Sporthirlap, 1924. április (15. évfolyam, 50-57. szám)

1924-04-01 / 50. szám

A’Ct­'j" 1; " \ £~W0ls (4* M /, \ es­u­r , . AJ * j ­ Kedd -• - Ára 200 korona 50. szám. Budapest, 1924. április 1. XV. évfolyam. -----11---------11 ■ÜLLJI-----1 1 1 — " L 1 '■»'■■■.......... I sport minden ágával j | .^á^lÉpF p foglalkozó újság 1 SZErll.ESZTÖSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I HEGIEi-EHSH szerda és péntek kivételével MMHEP | EGYES SZÁMÁRA MAGYARORSZÁGON: BUDAPEST —...... ■■ ' .............................. Hétfőn 2000 korona. — Más napon 1200 korona IV DAT M­\nVPiVfi7n iTOl o 07 ELŐFIZETÉS NEGYEDÉVRE, HETENKÉNT ÖT SZÁMRA: ' KÜLFÖLDÖN; Ausztriában 2000 osztrák kor., jv.. oftom.uu u 1 OiU G 1 GA o. 07. Magyarországon 80,000 korona, Ausztriában 70,000 osztrák korona, Csehszlovákiában Csehszlovákiában 15 cseh korona, Romániában TELEFON 0,ns 60 cseh kor., Romániában 200 lei, Franciaországban 40 frank, Jugoszláviában 140 dinár, 6 lei, Franciaországban 10 centimes, Amerika­. Olaszországban 40 líra, Németországban 1 és fél dollár, Am­erikában 1 és fél dollár. _________________dan 5 cent._______________ Egész Olaszország lázasan készül a vasárnapi magyar olasz mérkőzésre Hogyan fog felállani az olasz válogatott csapat. — A védelem azonos lesz a spanyolok ellen szerepelt védelmi trióval.­­- Bizony­talan még a fedezetsor. Azig a csatársor összeállítását teljes homály fedi. — Főzze szövetségi válogató olyan csatárokat keres, akik egy­séges csatárso­k alkothatnak. — Az olasz válogatott csapat csütör­tökön indul el Milánóból és szombaton reggel érkezik Budapestre. — — Brúno Roghinak, a L­a■ Gazet­ta dello Sport szerkesz­tőjének cikkke a Sporthirlap számára.— Milano, m­árc. 29. Az olasz sport-köz­vélemény azóta, hogy bizonyossá vált az olasz válo­gat­ott csapatnak budapesti mér­kőzése, lázas érdeklődéssel kíséri a csapatösszeállításnak a munkáját és teljes figyelmét a vasárnapi nagy mérkőzés kimenetelének szen­teli. • Pozzo, a szövetség teljhatalmú megbízottja, a múlt hét csütörtök­jén 20 m­eghívott játékossal tré­ninget tartott Torinóban, de­ a csapat még nincsen véglegesen ösz­­szeállítva, mert kedden új mérkő­zést tart, új játékosok bevonásával. Két oka van annak, hogy a nem­zeti csapatot oly nehéz összeá­ll­tani. Elsősorban több első klasszisú nemzetközi játékosunk még ma is sínyli a meglehetősen durva spa­nyol—olasz mérkőzésen szerzett sé­rüléseit. Sokan mások nem jöhet­nek számításba, mert elfoglaltsá­guk miatt nem utazhatnak Buda­pestre. Másodsorban kell említenem azt a tényt, hogy az olasz labda­­rúgósport ma legválságosabb idejét éli. Emlékezhetünk arra, hogy a tökéb­ játékosok az antwerpeni olim­­piász után tizenkét nemzetközi mér­kőzésben jelentős sikereket értek­­el a legtekintélyesebb európai csa­patok ellen. A legutolsó olasz— magyar találkozás alkalmával is 1923. márciusában Genovában döntetlenül mérkőzött a svók 10. azzal a magyar csapattal, amely egy héttel később a svájci váloga­tott csapatot 6 : 1 arányban le­győzte. Ebben az időben az olasz csapat a lobogó olasz temperamen­tum jellemző sajátságainak teljes birtokában szép sikereket aratott a latin színek részére. De az öre­gek kiöregedtek, a fiatalok még nem tanulták meg a technikát és nem sajátították el azt a szelle­met, ami a régieket jellemezte. Emiatt beszélhetünk az olasz fut­ball kríziséről. Hiányzik az a tech­nikai tudás, amelyet alaposan el kell sajátítania egy csapat minden egyes tagjának, ha­ azt akarjuk, hogy a csapat egyöntetűen, egyen­­súlyozottan és minden helyzethez megfelelően dolgozzék, iár nem elég a lelkesedés és a tempera­mentum. * Az idei első nemzetközi mérkőzés az olasz válogatott csapatnak sú­lyos vereségével végződött. Az oszt­rák csapat 4 : 0-ra győzött a kékek felett. Erre a mérkőzésre a válogató bizottság oly fiatal játékosokat állí­tott ki, akik a mezőnyben a felét sem tudták nyújtani annak, amit vasárnaponkint tőlük látni lehe­tett. A súlyos vereség belső válsá­got idézett elő magában a szövet­ségben, amelynek vezetősége végül is lemondott.­­ A spanyol-olasz mérkőzés már előrevetette árnyékát, amidőn Poz­­sot megbízták, hogy egyedül, teljes felelősséggel állítsa ki Olaszország legjobb csapatát. A mérkőzés úgy­szólván drámai volt. Ismeretes a spanyolok vakmerő bátorsága, a rá­menős, hihetetlen gyorsaságra ala­pított játékuk és szinte kimeríthe­tetlen küzdőképességük. A mérkő­zés döntetlenül végződött. Mialatt az olasz védelem tökéletesen ját­szott és Deprat,­­ akinek ez volt az első nemzetközi debilje, győ­zelmi menetben vitték, — addig a támadó sor teljesen csődöt mon­dott. A régi hiba. Az olasz csatárok egyénenként kiváló klasszisú játé­kosok, de nincs összjáték, megértés ahhoz, hogy szabályszerűen, értel­mesen fölépített futballt játszottak volna. Valószínű, hogy az olasz­magyar mérkőzésre az olasz csapatot lényegesen módosít­ják. A védelem minden bizonnyal az­­ marad, amely a spanyolok ellen oly­­ jól bevált. Kapus lesz a fiatal Depra­­ — a Genova Clubból, amely Olaszor­­­­szág bajnokcsapata — és ezúttal másodszor szerepel majd nemzet­közi mérkőzésben. A hátvédek : De Vecchi, a kertek kapitánya, akit a magyarok már jól ismernek és Ro­­setta. Mindkettő nagy klasszisú, kiváló tudású futballista,­­s ők hár­man mindenesetre legerősebb részét adják az olasz csapatnak. A fede­zetsort még nem állították össze. Bur­­lando nem jöhet Budapestre, mert a spanyol meccsen szerzett zúzó­­dásait még nem heverte ki. He­lyére vagy Menegheli, a régi re­prezentatív játékos, vagy Carzino, egy fiatal ás sokat, ígérő játékos közül. A balszárnyon valószínűleg Aliberli játszik, aki a­ legklassziku­sabb fedezetjátékos. A jobbfedezet helyére Barhieri, Fayenz vagy Ro­mána közt kell választanunk. A Csatársor­ összeálítása alkotja Porzo le­g­sú­lyosabb feladatát. Kü­lönböző akadályok miatt nem szá­míthat a Bologna FC csatársorára, amely pedig ma Olaszország leg­képzettebb csapata és éppen tech­nikai készültségeinek köszönheti az olasz bajnokságban elért vezető szerepét. Emiatt egy vegyes csatár­sorról lehet csak szó olyan kiváló játékosokkal, akik éppen rendelke­zésre állanak. Még korai volna vég­leges jelölésről beszélnünk, hiszen nem öt játékosról van szó, hanem egy olyan csatársorról, amely egy­séges és eredményes összjátékot tud produkálni. A legfigyelemre­méltóbb játékosok ebből a szem­pontból jelenleg: C­atto a Genoá­­ból,­vagy Mattureia a Pro Vercelli­­ből, Coverini III. a legfinomabb és legjobb olasz csatár, Magnizzi, Baloncieri, Ardissone, Ilosso és Sa­­natamaria. A jobbszárnyra való­színüleg di Conti, Ceverini klub­társa kerül, a balszárnyra Ber­­gioino és Monti III. jöhet számí­tásba. Kedden minden valószínűség szerint sikerül a csapatot vég­legesen összeállítani. A sportkörökben mindenki tisztá­­ban van azokkal a nehézségekkel, amelyeket a sekekek­ részére a ma­gyarokkal való­ mérkőzés jelent. A magyarok úgyis mint válogatot­tak, úgyis mint klubcsapatok a leg­jobb impressziókat keltették Olasz­országban mindenfelé. Olyan ellen­felek, akiknek tudását mindannyian tiszteljük és respektáljuk. Az olasz csapat a legnagyobb lelkesedéssel és tűzzel megy ebbe a küzdelembe, hogy méltó ellenfele legyen a leg­tapasztaltabb ellenfélnek, és hogy tanúságot tegyen az olasz futballis­ták lelkes küzdeni tudásáról. Az olasz válogatottak csütörtökön indul­nak Milánóból, hogy szombaton reg­gel Budapestre érkezhessenek. Brúno Roghi. Nagy gondot okoz az olaszoknak­ a csapat összeállítása. . . — Fényes formában vannak az olasz kapusok, jók a bekkek, de bizonytalanok a hallok, fáradtak a csatárok... — Beszélgetés Signor­o Pozzóval, az olasz szövetségi kapitánnyal. — Torinó, március 27. Az olasz futballvilágot nem érte váratlanul a magyar—olasz mér­­kőzés, hiszen már tavaly fixírozva volt az április elején Budapesten lejátszandó revánsmérkőzés. En­nek ellenére mintha elfelejtkeztek volna az olaszok a hatalmas ellen­félről, s most, amikor már tudják, hogy menni kell, mintha elkéstek volna az előkészületekkel 1s .. . Az április 6-iki magyar—olasz mérkőzésre számításba jövő játé­kosok ma délután a­­Juventus pá­lyáján tréninget tartottak, amely után alkalmam volt az olasz szö­vetségi kapitányt meginterjúvolni a Sporthírlap részére.­­ — Végleges-e az elhatározásuk, hogy április 6-án Budapesten ját-­­­szattak? — volt az első kérdésem. I — Igen, — felelt signor Pozzá, — de ha valami közbejönne, akkor feltétlenül elmegyünk 13-án. Ez­­ideig azonban semmi akadálya sincs az április 6-iki elmenetelnek. — Reméljük, hogy nem is lesz ... — Milyen csapatot szándékozik­­ ömzeállítani ? — Erre, őszintén szólva, nem is szívesen válaszolnék, de még nem­­ is tudok. Nagy gondot okoz a csa­­j­­,ársor összeállítása, mert, akiket be szeretnék állítani, fáradtak, akik­­ meg utánuk szóba jöhetnek, azok is vannak is, meg nincsenek is. A vé­

Next