Sporthirlap, 1924. szeptember (15. évfolyam, 149-170. szám)

1924-09-01 / 149. szám

/ ./ ' iiSr J f :-y mkm-- - * Jj$, Ara^OOO kgfena SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:] VEÜ SZg^S ÉS ' ZM?& ISÍÜS ÍsÍÜ KüP'j gocOmS K a$K£ BUDAPEST , . ■ ...................TM...———Ausztriában * 3000 osztr. K 2000 osztr. K IV r­«T iiiiiv t'vtato irrr*4 s «•? I ELŐ FIZETÉS NEGYEDÉVRE, HETENKEKT ÖT SZAKRA. jj Jugoszláviában 6 dinár 4 ®n" IV.. DALMAD . v.» Lg.O­U fvA «. SZ. i, tntisnmrssm­en CO.COO boron*. Ausztriában 120,OtC osztr. torolta, Cs­eh­sítováWáben f Csehsztovákiában ^csen­ korone^Romániábaji TFI ffon c (Ki - 7T) cseh bor., Kötni r.ihbt n­a!?0 lel. Fwnciai.i szákbui tOl­anU, tuRrrzlím­­ában ISO dinár, - 0 fel 1 sai-|-SkTM tA^/40*®"4* ILLEFON­­—CB. | Olaszországban 45 Ura. KétneforMagban 2 dollár. Ai­eriM-bsn 2 dollár. | ban n cent, Amer..ráb,.n 5 cent. y _ | snniim|n¥pf|iif |si ;|®®í|| ilEii'SIEf ME§ ^tpiiJ'ifeifeiefcE^ % a ll ■ U | Uilfil«uSi pálya. — S5.0GQ násS. «TM Biros Plhafe f^sassfriai A magyar csapat fölényes játékk­el biztosan győzte le a l@§if^@?ak8t« — Ax elsé télid© «p©dfssésiyes láfié&a sátán azon­bsn­ a eftdsedik félidő eHaposodott. — A Jobbszárny, vaLamánft Jen? és Pischst veifsk a magyar csabai legjobb emberei. — Mi lengyel csapatban e géslelem ás kansbr ló ¥«lt, a ssaiárs^r sélkéd­esen. StiTWS és mtösetili .•M­­­ás fa” a bffraasW^ni Brach­á átsdiássbóS Takács, a ns^stímtíf n?;f ^étse* •• — . ■ - ö * ®-«í -o* I |. .. ■ \ 0 ’;#: sport minden agával I I ^Ég^ P • foglalkozó újság | II. Kirtilly wái®gaf©ii csipelniük Is® arányban m­ém a Hics 11. osztályú csapatát. Mi nem a kettős magyar győzelmet tartjuk a nap nevezetes eseményének.­­ A Lengyelország elleni győzelmünk előrelátható volt, a Bécs másodosztályú csapata ellenivel pedig nincsen sok dicsekedni valónk. A nap eseménye a huszonötezer főnyi közönség volt, amely a futball-olimpiász után szentül meg­­fogadta, hogy hátat fordít a futball­­sportnak. Es­zme az őszi idény első vasárnapján, amikorra sport sem volt izgatóan érdekes, már huszonötezren izgulnak két jelentéktelen reprezentatív mérkőzésen. Mi lesz majd a magyar­-német szövetségi mérkőzésen ? Éppen jókor készült el az FTC új tribünje, lesz majd hely fedél­ alá juttatni az érdek­lődők tízezreit, ha ugyan­ vasárnap újabb kiábrándulás nem érte őket. A közönség haragosdija tehát nem sokáig tartott. Hátat fordított a futball­­sportnak, ameddig nem volt futball. Az első vasárnapon már senki, sem hiányzott, aki melegben-hidegben, bajnoki vagy nemzetközi mérkőzésre egyformán eljár. Mintha restelkedtek volna az emberek, hogy a futbal- pályán látták viszont "egymást, és sokkal jobban belevesődött a szí­vekbe a futball iránti lángolás, sem- a­hogy arról olyan könnyen lemon­­­­dani lehetne. Nagy megnyugvás ez, mert nem­­ kell immár­­ attól tartani, hogy a kö­­­­zönség a futballtól is elfordult, ami­­ pedig futballsportunk fejlődésének­­ megállását, esetleges lassú haladását­­ jelentette volna. A közönség tehát hű­­ maradt kedvenc sportjához, most a­­ játékosokon a sor, hogy ők is hűek­'­ m­aradjanak' a magyar­­ sporthoz és­­ mellékcélok nélkül emeljék a futballt a régi nívójára, amelyről az 1912. évi stockholmi olimpiász után bizony ala­posan leszorult. Érdemesnek­ bizonyult a magyar válogatott csapat a közönség változat­lan szimpátiájára ? Mondjuk Jól nyitan, hogy nem. A korai őszi terminus csak részben menti a magyar csapatnak a reméltnél gyengébb teljesítményét, a­m meglepő az volt, hogy a magyar­ csa­pat, győzelmét bebiztosítva látván, megint a sokszor kifogásolt letargiába esett, megint­ csak nem ambicionálta a minél imponálóbb gólarányú győ­zelmet, és megint nem küzdötte végig a mérkőzést azzal a lelkesedéssel, ami vonzóereje a­­ fu­tballnak, mert a kö­zönséget is­ magával ragadja. Igaz, hogy néhányan standard rep­­rezentatívjeink közül hiányoztak, de mikor a két hét múlva Bécsben d­­­­öntésre kerülő magyar—osztrák mér­kőzés eszünkbe jutott, velünk együtt a legtöbben a legnagyobb aggódással gondoltak a bécsi találkozóra, amely egyelőre kevés jóval biztat. Hát tény­leg annyira hanyatlottunk volna, hogy remegő féltéssel kell gondolnunk az Ausztria elleni mérkőzésre?­ És ha néhány standard válogatottunk be­teg, vagy formán kívül van, már el­veszítjük a fejünket, kapkodunk és már eleve lemondunk a győzelem re­ményéről? De hát, ha­ így állunk, in­kább kezdjük elölről az egészet, áll­junk ki tizenegy új játékossal az osztrákok ellen, ha azok vereséget szenvednek, nem lesz olyan szégyen, mintha olimpiai csapatunkat érné új­ból katasztrófa. De túl messzire röpítettek gondola­taink, maradjunk a jelennél, a­mely két magyar győzelemmel örvendez­tetett meg, de mégsem tellett benne sok örömünk."A lengyelek nem sokat tanultak az olimpiász óta, de mi is, mintha inkább felejtettünk volna, vagy ha talán nem is felejtettünk, de semmiképen sem okultunk az Egyip­tomtól szenvedett vereség tanulságain és ismét beleestünk az összes hibákba, a­mik párisi kudarcunk előidézői vol­tak. A reprezentatív dresszt megint csak hétköznapi , és nem ünnepi köntösként öltötték magukra a magyar játékosok, unottan, lélek nélkül dol­goztak, mint akármelyik másik vasár­napon, mintha nem is azért a leg­nagyobb, legszentebb dicsőségért folyt volna a küzdelem, a­mi minden sport­ember szívét leginkább lázba hozza. Mennyivel több lelkesedést és am­bíciót tapasztaltunk a lengyelek játé­kában, a­kik az első félórában min­dent kiadtak mágukból, de félig hol­tan is vitézül védték kapujukat. Mi­lyen csodák­at tehetne a magyar csa­pat, ha közönyét lerázva, a régi sport­emberek tüzével és odaadásával robo­tolná végig mérkőzéseit. Győzelem ellenére sem tűzhetünk tehát aranyérmet a magyar válogatot­tak mellére, mert a játékosok szelleme a­ régi máriái ,és az egyiptomi veresé­,­gen semmiképpen sem okultak. Most már nem is olyan rejtélyes a párisi katasztrófa. Még ha legalább a fiatalabb évjárat kárpótolt volna : a IL osztály váloga­tott csapata, de utánpótlás szempont­jából bizony a Budapest—Bőcs mér­kőzés sem nyújtott sok vigasztalót. Siralmasan akciószegény volt a csa­társor munkája, hiába kerestük a csatárok közül Schlosser vagy Pataki utódját. Az egyetlen megnyugtató momentum a közvetlen védelem kifogástalan játéka volt, halfok és csatárok után azonban újabb felfedező körútra kell indulni. Örvendünk a kettős­ magyar győze­lemmel végződött őszi futball-nyitány­­nak, de telve aggodalmakkal gondo­lunk a fináléjára. A mérkőzés sslis­­faegyón. A jegyekért ezútta­l nem verekedtek az emberek, még az Üllői-úti jegy­pénztárak előtt sem volt életveszélyes a tolongás és mégis, mire a kora dél­utáni órákban az Üllői-úti pályára ki­értünk, már 15—20.000 ember helyez­kedett el a pálya tágas tribünjein, sőt mikor a második attrakció, már mint a magyar—lengyel mérkőzés megkez­dődött. 25 ezernél is többen voltak együtt, úgy, hogy az új Üllői-úti tri­bünnek is szép számmal jutott láto­gatója. Különösen sokan voltak a há­rom állóhely tribünön, de azért még­sem lett belőle baj, mikor a lengyel— magyar meccs elején csöpögni kez­dett az eső és mindenki a fedél alá menekült. Az Üllői­ úti pályán azonban semmi nyoma, hogy ünnepet ül a magyar futballsport, sem a pálya bejárójánál, sem a pályán, sem a klubházon egyet­­len zászló sem díszeleg, ami kissé sivár képet ad az egyébként impo­záns benyomást keltő sporttelepnek. Bizony súlyos mulasztás volt, hogy a két vendég­ nemzet zászlója sem érte- Jt ^ eMKöEKSSEMö SftMtTciKXEK: j iémfi én lisllJii •fe;£aS9J 3 a*S.E??Kftj PUTgflLl, \ BUBAPE&, ¥'i.i usa* BfcR£MteS-7SR 3. * VklfcPén t2S~S3. l'ftW Nts-TT E 58 £8 í S, 8 Ö IC STB, j »»^gBnBwij^i'sCT»»-»twir^rtr»T»av.frs^.'srCTvo^^»»-T!rai»e»aHi4iM»^-ruj«grtzega»^:.~r.ugT»ríatrrng (--- -n''. 1 r*n»IMHWMTCtaffisareÚKcr .v-gMKejmBcm- * aaceanca •vrareao.-m-rss^cr.vf^aa.nracrr.m.eauifgmui a**TMTM- —-— l1°

Next