Sporthirlap, 1924. szeptember (15. évfolyam, 149-170. szám)
1924-09-01 / 149. szám
/ ./ ' iiSr J f :-y mkm-- - * Jj$, Ara^OOO kgfena SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:] VEÜ SZg^S ÉS ' ZM?& ISÍÜS ÍsÍÜ KüP'j gocOmS K a$K£ BUDAPEST , . ■ ...................TM...———Ausztriában * 3000 osztr. K 2000 osztr. K IV r«T iiiiiv t'vtato irrr*4 s «•? I ELŐ FIZETÉS NEGYEDÉVRE, HETENKEKT ÖT SZAKRA. jj Jugoszláviában 6 dinár 4 ®n" IV.. DALMAD . v.» Lg.OU fvA «. SZ. i, tntisnmrssmen CO.COO boron*. Ausztriában 120,OtC osztr. torolta, CsehsítováWáben f Csehsztovákiában ^csen korone^Romániábaji TFI ffon c (Ki - 7T) cseh bor., Kötni r.ihbt na!?0 lel. Fwnciai.i szákbui tOlanU, tuRrrzlímában ISO dinár, - 0 fel 1 sai-|-SkTM tA^/40*®"4* ILLEFON—CB. | Olaszországban 45 Ura. KétneforMagban 2 dollár. AieriM-bsn 2 dollár. | ban n cent, Amer..ráb,.n 5 cent. y _ | snniim|n¥pf|iif |si ;|®®í|| ilEii'SIEf ME§ ^tpiiJ'ifeifeiefcE^ % a ll ■ U | Uilfil«uSi pálya. — S5.0GQ násS. «TM Biros Plhafe f^sassfriai A magyar csapat fölényes játékkel biztosan győzte le a l@§if^@?ak8t« — Ax elsé télid© «p©dfssésiyes láfié&a sátán azonbsn a eftdsedik félidő eHaposodott. — A Jobbszárny, vaLamánft Jen? és Pischst veifsk a magyar csabai legjobb emberei. — Mi lengyel csapatban e géslelem ás kansbr ló ¥«lt, a ssaiárs^r sélkédesen. StiTWS és mtösetili .•Más fa” a bffraasW^ni Brachá átsdiássbóS Takács, a ns^stímtíf n?;f ^étse* •• — . ■ - ö * ®-«í -o* I |. .. ■ \ 0 ’;#: sport minden agával I I ^Ég^ P • foglalkozó újság | II. Kirtilly wái®gaf©ii csipelniük Is® arányban mém a Hics 11. osztályú csapatát. Mi nem a kettős magyar győzelmet tartjuk a nap nevezetes eseményének. A Lengyelország elleni győzelmünk előrelátható volt, a Bécs másodosztályú csapata ellenivel pedig nincsen sok dicsekedni valónk. A nap eseménye a huszonötezer főnyi közönség volt, amely a futball-olimpiász után szentül megfogadta, hogy hátat fordít a futballsportnak. Eszme az őszi idény első vasárnapján, amikorra sport sem volt izgatóan érdekes, már huszonötezren izgulnak két jelentéktelen reprezentatív mérkőzésen. Mi lesz majd a magyar-német szövetségi mérkőzésen ? Éppen jókor készült el az FTC új tribünje, lesz majd hely fedél alá juttatni az érdeklődők tízezreit, ha ugyan vasárnap újabb kiábrándulás nem érte őket. A közönség haragosdija tehát nem sokáig tartott. Hátat fordított a futballsportnak, ameddig nem volt futball. Az első vasárnapon már senki, sem hiányzott, aki melegben-hidegben, bajnoki vagy nemzetközi mérkőzésre egyformán eljár. Mintha restelkedtek volna az emberek, hogy a futbal- pályán látták viszont "egymást, és sokkal jobban belevesődött a szívekbe a futball iránti lángolás, sem- ahogy arról olyan könnyen lemondani lehetne. Nagy megnyugvás ez, mert nem kell immár attól tartani, hogy a közönség a futballtól is elfordult, ami pedig futballsportunk fejlődésének megállását, esetleges lassú haladását jelentette volna. A közönség tehát hű maradt kedvenc sportjához, most a játékosokon a sor, hogy ők is hűek' maradjanak' a magyar sporthoz és mellékcélok nélkül emeljék a futballt a régi nívójára, amelyről az 1912. évi stockholmi olimpiász után bizony alaposan leszorult. Érdemesnek bizonyult a magyar válogatott csapat a közönség változatlan szimpátiájára ? Mondjuk Jól nyitan, hogy nem. A korai őszi terminus csak részben menti a magyar csapatnak a reméltnél gyengébb teljesítményét, am meglepő az volt, hogy a magyar csapat, győzelmét bebiztosítva látván, megint a sokszor kifogásolt letargiába esett, megint csak nem ambicionálta a minél imponálóbb gólarányú győzelmet, és megint nem küzdötte végig a mérkőzést azzal a lelkesedéssel, ami vonzóereje a futballnak, mert a közönséget is magával ragadja. Igaz, hogy néhányan standard reprezentatívjeink közül hiányoztak, de mikor a két hét múlva Bécsben döntésre kerülő magyar—osztrák mérkőzés eszünkbe jutott, velünk együtt a legtöbben a legnagyobb aggódással gondoltak a bécsi találkozóra, amely egyelőre kevés jóval biztat. Hát tényleg annyira hanyatlottunk volna, hogy remegő féltéssel kell gondolnunk az Ausztria elleni mérkőzésre? És ha néhány standard válogatottunk beteg, vagy formán kívül van, már elveszítjük a fejünket, kapkodunk és már eleve lemondunk a győzelem reményéről? De hát, ha így állunk, inkább kezdjük elölről az egészet, álljunk ki tizenegy új játékossal az osztrákok ellen, ha azok vereséget szenvednek, nem lesz olyan szégyen, mintha olimpiai csapatunkat érné újból katasztrófa. De túl messzire röpítettek gondolataink, maradjunk a jelennél, amely két magyar győzelemmel örvendeztetett meg, de mégsem tellett benne sok örömünk."A lengyelek nem sokat tanultak az olimpiász óta, de mi is, mintha inkább felejtettünk volna, vagy ha talán nem is felejtettünk, de semmiképen sem okultunk az Egyiptomtól szenvedett vereség tanulságain és ismét beleestünk az összes hibákba, amik párisi kudarcunk előidézői voltak. A reprezentatív dresszt megint csak hétköznapi , és nem ünnepi köntösként öltötték magukra a magyar játékosok, unottan, lélek nélkül dolgoztak, mint akármelyik másik vasárnapon, mintha nem is azért a legnagyobb, legszentebb dicsőségért folyt volna a küzdelem, ami minden sportember szívét leginkább lázba hozza. Mennyivel több lelkesedést és ambíciót tapasztaltunk a lengyelek játékában, akik az első félórában mindent kiadtak mágukból, de félig holtan is vitézül védték kapujukat. Milyen csodákat tehetne a magyar csapat, ha közönyét lerázva, a régi sportemberek tüzével és odaadásával robotolná végig mérkőzéseit. Győzelem ellenére sem tűzhetünk tehát aranyérmet a magyar válogatottak mellére, mert a játékosok szelleme a régi máriái ,és az egyiptomi veresé,gen semmiképpen sem okultak. Most már nem is olyan rejtélyes a párisi katasztrófa. Még ha legalább a fiatalabb évjárat kárpótolt volna : a IL osztály válogatott csapata, de utánpótlás szempontjából bizony a Budapest—Bőcs mérkőzés sem nyújtott sok vigasztalót. Siralmasan akciószegény volt a csatársor munkája, hiába kerestük a csatárok közül Schlosser vagy Pataki utódját. Az egyetlen megnyugtató momentum a közvetlen védelem kifogástalan játéka volt, halfok és csatárok után azonban újabb felfedező körútra kell indulni. Örvendünk a kettős magyar győzelemmel végződött őszi futball-nyitánynak, de telve aggodalmakkal gondolunk a fináléjára. A mérkőzés sslisfaegyón. A jegyekért ezúttal nem verekedtek az emberek, még az Üllői-úti jegypénztárak előtt sem volt életveszélyes a tolongás és mégis, mire a kora délutáni órákban az Üllői-úti pályára kiértünk, már 15—20.000 ember helyezkedett el a pálya tágas tribünjein, sőt mikor a második attrakció, már mint a magyar—lengyel mérkőzés megkezdődött. 25 ezernél is többen voltak együtt, úgy, hogy az új Üllői-úti tribünnek is szép számmal jutott látogatója. Különösen sokan voltak a három állóhely tribünön, de azért mégsem lett belőle baj, mikor a lengyel— magyar meccs elején csöpögni kezdett az eső és mindenki a fedél alá menekült. Az Üllői úti pályán azonban semmi nyoma, hogy ünnepet ül a magyar futballsport, sem a pálya bejárójánál, sem a pályán, sem a klubházon egyetlen zászló sem díszeleg, ami kissé sivár képet ad az egyébként impozáns benyomást keltő sporttelepnek. Bizony súlyos mulasztás volt, hogy a két vendég nemzet zászlója sem érte- Jt ^ eMKöEKSSEMö SftMtTciKXEK: j iémfi én lisllJii •fe;£aS9J 3 a*S.E??Kftj PUTgflLl, \ BUBAPE&, ¥'i.i usa* BfcR£MteS-7SR 3. * VklfcPén t2S~S3. l'ftW Nts-TT E 58 £8 í S, 8 Ö IC STB, j »»^gBnBwij^i'sCT»»-»twir^rtr»T»av.frs^.'srCTvo^^»»-T!rai»e»aHi4iM»^-ruj«grtzega»^:.~r.ugT»ríatrrng (--- -n''. 1 r*n»IMHWMTCtaffisareÚKcr .v-gMKejmBcm- * aaceanca •vrareao.-m-rss^cr.vf^aa.nracrr.m.eauifgmui a**TMTM- —-— l1°