakban közöljük — Miért tartották meg a legutolsó olimpiászt Antwerpenben — kérdjük — mennyivel volt több joga Belgiumnak hozzá, mint, mondjuk, nekünk, Hollandiának? Azért, mert Belgium körül volt övezve francia részvéttel, mert Belgiumnak szüksége volt arra, hogy újjáépítését annyira, amennyire tehet, siettessék? S miért nem tartották meg az olimpiászt abban az országban, amely nincsen annyira elárasztva segélyakciókkal, amelynek az olimpiász tényleg fontos és szinte egyetlen eszköze lett volna arra, hogy "valamenynyire újból a világ szeme elé tudjon kerülni egy teljesítmény által, például Németországban, amelyen a sor lett volna? De hát én tudom, hogy a németek bocheok, s a francia szeretetet a Quai d'Orsay-n, a külügyminisztériumban gyártják és onnan irányítják. A Quai d'Orsayn, ahol a diplomaták közé újabban sportdiplomatákat is osztottak be, hogy a testnevelés internacionális ügyét a francia trikolór lobogtatása mellett francia nemzeti üggyé, francia politikai kérdéssé szenteljék fel.A franciák a nemzeti propaganda diplomáciai eszközévé teszik a sportot, tovább is az engesztelhetetlen gyűlölettől vezettetve. Emlékszünk az 1919. évi lausannei konferenciára, ahol a nyugati államok sporttekintélyei testnevelési ügyeket óhajtottak megbeszélni és mi ma sem tudjuk, hogy sportférfiak gyűlése volt-e az, vagy politikai konferencia? Dehát, ha van antant-sport és centrális hatalmak sportja, ha egy ceruzavonással el lehet törülni sportoló nemzeteket a világ színéről, akkor miért nem sajátítják ki a német világrekordokat is, miért nem pusztítják ki a magyar vívókat is? Az antwerpeni olimpiászról minden tisztánlátó embernek meg van a maga saját véleménye, ami itt, Hollandiában az egész sporttársadalomnak is a véleménye. De megvan a véleménye arról Angliának is, ahol éppen az utolsó napokban történt meg, hogy Sir Theodor Cook nem volt hajlandó hódolni az antwerpeni olimpiász emlékének. Pedig Sir Theodor Cook mindenható Londonban. Meg kell állapítani, hogy az angolok egyáltalán nem osztják a franciák gyűlölködő nézeteit, mert hiszen ott mégis csak komoly a sport s ott nem engedik meg, hogy politikává váljék. (Ez a megállapítás csak újabban kezdi ismét megállani a helyét. Szerk.) Dehát az antwerpeni olimpiász elmúlt és 1924-ben Paris lesz az olimpiász színhelye. S ma már előre lehet látni, hogy ez is francia olimpiász lesz. A szervezés munkálatait teljesen magára vállalta a külügyminisztérium. Törvényjavaslatot készít arról, hogy az olimpiász létrehozatala érdekében 120 millió frankot bocsássanak rendelkezésére és most arról tárgyalnak az angol Foreign Office-val, hogy az is járuljon hozzá bizonyos összeggel. A francia külügyminisztérium 36 államhoz felhívást intézett, hogy az olimpiász előkészítő munkálatainak megbeszélése végett jöjjenek össze valahol. S a centrális hatalmak sportolói nincsenek a 36 közt. Talán azt is kimondották a Versailles i békeszerződésben, hogy nekik nincs joguk a testneveléshez? Dehát azt szeretnék tudni, hogy mi köze van a sportnak, éppen a sportnak a politikához? Mi jogon teszik lehetetlenné, hogy egy német fiatalember, aki igazán nem német, ha sportról van szó, hanem egy ember, aki tud dolgozni, tud győzni, tud több lenni, mint akárki a bojkottáló urak közül, hogy a német elmenjen a többiek közé és elvigye előlük a pálmát? Nem tudom, milyen lehet annak az Olimpiai bajnoknak a lelkiismerete, aki képes büszkén hordani a világbajnoki címet, amikor van egy, esetlegtöbb atléta is, aki minden pillanatban ki tudja mutatni, hogy győzelmét annak köszönheti, mert ő nem lehetett jelen. Hiszen a politika így végzetesen meghamisítja a sportvilág erőviszonyát, aminek a megállapítása az olimpiászok feladata. Meg tudom érteni, ha az angolok már ma foglalkoznak azzal a lehetőséggel, hogy ha az olimpiász keretei nem változnak, úgy vissza fognak vonulni az 1924-iki párisi francia olimpiásztól. FUTBALL Zsarnóczay János a MAC intézője s a fegyelmi bizottság agilis tagja, hosszabb jugoszláviai tartózkodás után visszatért a fővárosba s bár betegeskedik, pénteken este már megjelent és fel is szólalt a tanácsülésen. Megjelenése különösen az u. n. „Amatőrpárt” körében keltett örömet, amelynek mindig egyik legértékesebb támasza volt. Felebbezések. Nem akar megszűnni a felebbezések áradata, annak ellenére sem, hogy a felebbezési tanács újabban az elutasítás zord álláspontjára helyezkedik. Különösen a fegyelmi bizottságok szigorú ítéletei fájnak az érdekelteknek. A BTC egyszerre két játékosának Horváth Gyulának és Nagy Dezsőnek büntetése enyhítése érdekében felebbezett. A Zuglói AC Pállfy János, a Postás SE, Öcs László a Máv. Gépgyár Purczeld Ferenc és az Óbudai TK Kolácsny György játékosénak a büntetését szeretné enyhíteni. KERTÉSZ TUDORBUDAPEST, KORCSOLYA tv., Kristóf-tér RODLÍ, SKÍTELI SPORTCIKKEK Orgryte vagy VAC. — Hol vállal Schlosser Imre tréner állást. — A hetvenszeres válogatottról, Schosser Imréről az elmúlt héten megírták a lapok, hogy Svédországba készül, ahol az Orgryte trénerének szerződik. Majd arról történtek közlések, hogy Schlosser a VAC-nak lesz a trénere. A mi információnk ebben az ügyben a következő -A VÁC a közelmúltban ajánlatot tett Schlossernak, hogy vállaljon a klubban hivatásos tréneri állást. Fizetésül elég tekintélyes összeget, havi 10.000 koronát kínált fel. A VÁC Schlosser mellett megtartaná jelenlegi trénerét, Holiis Gábort is, aki a jövőben kizárólag a klub atlétáit trenírozná. Schlosser az ajánlatra még nem adott végleges választ, még pedig azért, mert az Orgryteval is tárgyalásokban áll. Közvetlen forrásból tudjuk, hogy Schlejsser nürnbergi tartózkodása idején több táviratot intézett az Orgryte vezetőségéhez és a választól tette függővé, hogy Budapesten marad-e és elfogadja a VÁC meghívását, vagy pedig Svédországba megy. Schlossernek Bródy Sándor ajánlotta fel az Orgryte tréneri állását, Schlosser azonban arra való hivatkozással, hogy beteg gyermekét és feleségét nem akarja Budapesten hagyni, csak tétovázó választ adott. Bródy erre Rumbold Gyulához fordult, aki gondolkodás nélkül elfogadta az ajánlatot. Egy-két héten belül mindenesetre el fog dőlni, hogy Schlosser vagy Rumbold, vagy pedig mind a kettő eltávozik-e Svédországba. Bizonyos, hogy mindkét futballista anyagilag is jól jár, ha a svédek körében fejtenek ki tevékenységet, távozásuk azonban a magyar futballsportnak igen nagy vesztesége volna, mert elsőrangú szaktudásuk itthon is elkelne nem csekély mértékben. ■ Házasság: Mandelik Károly, az OTE kapusa eljegyezte Bárdos Bözsikét. — Zsiegier János, az OTE tagja, eljegyezte Stöger Mancikát.