Sporthirlap, 1923. július-december (14. évfolyam, 55-119. szám)

1923-12-27 / 117. szám

8. oldal 117. szám SPORTHÍRLAP Jegyzetek a „Hakoah“ nemzetközi versenyéről Már csütörtökön este Bécsben vol­­tunk. A Hakoah csak pénteken várt bennünket, de hát mi tartottunk attól, h­ogy Heinrich ezúttal beváltja ígéretét és­ megérkezik, már pedig, ha­ a nagy Heinrich starthoz áll, — gondoltuk, — nem árt, ha a kis Gáborffy néhány napi tréning után megszokja a Jörger- Badh síkos fordulóit. Amikor váratlanul betoppantunk az Atlashof-kávéházba, a hakoahisták nagy örömmel fogadtak bennünket és szomorúsággal újságolták, hogy Hein­rich ismét fütyült a­­császárvárosra és­ szépen otthon maradt Lipcsében. Az igazat megvallva, nem is nagyon bán­tuk, mert Gáborffy lázas­ volt és jó­magam sem voltam teljesen fitt. No de azért a jó bécsiek megvigasz­taltak bennünket azzal, hogy a niee­­tingnek a főattrakciója Bartha-­ Skamper találkozása lesz a 100-as hát­­úszásban. És a kölniek is itt lesznek. Bartha Karcsi mosolgott, de azért már kezdte r ázni a hideg. . A Com­tinental-szálló pazar miliőjébe kerültünk ígymárosan és Kárpáti Nán­dor szobájába vonultunk, hogy hadi­­tervünk részleteit megbeszéljük. Kiszámítottuk, hogy a »Messe- Preisti-t csak mi nyerhetjük meg. A kölniek lemaradnak. A program hama­rosan elkészült. Szombaton Gáborffy, Bartha Karcsi, meg csekélységem in­dulunk ’ 400-on, mert a­ pontokra szük­ség van. Előbb azonban a haditanács ‘Kárpáti vezérletével engem belökött a 100-as mell főversenybe, hogy hát lássa meg az a Somm­er, hogy ki is vagyok én tulajdonképpen a mell­úszásban. Schlenker öt­vénén «száll be» a biztos győzelemért, és Gáborfív, Bartha meg Schlenker a 3­0, 100 méte­­res sprintstafétában fog babért aratni. Mikor aztán mindent szépen elintéz­tünk, nyugovóra tértünk. Másnap délelőtt könnyű tréning után a körutakon csatangoltunk, dél­után moziba mentünk és korán kerül­tünk vissza szobáinkba. * Elérkezett a verseny napja. Gáborffy csaknem elfelejtette a lázát, de sajnos, a nyakát alig tudta mozgatni egy kel­lemetlen furunkulus i­­ itt. No, de azért neki is »nagy melle« volt. Az ötvenes gyors volt az első szám. A­­plébános ura (Schlenker barátom) lemaradt, igaz, hogy csak egy szivar­­végnyivel, de ez is elég volt ahhoz, hogy Hollub úr gyönyörű tiszteletd­ja más kezekbe vándoroljon. Dühösek voltunk. Rosszul kezdődött a nap. Következett a második szám , a 100 méteres mellúszás főverseny. Ebben debütáltam én a Somm­er ellen. A start után a kiváló német mellúszó kissé megszaladt tőlem, úgy hogy ez végleg deprimált és nem ambicionál­tam többé a győzelmet. A negyed­­ helyre csúsztam, de azért 1 p. 29.9 m­p.-­es időt elértem, ami hátúszó­­karrierem­ alatt legjobb mellúszó időm. A fák gratuláltak, de azért haragud­tak rám, mert a Messe-tríjért folyó küzdelemben nem szereztem pontot­ . Alig 10 perccel később következett a pontverseny második száma­­: a­­100-as lóverseny. Skamper, Gáborffy, Barthy,­ meg én kerültünk el legjobban a start­tól. Verseny közben jutott, eszembe, úgy 90 méter körül, hogy Gáborffy mily boldogan szemlélte az erre a ver­senyre kiírt gyönyörű tiszteletdimat, egy csodaszép gyapjaszvettert és el­gondoltam, hogy milyen jól fog állni rajta. Éppen 100-ra fordultunk, amikor észrevettem, hogy Skamper két méter­rel vezet. Ez a szívembe nyilától­t és menten feladtam a versenyt. Tanúja akartam tenni Gáborffy finisének, ami ezúttal elmaradt... a szvettert Skam­per vette magára. Gáborffy, amikor ezt látta, elfordította a fejét. Bartha pedig az ő szokott haragos modorában megjegyezte: i,-r- Ha tudtam volna, hogy ilyen pim­­fek vagytok, megnyertem volna a *— szvettert.* ‘ A háromszor százas sprintben is el­véreztünk. Hiába: két leejtett tiszte­­letdíj után egy harmadikért kapkodni nem lehet: a kölniek győztek és haza­­v­itt­ék a verseny legszebb diját: az egy győzelemhez kötött »footballisták diját, :­­ A verseny után balfenéken eltün­­­­­ünk: pihenni tértünk a habárainkon*. . Nógattam Kárpáti komámat: — Na, siess ! Telefonáld meg Pestre Borosnak az eredményt, csak aztán le ne essél a lépcsőn. A telefonálásból természetesen nem lett semmi. Kárpátit még sosem láttam­ ilyen szomorúnak. Schlenker vigasztalta. Gá­borffy szeme a szvetteren csüngött nagy szomorúan, csak Bartha Karcsi volt közöttünk víg és bizakodó . — Holnap úgy, elverem azt a Skam­­pert, hogy megemlegeti. Sajnos, egyikünk sem hitt a holnap­ban, csak egyedül n ők­ . És másnap, vasárnap este felragyo­gott a mi csillagunk is. A verseny második száma követ­kezett : a 100-as hátúszás. Kárpáti rám ordított: — Pajtás, te is,indulsz! Na, ez már szemtelenség, gondoltam magamban. Én induljak, aki vagy há­rom hónapja csak az agyban feküdtem a hátamra, de a vízben nem. De, hát nem ellenkezhettem, mert ez az NSC- ben nem szokás és odakullogtamó a starthoz. Útközben láttam, hogy a Karcsi nagyon sápadt, de a Skamper is és ami különösen feltűnt rajtuk: mindketten télikabátban voltak.­ Meg is kérdeztem Bartha Karcsit, hogy miért vette fel a télikabátját. Csak úgy odavetette válaszul: — Láttam, hogy a Skamper fázik, belebírjt a télikabátjába, gór,­dottám­. Ha neki szabad, miért ne szabadjon nekem is. * A nagy attrakció így folyt le : Start után Bartha Karcsi, meg Skam­per elléptek tölünk. 50 m­.-ig fej-fej mellett haladtak. A közönség extázis­ban ordítja: — Skamper, Skamper, hopp ! Én há­rom méterrel követtem őket. Ötventől hetvenötig Karcsi állandóan félrefor­­dított fejjel figyelte ellentfelét, majd 75 méternél, a forduló után, megindí­totta rezerva-propellerjét és ellenére a S h­opp Skamper- csatakiáltásnak, nem fél méterrel, ahogy a pesti lapok írták, hanem 1 és fél méterrel verte meg Német­országnak ez időszerint legjobb hátúszó­­ját. A közönség azért lelkesen megtap­solta büszkeségünk teljesítményét és az Amatőrök az időeredmény kihirde­téskor, külön ovációban részesítették. Kárpáti elveszítette arcának hal­vány színét és csendesen megjegyezte : — Jól kezdődik a nap. (Amikor az e számra kiírt tisztelet­­díjat (egy igen értékes zsilettó készletet) Bariba Karcsi átvette az elnöktől, busán felsóhajtott: — Most aztán már szakállt kell növesz­tenem. * A 100-as főversen­yt Gáborffy köny­­nyen nyerte Skamper ellen, aki a 100-as háton­ sokat kiadott magából. A győz­tesnek adományozott szép gyümölcs­tartót az osztrák vámőrök hazajövet már majdnem meg akarták vámolni (és ekkor jól néztünk volna ki, mert a pénzünk teljesen elfogyott), de sze­rencsére megérttettem az osztrák só­gorral, hogy: mi nem vagyunk fut­ballisták, hanem csak szegény amatőr úszők, akiknek nincs elvámolni valójuk. * A 30X100-as vegyes stafétában máso­dikak lettünk. Hja, Sommer nagyon tud­om. Egy perc 18.2 mp.-et úszott 100-on s igy mi, ellenére erőlködésem­nek (mert ismét én voltam az­­ellen­felem), nem győzhettünk, bár azt a kis hátrányt, amit én szereztem mellen, egész biztosan ledolgozhat­ó volna: Kealoha és Weissmüller, ha tudták volna. Én azt hiszem, nekik sem sike­rülhet olyasvalami, ami az emberi erőt felülmúlja. No, de azért én nem úsztam rosszul!* A »Messe-Preis*rt a kölniek vitték el két pont differenciával. Nem saj­náltuk tőlük. Szimpatikus, kedves fiuknak bizonyultak. * A verseny szép volt. Kifogástalan rendezésben gyorsan peregtek le a szá­mok. Hollub’ elnök úr és Wertheimer alelnök úrral az élén a rendezőség kitett, magáért, a­ keret is igen szép volt. Vagy háromezer főnyi néző tapsolt az úszók sikereinek. Az osztrák úszókon nagy fejlődést tapasztaltunk. Skamper tréner szak­értő munkája máris látszik rajtuk. A hölgyek különösen talentumosak. Parik Ella kitűnő hébnert úszik. . . A Hakoah vendégszeretetét sosem feledjük el. Figyelmesek voltak velünk szemben és mindenképpen kedvessé tették részünkre az ott-tartózkodást. * A versenyt bankett követte, amelyen Hollub elnök úr üdvözölt bennünket igen szép beszédben, amelyre Schlenker válaszolt ékes német nyelven. Jól be­szélhetett, mert nagyon megtapsolták. * A bankett alatt vettük csak észre, hogy Bartha Karcsi győzelme mily nagy hatással volt a bécsiekre. Az újság­­írók kikérdezték, hogy mikor született, mióta versenyez, mik a jövő tervei és őszép sorjában minden kérdésre nyu­godtan válaszolt, csak egyszer hagyta el a flegmája, akkor, amidőn az egyik újságíró megkockáztatta a kérdést: — Hogy van a kedves báty­ja? — Kérem, nekem nincs bátyám, vá­laszolta. — I­s a Bar­ta István, a III. kerület­ből? — tudakolta az Ujságíró. — Ő nem a bátyám, még csal: a rok­o­­nom se. Klubtársam volt egykor — semmi több! Azután Kárpátit vették elő és sze­rették volna kiszedni belőle a tréneri titkait, ami nem nagyon sikerült. A kölniekkel diskurálgattunk el késő éjszakáig, amikor kölcsönösen megígér­tük egymásnak, hogy — legközelebb találkozunk Pesten és Kölnben. — Inkább Pesten, mert ott talán még jobb élet van, mint nálunk, felelte Sor­­­nner és szemeibe a szomorúság fészkelte be magát. De a következő percben fogai közül kiszakadt a hang: — De azért ne féljetek magyarok, lesz ez még másképp is. S ez a sóhajos megjegyzése nem ment ki a fejemből még akkor sem, amikor a kettéválasztott Komárom mellett ro­bogott el a gyorsvonat velünk. Balikó Kálmán. Az összeg szalad, A a- érték marad. Akár a pesti faló a A poloska halom. Ha caik DietTicintem ©fd­ nam rogyoa* fBBdeie »3&d­au» vual vri.fisqui miitiggiei m­ésiére Rendjeléé egész nap. [)jj$f SUtYRRSM­OUÍS, Rákóczi-ut 32. t em. I. (.Rókussal szemben.) I Mein Ujélei -0 j új termésül teaI GEUDERCHI ÉS TIRSÍ látszerészete \ . kor., \ ürösmarty­-tér 1. sz. (Haas-palota) Látcsövek, szemüvegek, oitcs ptetek Zeisz Prunkt­al s Go­erz Larpen Gragekke!. Barométe­rek, hőmérők a legjobb kivitelben stb. stb. DEMÉNY ALAJOS urs szatsó BUDAPEST. VI!!., JÓZSEF­-UTCA 7. SZ.. Kesért url és sportöltöönyök is. Mindenfajta szövetek és bélésanyagok dús választékban Z­SOLDOS TANINTÉZET legjobban készít egy magénvizsgákra. Dohány­ utca 3*. Telefon 124—47. ■*.« A te­mis nagybani eredeti gyári ár­r IP 10 Stíl­ban szállít labdáikat Wng Jakab és Ha­liXBIfienl Kli Epest, Vili., József-körút 41. 7 Valorizáció ! Ez ma­i szenzáció. TÉLI SPORT. Rácz Vilmos dr. olimpiai bob­ csapata. — Sportembereket keres Rácz dr. olimpiai csapatába. — Rácz Vilmos dr., egykori kitűnő atlétabajnokunk, most többek között a téli sportoknak hódol s egyik leg­híresebb bobsleigh-vezetőnk. Kéré­sére a MOB be is nevezte bob csapatát a chamonixi téli olimpiászra. Rácz dr. bobjába természetesen van elég jelent­kező, ő azonban elsősorban sport­embereknek szeretné fenntartani a helyeket. Rácz dr. most a következő felhívás közlésére kért meg bennün­ket : "Felkérem mindazokért, akik Cha­­monixban, a téli olimpiáidon a bobs­­teigh versenyen a vezetésem alatt induló ötös bobsteighi csapatban — nevezés már elment — saját költségükön részt akarnak venni, hogy nálam (Váci­ utca 40., I. e. 8. Tel. : 195—61 és 140—29) , akár személyesen, akár írásban, akár telefonon jelentkezzenek legkésőbb de­cember 29-ig. A túra tart 1924 január 8-t­ól február 4-ig; költség fejenkint 6.000.000 K (0.03-as zürichi pari­táson). Rácz Vilmos dr.* A BBTE korcsolya szakosztályának ülése. Tél­apó végre megérkezett és hívei teljes számban jelentek meg fogadtatására a különböző pályákon. A széna-téri pályamegnyitón a kor­­csolyaszakosztály Szánthó László szak­osztályvezető elnöklése mellett köröm­­­ ülést tartott, melyen a tréning idők beosztását eszközölték. A határozat szerint a hóeke­­ csapatok délelőtt 8—10, és délután 3—1 órák között treníroznak, míg a gyorskorcsolyázók a napi jég­viszonyoknak megfelelően megállapítandó időben körözhetnek a pályán. Szánthó komoly m­unkóra intette a szakosztály tagjait arra való tekintettel, hogy a BBTE már az idén teljes erővel óhajtja részét ki­venni az országos télisport események­ből. Itt említjük meg, hogy a szak­osztály kebelében végzi téli tréningjét. Rózsahegyi Gusztáv és Gál Ferenc, a MAC-nak két kiváló futója, akik a hockey-csapatban játszani is fognak. A berliniek hockey mérkőzései Bécs­­ben. A berlini Schlittschuh Club hockey csapata két mérkőzést ját­szott Bécsben, amelyek közül az elsőt a Pötzleinsdorfer SC ellen fölényes játék után 10: 1 (6:1) arányban megnyerte, a második azonban a Wiener EV ellen 0 : 0 arányban eldön­tetlenül végződött. A berlini­ csapat, mely két, játékos kivételével csupa svéd játékosból áll, nagy gyorsaságá­val és tagjainak kitűnő egyéni játéká­val, jó benyomást keltett, kombinálni, azonban nem tudnak­ A második mér­í­kőzés kezdetén havazni kezdett, ami­ lehetetlenné tette gyorsaságuk érvé­nyesítését. A davosi nagy hét. December 24-én vette kezdetét a január 2-ig tartó nemzetközi mérkőzések sorozata Bo­­rosban. A turnén Bécs, Berlin, Oszford és Davos csapatai vesznek részt. A körmérkőzés győztese bizonyára Oxford világhírű csapata lesz, amely­nek tagjai tudvalévően az oxfordi, egyetem hallgatóiból kerülnek ki és minden télen szorgalmas munkával, hódolnak a hockey sportnak Dacos­ban. A körmérkőzések után a Spengler kupáért játszanak Ausztria, Német­ország, Anglia és Svájc csapatai. Prágai hockey eredmények. A clui­­moniti olimpiai téli játékokat megelőzői tréningmérkőzések során a Sportét csapata 4,­­ 1 arányban győzött a­ Ábráztad csapata ellen, míg a Sparta NI-ik­ csapata 4:2 arányú győzelmet aratott a Prag XIX­ csapata felett. Felelős szerkesztő: Kiss Gyula. Társszerkesztő: Földessy Jénos dr. Felelős kiadó: Sajó József Igazgató, nyomatott’WodianerF. és Fia­­grafks) intését és­­ki­ad­ójái­­t lat rfc. könyvnyomdájában, IW. T­simadj Gyfaö-nH4.* 3. &LTO KfiJ‘K

Next